Kántor Lajos (írói álneve Köves László) (Kolozsvár, 1937. augusztus 7. – Kolozsvár, 2017. július 22.) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, filológus, kritikus, szerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Idősebb Kántor Lajos fia, Kántor Erzsébet műfordító férje.

Életútja

Szülővárosában, a kolozsvári református kollégiumban kezdte középiskolai tanulmányait, ennek utódjában, a 2. számú Fiúközépiskolában érettségizett (1954), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1959), majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen doktorátust (1979).

1959-től kezdve a Korunk irodalmi szerkesztője, 1963-tól a művészeti rovat vezetője is; a Korunk Galéria irányítója. Kritikáit, irodalmi publicisztikáját az Utunk, Igaz Szó, A Hét, România literară, Gazeta Literară, Steaua közölte, tanulmányai a Korunk, NyIrK, Magyarországon a Valóság, Kortárs, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Nagyvilág, Élet és Irodalom, Irodalomtörténeti Közlemények, Csehszlovákiában az Irodalmi Szemle, Jugoszláviában a Híd, Új Symposion hasábjain, valamint napilapokban szerepeltek.

Az 1989-es fordulat után bekapcsolódott az RMDSZ munkájábaAz RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. január 8-i közleménye. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. január 9. és a Korunk főszerkesztői teendőit látta el, s megválasztották 1993-ban a MÚRE elnökének. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.

Hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

Első kritikáit az Utunk közölte (1953). Mint egyetemi hallgató Móricz Zsigmond stílusát elemezte Nyelvi tudatosság és realizmus c. tanulmányában (NyIrK, 1959/1–4), államvizsga-dolgozatában pedig Az ember tragédiája körül támadt százados harcot mutatta be, a Madách-kérdéssel kapcsolatban a magyar irodalomkritika, irodalomtörténetírás és irodalompolitika száz évének keresztmetszetét adva (munkája később Budapesten megjelent). Már Kacsó Sándor ajánlásával bevezetett Forrás-kötete, az Írástól – emberig (1963) felfigyeltetett arra, hogy a művészi jegyeket mutató irodalombírálatot eredeti műfajként becsüli, s mint kritikus a költői magatartás formáit, a költői eszközök hatékonyságát vizsgálva növekvő jelentőséget tulajdonít a kortárs Forrás-nemzedék tudatosságon alapuló gondolatiságának.

Gazdag hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerbe foglalt irodalomtörténeti munkásságában több sajátos vonulatot különböztethetünk meg. Az egyik ilyen vonulat Móricz-művek kommentálása és megjelentetése alkalmából (A boldog ember, 1964; Májusi eső, 1966; Életem regénye, 1975; Ebéd, 1976; Életre ítélve, Idill, 1978; Móricz Zsigmond közöttünk, 1979) konkrét példákon bizonyítja a lírai próza műfajiságát, hogy Vallomásos Móricz Zsigmond c. kismonográfiájában (1968) ki is jelentse: "a legnagyobb magyar epikusként tisztelt Móriczot a lírikusok vagy legalábbis a lírai ábrázolást gyakorló alkotók közé soroljuk be". Több mint egy évtized további kutatásai után ért el az elméleti összefoglalásig, amely Líraiság a XX. századi magyar novellában címmel doktori disszertációja (1979), majd Líra és novella c. kötetében (1981) a nyilvánosság elé került.

Tamási Áron balladisztikus novelláit modellként elemezve a lírai novella tételbe fogalmazásáig jut el; ennek meghatározója szerinte valamely érzelmi, hangulati jelentésű egyetemes vagy sajátos népi motívum, mely feloldja a művész és a mű távolságát, egybekapcsol múltat és jelent az idő lírai kezelésében, s elősegíti a lírai képalkotást.

Átfogó jellegű irodalomtörténeti vonulatot alkotnak a századunk irodalmi fejlődését nyomon követő részlettanulmányai, esszéi. Ezekben a hagyományos irodalomszociológiai, lélektani, stilisztikai elemzés mellett a korszerű motívumvizsgálatra, a különféle struktúrák felmérésére törekszik, és számon kéri a nemzetközi összehasonlítást. Az Alapozás c. tanulmány- és esszégyűjteményben (1970) Thury Zoltán, Kosztolányi Dezső, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula bemutatása emelkedik ki, s új módszerességgel kap magyarázatot Kacsó Sándor, Nyirő József, Tamási Áron novellaművessége, Szabédi László (A ráció romantikusa) és Horváth Imre pályája, mellettük a Bartalis-vers titkának megfejtése is (Az egyszerűség vonzása). Az "alapozás" eredményeként készült el – Láng Gusztávval közösen – 1971-ben a Romániai magyar irodalom 1945–1970 és javított második kiadása (1973), a II. világháború utáni romániai magyar irodalom negyedszázadának első hazai áttekintése. E kutatás folytatásaként került sor többek közt Kemény János (1972), Szilágyi Domokos (1978), Reményik Sándor (1983) műveinek értelmezésére is a RMI sorozatában megjelent köteteik bevezető tanulmányaiban, majd – az előző összegező számbavételt 1980-ig kiegészítve – a Béládi Miklós szerkesztette mai magyar irodalomtörténet IV. kötetében (Budapest, 1982).

