Sándorfalva város Csongrád-Csanád vármegye szegedi járásában. 5577 hektáros kiterjedésével a megye legkisebb közigazgatási területű városa.
Fekvése Szegedtől 14 km-re északra, Szeged és az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark között félúton, a Szegedet Csongráddal összekötő 4519-es út mentén helyezkedik el. Az 5-ös főútról Szatymaz felől közelíthető meg, a 4525-ös úton.
A település szomszédai délről Szeged, keletről Algyő és Hódmezővásárhely, északról Dóc, nyugatról Szatymaz és Balástya. Keletről 1 km hosszban a Tisza sodorvonala a közigazgatási határ.
Természetföldrajza A tőle délre elterülő Fehér-tóhoz hasonlóan a Dorozsma–Majsai-homokhát és a Dél-Tisza-völgy kistájak között helyezkedik el. A település környékén a homokhát átlagosan 82-85 méteres tengerszint feletti magasságú, míg a Tisza-völgy 80 m alatti.
Az északnyugat-délkeleti csapású, ebben az irányban fokozatosan lejtő homokhát a Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti elvégződése, s a település belterületén, illetve attól északra és nyugatra fordul elő. A homokhát jellemző felszíni formái a maradékgerincek és lepelhomok-hátak, amelyeken homoktalajok alakultak ki, valamint a homokformák közé ékelődő szélbarázdák (semlyékek), ahol mésztartalmú lápi, réti és sziki talajok egyaránt létrejöttek, esetenként réti dolomitok, réti mészkövek képződtek.
Sándorfalva belterületétől délre és keletre egy löszterület található, amely egészen Röszkéig húzódik a Tisza jobb partján, s amelyet egyes kutatók Szegedi-sík néven külön kistájként javasolnak elkülöníteni, s megkülönböztetni a Tisza hordalékaival borított Tisza-völgytől.Deák József Áron: Csongrád megye élőhelyeinek táji mintázata és kistájainak lehatárolása. - In: A III. Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei (CD kiadvány), Budapest, 2006. (magyar nyelven) (pdf) (Hozzáférés: 2012. július 28.) A löszön csernozjom talajok és a szikesek egyaránt előfordulnak; a szegedi Fehér-tó egy szikes medencében foglal helyet.
Sándorfalva belterületétől északkeletre a Tisza fiatal völgye húzódik, ahol a folyó által lerakott hordalékokon (homok, kőzetliszt, iszap, agyag) öntéstalajok, réti talajok jöttek létre, valamint itt is előfordulnak a szikes talajok.
Természeti értékei A település külterületének jelentős része a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozik, így szikes pusztái a szikes növénytársulásokkal, homoki erdője, illetve a Tisza-menti ártéri erdők védett természeti értékek.
A fokozottan védett szegedi Fehér-tó Sándorfalva déli szomszédságában terül el a szegedi műút nyugati oldalán, de Szeged külterületéhez tartozik. A Sándorfalvi-halastavakat, vagy más nevén Fertői-halastavakat a műút átellenes keleti oldalán az 1990-es években alakították ki a haltermelés bővítésére. Mindkét állóvíz látogatásához a Kiskunsági Nemzeti Park és a halgazdaság engedélye szükséges. A Sándorfalvi-halastavak északi tóegységei Sándorfalva, a déliek pedig Szeged közigazgatási területéhez tartoznak. A Fehér-tó szikes medencéjéhez északkeleti irányban a Bezúr-szék és a Szapor-szék szikes pusztája, északnyugati irányban pedig a Sándorfalvi-rét (Székalj) mézpázsitos, sziki zsázsás, szikfoltos területe kapcsolódik. A már Szatymaz külterületére eső rét a szatymazi műúttól délre helyezkedik el, miután Sándorfalva felől áthaladtunk a Kisteleki-főcsatorna felett. A műút felől tamariszkusz bokrokkal eltakart réten még költ néhány pár széki lile, nagy goda, bíbic, piroslábú cankó, sárga billegető és mezei pacsirta.
A tájvédelmi körzet egybefüggő erdeje az 500 hektáros, változatos szerkezetű Sándorfalvi-erdő (Vöröscsárdai-erdő), mely a csongrádi műúttól keletre húzódik észak-déli irányban a város külterületétől egészen a dóci határig, ahonnan a Hantházi-erdőben folytatódik. Az erdőt homokra telepítették (homoki erdő), s állományának életkora eléri a 100 évet. Találunk benne homokbányát, szikes laposokat, homoki gyepeket, gombalelőhelyeket, telepített lomb- és tűlevelű erdőket (akácosok, nemesnyárasok, fenyvesek), és természetközeli erdőfoltokat (tölgyesek, hazai nyárasok) is. Mivel az erdő párhuzamos a Tiszával, ezért a madárvonulásban is szerepet játszik, madarakban igen gazdag: az eddig megfigyelt fajok száma meghaladja a százat, ebből 62 fészkelt is a területen. A legfontosabbak ezek közül a fekete harkály, a szalakóta, a lappantyú. Legalább tízféle olyan növény díszlik itt, az Alföld közepén, amely ide legközelebb csak az Északi- vagy a Dunántúli-középhegységben fordul elő (pl. pirosló hunyor, kisvirágú hunyor, kis meténg, szártalan kankalin, tavaszi kankalin, kétlevelű vagy tavaszi csillagvirág, medvehagyma, szagos müge, sárga árvacsalán, fodros gólyaorr); ezek a növények nem őshonosak itt, minden bizonnyal mesterséges úton kerültek ide.
