A Kriza János Néprajzi Társaság (rövidítve: KJNT) 1990-ben alakult, kolozsvári székhelyű néprajzkutató intézmény, melynek célja, hogy a romániai magyar néprajzkutatók érdekképviseleti szervezeteként megfelelő intézményes kereteket biztosítson a szakmaiság hatékony működésének. Megalakulása óta folyamatosan működik, a néprajzkutatás és néprajzoktatás kibontakozásával párhuzamosan a tevékenysége is egyre bővült, és egyre sokszínűbb lett. 1994-től kezdve saját székházzal rendelkezik, melynek tetőterét 2004-ben építették ki. A székházban néprajzi szakkönyvtár, dokumentációs tár, kutatóműhely és könyvkiadó működik, a tetőtér előadásoknak, kiállításoknak ad helyet.
Története bélyegkép|A Társaság székháza a kolozsvári Mikes utcában A második világháború után a Romániában berendezkedő kommunista hatalom 1948-ben megszüntette a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a néprajzi oktatást, így a romániai magyar néprajzkutatás háttérintézmény és utánpótlás nélkül maradt. Ennek ellenére a néprajz szerepelt más karok (történelem, bölcsészkar) tantárgyai között, és különböző intézmények keretei között kutatások is zajlottak, illetve publikációk is jelentek meg 1989-ig.
Az 1989-es forradalom után a magyar néprajzkutatók szükségét érezték egy érdekképviseleti szervezet, kutatóintézmény megalakításának. A Kriza János Néprajzi Társaság 1990. március 18-án alakult Kolozsváron. Kezdeményezői többek között Gazda Klára, Könczei Csilla, Pozsony Ferenc és Zakariás Erzsébet néprajzkutatók voltak. A Társaságot a kolozsvári bíróság 1990. júniusában jegyezte be, első székhelye Sigmond Júlia kolozsvári bábszínész lakásában volt 1994-ig. Alapító elnöke Pozsony Ferenc, első titkára Zakariás Erzsébet, első tiszteletbeli elnöke Almási István népzenekutató, majd Balassa Iván (1991–2002) volt.
Az alapító erdélyi értelmiségiek, tanárok és muzeológusok a népi kultúra kutatását, a tárgyi- és szellemi örökség feldolgozását és megőrzését, szakszerű vizsgálatát tekintették céljuknak. A rendszeres terepkutatások, gyűjtőpályázatok, tematikus vándorgyűlések, szakmai konferenciák, szemináriumok, kiállítások megszervezése, az eredmények megjelentetése, dokumentációs központ kialakítása mellett a Társaságnak érdekvédelmi, illetve a Kárpát-medencei magyar néprajzkutatókkal, intézményekkel való kapcsolattartó szerepet is szántak. Ugyanakkor oktatási és művelődési háttérintézményként fontosnak tartották, hogy hozzájáruljanak a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvű néprajzi képzéshez.
Mivel az 1945–1989-es időszakban kevés lehetőség volt a szakmai kapcsolatok folyamatos működtetésére, a Kriza János Néprajzi Társaság megalakulása után évente két-három tematikus konferenciát szervezett Erdély különböző településein. Ezeken magyarországi kutatók is cselekvően részt vettek, átadva tudásukat, az európai néprajz legújabb kutatási és értelmezési módszereit. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen 1990 őszén Péntek János professzor újraindította a néprajzi képzést, így 1995-től kezdődően egyre több néprajzos végzettséggel rendelkező fiatal került a romániai oktatási, kulturális, tudományos és múzeumi intézményekbe. Mivel az 1990-es években a román tudományos élet még nem kívánta integrálni a magyar kutatók eredményeit, a Társaság vezetősége egy önálló tudományos, dokumentációs, művelődési és oktatási központ létrehozására törekedett. Kötő József és Zakariás Erzsébet munkájának eredményeképpen az Illyés Közalapítvány támogatásával a Kriza János Néprajzi Társaság 1994-ben saját ingatlanba költözött Kolozsvár belvárosában. Székházában fokozatosan épült ki a szakmai könyvtár, az archívum, az információs-, oktatási- és művelődési központ. Az adattár és a könyvtár folyamatos feldolgozásában, működtetésében Szikszai Mária, Czégényi Dóra, Borbély Éva, Keszeg Judit és Tatár Erzsébet Tímea játszott meghatározó szerepet.