Szerkesztői gyakorlatához kötődnek sajtótörténeti vagy ahhoz közel álló témájú (a sajtóban elfelejtve rejtőző adatokat feltáró) tanulmányai is, amelyekben részletező következetességgel a romániai magyar irodalom vitás kérdéseit pásztázza végig, főleg a Korunk múltjával kapcsolatban. Ide tartozik a különböző folyóiratokban elszórva megjelent, majd Korunk: avantgarde és népiség c. alatt (Budapest, 1980) összegyűjtött írások közül a Készülődés a Korunkra (1966), a publicista Gaál Gábor bemutatása, továbbá a romániai magyar avantgárd forrásvidékét kritikailag ellenőrző A Genius-legenda és a Genius (1976) és Dienes László avantgárd stílusa ugyanebből az esztendőből, majd A hiány értelmezése c. önálló kötet (1980) mint negatívban készült kép a József Attila Erdélyben-témáról: ebben az itt személyesen nem járt költő sokszoros – az Erdélyi Helikontól a Korunkig és a Brassói Lapokig, Dsidától és Kuncz Aladártól Gaál Gáborig terjedő – kötődéseit tárja fel és elemzi.

Sajtótörténeti érdeklődéseiből táplálkozik kritikai cikksorozata az Utunkban a vallani és vállalni-vita keletkezéséről és lefolyásáról (1981), majd egy kolozsvári rádió-előadássorozata a Világosság oldalain kibontakozott új irodalmi kezdetekről a második világháború után (1983).

Érdeklődését a művészetek iránt A megtalált színház c. kötet (Kolozsvár, 1976) jelezte: egy évtized színháztörténetét átfogó színikritikái a megírt dráma és a színpadi jelenítés összefüggéseit világítják meg. Egy másik kötete, a Kép, világkép (1977) a régi Korunk művészeti anyagának feldolgozásával foglalja új összefüggésrendszerbe a folyóirat történetét, kifejtve a nemzeti és egyetemes, a partikuláris hagyomány és a modern világlátás, korszerű formanyelv összeegyeztethetőségét műkritikában és esztétikai gondolkodásban, képkultúrát szorgalmazva.

Ide tartozik három művészeti útirajza is: Utazás a gyökerek körül (Kolozsvár, 1972), Szárny és gyökér (Kolozsvár, 1979), Milyen az út? (Kolozsvár, 1983). Közben jelentek meg gondozásában a Korunk Galéria katalógusai, amelyekben képzőművészetünk nagyjai és elismert tehetségei mellett a fiatalok művészetét is felkarolta, esztétikai véleménycserét sürgetett "Moholy Nagy és Constantin Brâncuși, Kállai Ernő és Dési Huber István" európai szellemében. Ugyanez a törekvése testesült meg a Kriterion Galéria három kötetéhez írott bevezetőiben (Deák Ferenc, 1982; Paulovics László, 1983; Cseh Gusztáv, 1983).

Nemcsak a negyedszázados Korunk-szerkesztésben, hanem a könyvkiadás munkálataiban is szerepet vállalt. Válogatta, bevezette, írói portrékkal látta el, jegyzetelte a mai magyarországi irodalomból Föld, csillag címen novellák (1970), Nagy tél után címen versek (1974) gyűjteményét; Tineri poeți maghiari din România címen román nyelvű antológiát szerkesztett a Forrás-költők verseiből (Kolozsvár, 1979). Dincolo de formă címen pedig összeállította a romániai magyar próza és költészet legjavának román nyelvű antológiáját (1981). Dávid Gyulával közösen magyarra fordította Adrian Marino Bevezetés az irodalomkritikába c. munkáját (1979), elő- és/vagy utószavakban ismertette a magyar olvasókkal számos román író személyiségét. Kiemelkedik Vasile Rebreanu, Anton Holban, Augustin Buzura, Eugen Simion irodalomtörténeti bemutatása.