jobbra|bélyegkép|160px|A névadó Kriza János 2001-ben a Társaság kezdeményezte egy csángó néprajzi múzeum alapítását is. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával 2003. szeptember 14-én avatták fel a Csángó Néprajzi Múzeum első alapkiállítását a háromszéki Zabolán. 2004-ben az Apáczai Közalapítvány támogatásával épült ki a székház tetőtere, ahol előadások és kiállítások szervezésére alkalmas terem létesült. Az átépítést Szabó Árpád Töhötöm vezette. Ugyanabban az évben a Társaság alapító tagja volt a kolozsvári magyar felsőoktatás háttérintézményeként működő Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetnek is.
2012-től a Társaság elnöke Jakab Albert Zsolt, tiszteletbeli elnöke Pozsony Ferenc.
2013. augusztusában a Társaság munkásságát Külhoni Magyarságért Díjjal ismerte el Magyarország miniszterelnöke.
2015-től a Társaság szakmai felügyelője lett az Erdélyi Értéktár programnak, melynek elsődleges feladata a magyar nemzeti értékfeltáró és értékmegőrző mozgalom erdélyi beindítása, népszerűsítése és megszervezése.
2021-ben a romániai Tudományos Kutatás Országos Tanácsa (CNCS) a Társaság kiadóját a Történelem és kultúratudományok szakterületen a legmagasabb minősítéssel, A kategóriájúként akkreditálta.
Tevékenysége Könyvtár bélyegkép|A könyvtár olvasóterme A Társaság könyvtárát előbb hagyatékokból származó kiadványokkal alapozták meg, majd különböző vásárlások, adományok, könyvcserék útján tovább bővült az állomány. A könyvtár 1994-ben költözött jelenlegi székházba, ahol a több mint 10000 könyv mellett a legfrissebb szakmai periodikák is elérhetőek. A kötetek között elsősorban a magyar és egyetemes néprajz alapmunkái találhatóak meg, de emellett társadalomtudományi (antropológiai, szociológiai, történettudományi, nyelvészeti, helytörténeti, szépirodalmi) művek is részét képezik az állománynak. A könyvtár rendkívül értékes részét teszik ki a neves erdélyi néprajzkutatók hagyatékai (ifj. Kós Károly, Nagy Jenő, Szentimrei Judit, Nagy Olga, Faragó József). A könyveket helyben, a rendelkezésre álló két olvasóteremben lehet olvasni, kölcsönzésre nincsen lehetőség. A már beleltározott és hozzáférhető állomány a Kárpát-medencei intézményekkel és kiadókkal való kapcsolat révén folyamatosan bővül, a szakirodalmi újdonságok, valamint honismereti kutatások eredményei folyamatosan érkeznek a könyvtárba. A könyvtári katalógus 2007-től elérhető a Társaság honlapján is, ahol a könyvtári tétel legfontosabb adataira (szerző/szerkesztő, cím, kiadó, kiadási hely) lehet rákeresni.
Dokumentációs tár Az intézmény egyre bővülő adattára, ahol kéziratokat és az egyetemi hallgatók dolgozatait helyezték el, fontos forrása az etnológiai munkának. Több ezer kézirat, hang- és mozgóképanyag található meg itt. A kéziratok között olyan neves kutatók hagyatéka is megtalálható, mint ifj. Kós Károly, Faragó József, Nagy Jenő, Székely László, Szentimrei Judit, Vámszer Géza. Egy többéves projekt keretén belül a fontosabb hagyatékok anyagának, valamint a néprajzi gyűjtéseknek a digitalizálása is folyamatban van, digitális archívum formájában is hozzáférhetővé válik. Külön részlegként létezik és folyamatosan bővül a Csángó Archívum, amely több mint kétezer tételt tartalmaz, kéziratokat, ritka publikációkat, térképeket, egyéb dokumentumokat magyar, román, angol és német nyelven, és ezt a csángó téma kutatói is fontos gyűjteményként tartják számon.
Konferenciák A Társaság tevékenységének már az 1990-es megalakulás óta fontos részét képezik a tudományos konferenciák. Az egy-egy témát körbejáró szimpóziumok mellett vándor- és tudománytörténeti konferenciákat (ez utóbbiakat a kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Intézettel közös szervezésben) is szerveztek.