Szerkesztője, az utószó írója és egyik szerzője a Kulcsok Kolozsvárhoz : a föl nem adható város című kötetnek (2000).Kulcsok Kolozsvárhoz, Mozaik Kiadó, 2000

Önálló kötetei (válogatás)

Írástól – emberig. Esszék, tanulmányok; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1963 (Forrás) Százéves harc "Az ember tragédiájá"-ért; Akadémiai, Bp., 1966 (Irodalomtörténeti füzetek) Vallomásos Móricz Zsigmond. Epika és líra határvidékén; Ifjúsági, Bukarest, 1968 (Kismonográfia) Alapozás. Klasszikusok – kortársak. Tanulmányok, esszék; Kriterion, Bukarest, 1970 Föld, csillag. Mai magyarországi novellák I-II.; vál., bev., jegyz. Kántor Lajos; Albatros, Bukarest, 1970 Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom. 1945–1970; Kriterion, Bukarest, 1971 Utazás a gyökerek körül. Az Adriától a Balti-tengerig. Útirajz a modern művészetekről; Dacia, Kolozsvár, 1972 Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom. 1944–1970; 2. jav. kiad.; Kriterion, Bukarest, 1973 Korunk Galéria 50. Készült a folyóirat megjelenésének ötvenedik évfordulójára; szerk. Kántor Lajos, Ritoók János; Kolozsvár-Napoca, Intreprinderea Poligrafica, 1976 A megtalált színház. Kövek egy évtízed színháztörténetéhez; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1976 Kép, világkép. A régi Korunk az új művészetért; Kriterion, Bukarest, 1977 Korunk Galéria. Kiállítás Ady Endre születésének 100. évfordulójára (kiállítási katalógus); szerk. Kántor Lajos, Ritoók János; Korunk Galéria, 1977. november, Kolozsvár-Napoca Szülőföld. Kolozsvár-Napoca, 1978 (kiállítási katalógus); szerk., bev. Kántor Lajos; Korunk, Kolozsvár-Napoca, 1978 Korváltás. Kritikák, tanulmányok; Kriterion, Bukarest, 1979 Szárny és gyökér. Utazás A-tól Z-ig; Cseh Gusztáv illusztrációival; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1979 Líraiság a XX. századi magyar novellában; Universitatea, Kolozsvár, 1979 Móricz Zsigmond közöttünk; vál., bev., jegyz. Kántor Lajos; Kriterion, Bukarest, 1979 Korunk. Avantgarde és népiesség. Irodalomtörténeti és kritikai portyázások; Magvető, Bp., 1980 (Elvek és utak) A hiány értelmezése. József Attila Erdélyben; Deák Ferenc rajzával; Kriterion, Bukarest, 1980 Dincolo de formă. Pagini de poezie şi proză maghiară din România; szerk., bev., jegyz. Kántor Lajos; ford. románra Corneliu Bala et al.; Albatros, Bucureşti, 1981 (Lyceum) Líra és novella. A sólyom-elmélettől a Tamási-modellig; Kriterion, Bukarest, 1981 Milyen az út? Szubjektív KRESZ a gyalogos és autós közti átmenet öszvér-állapotában; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1983 Képzőművészeti írások. 1984; szerk. Kántor Lajos; Kriterion, Bukarest, 1984 Vallani és vállalni. Egy irodalmi vita és környéke. 1929–1930; Kriterion, Bukarest, 1984 Szilágyi Domokos: A költő életei; szerk. Kántor Lajos; Kriterion, Bukarest, 1986 Birtokon belül? Téli beszélgetések Erdélyben; Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Bp., 1989 Túlélő képek. Kántor László íróportréi. 34 erdélyi író vallomása; szerk. Kántor Lajos; Héttorony, Bp., 1989 Szilágyi Domokos: Élnem adjatok. Vers, próza, esszé, 1956–1976; összegyűjt., szerk., utószó Kántor Lajos; Kriterion, Bukarest, 1990 Erdélyi csillagok. Újabb arcok Erdély szellemi múltjából; szerk. Kántor Lajos; Héttorony, Bp., 1990 Hamlet a bántott félhez tartozik. Az erdélyi magyar színház két évszázados történetéből. Esszé; Héttorony, Bp., 1990 Vándor idő balladája. krónika 89–90; szerk. Kántor Lajos, Veress Zoltán; Erdélyi Könyv Egylet, 1991 (Erdély kövei, 1.) Itt valami más van... Erdélyi krónika, 1911–1959; Héttorony, Bp., 1992 Kolozsvár magyar színháza. Ezerhétszázkilencvenkettő – ezerkilencszázkilencvenkettő; szerk. Kántor Lajos, Kötő József, Visky András; Gloria, Kolozsvár, 1992 Függőhíd. Közérzetkrónika; Jelenkor–Kriterion, Pécs–Bukarest, 1993 Kántor Lajos–Kötő József: Magyar színház Erdélyben, 1919–1992; Kriterion, Bukarest, 1994 Györkös Mányi Albert; Kriterion, Bukarest, 1995 Ki vagy te, Szilágyi Domokos?; Balassi, Bp., 1996 Honos-hontalan. Két levél közt egy évtized. Esszék, publicisztikák; Felsőmagyarország, Miskolc, 1997