Sándorfalva belterületétől mintegy 6 km-re északkeletre található a Tisza egyik holtága, az Atkai-holtág, mely az Atkai-szigetet öleli körbe. A holtág egy horgászparadicsom szép természeti környezetben. Az Atkai-holtág közelében található Sas-ér fokozottan védett, ezért csak engedéllyel látogatható erdő- és madárrezervátum (ártéri fűz-nyár ligeterdő, kiskócsag, gémek, réti sas).
A csongrádi műúttól nyugatra található a kővágói bányató (Nádas-tó), s még néhány kisebb tó (Orchideás tavak néven is ismertek), amelyek nem a tájvédelmi körzethez tartoztak, de sokáig ex lege védettségre javasolták őket. Aztán homokbányászatba kezdtek itt, s az így kialakult két gödröt halastóvá , illetve stranddá alakították át - horgászási, csónakázási lehetőséggel. Majd a sándorfalvi önkormányzat vásárolta meg a területet, s létrehozta rajta a Nádastó Szabadidőközpontot. A szabadidőközpontot a várossal egy közel 1 km hosszú séta- és kerékpárút is összeköti, amely mentén információs táblákon mutatják be többek között Sándorfalva történetét és természeti értékeit.A tanösvény helyzete, állomásai és ismertető táblái. (Hozzáférés: 2012. július 30.)
A 2001 óta fennálló, mintegy 1,1 km hosszúságú Sándorfalvi Tan- és Sétaösvény, mely szintén nem a tájvédelmi körzet része, az Akácfa utca északnyugati végén, a belterület határán indul. A 20 hektáros erdőrészleten kialakított útvonal mentén ismertető táblák segítik a tájékozódást. A növénytársulások mellett elsősorban a madárvilág figyelhető meg.
Története Kezdetek Területének kialakulása és történetének múltja egykori birtokjogi helyzetével függött össze. A határa közelében állt egykori falvak területébe volt beolvadva. A 12. század végéig mint királyi birtokot ismerték, a közlekedő utaktól távol fekvő terület volt, így nyoma sincs egykori lakottságának. A szeri Pósa család birtokai között számítható 1417-ig, a családnak Pósa Istvánnal való kihaltáig.
1508-ban új adomány útján Szerdahelyi Imreffy Mihály birtoka lett, akinek néhány éven át tartó birtoklását Porkoláb Márton váltotta fel. E család tulajdonolta legtovább, mert a szomszédos területek egybefüggő egészben már a birtokuk volt. Mágocsi Porkoláb Márton gyulai várnagysága alatt Gáspár fia, mint Ferdinánd király hűséges tisztje ismételt adományokkal gazdagította családjának anyagi helyzetét. A békés helyzetet a gyakran ismétlődő hadjáratok veszélyeztették, mert a területe gazdaságilag értékes volt. A török harcok 1552-től minden addigi fejlődést leromboltak, a környező vidék először pusztult el az új veszélytől. Puszta terület maradt, ősi elhagyottságban, ahol semmi sem maradt egykori gyér lakosságából. Még a népes falvak is kopáran álltak, legfeljebb a füzesekben éltek menekültek, akik itt próbálták kivárni a jobb jövőt.
Már a török hódoltság alatt, a gyors lendülettel megismétlődő harcok ellenére, Szeged bérelt pusztája lett. A szegedi bég tímárbirtokát képezte. A bérletek, évente megújítva, egészen a török uralom megszűntéig állandósultak.
Sövényháza Sövényháza a mai település közelében vagy helyén feküdt. Történelem előtti leletei alapján egyik bronzkoi telep a vármegyében. Régi neve Sewenháza névalakban is szerepel. Valószínűleg füzesekből font növényoldalú házaitól nyerte a nevét.Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek: Sövényháza
Kézai Simon mester krónikája (Gesta Hung.) szerint Attila székhelye volt. Sokan voltak, akik a hagyományokból megőrzött kincsét kutatási alapnak vették. Királyi birtoknak ismerjük századokon át. Királyi lakhely is, amelyet régente Sövényvárnak neveztek. Mint királyi kastély helyét is említik. Vallási okokból a királlyal szembehelyezkedő kunok ostromolták várát. Rubin ispán a királyi sereg egy részével védte az elpusztulástól. A körülötte felépült falu elpusztult a pusztító kunok miatt.
Királyi birtoknak tekinthető a falu a 14. század folyamán is. A helybeli népesség a várhoz tartozott és így csak a várispánnak volt alárendelve. A lakosság főfoglalkozása halászat. Határában több nagy halastó terül el, amelyek jövedelméből a királyon kívül a helybeli várnak és az egyháznak is szolgáltatnak. A falu neve 1455-ben Sewenház, 1515-ben Sewenháza alakban fordul elő.
1515-ben Mágocsy Porkoláb Márton birtokszerzeményei között szerepel. A még másokat is megillető jogot pénzen váltotta meg. Mágocsy Gáspár és András idejében új jobbágylakossággal szaporították. Amikor 1554-ben „Sövénház“ falut felvették a fejadódefterbe, 32 lakóházból állt 15 fizető és nemfizető (szegény) magyar jobbágy lakossal (Velics II. 145).
Mágocsy Gáspár sokat panaszkodott 1559-ben Bornemissza gyulai várispánsága alatt, mert e birtokának jövedelmét felszedte és a jobbágyokat rendkívüli adóval terhelte. Azután a török hűbéres és az itteni katonaság is folytonosan zsarolta a lakosságot. Mágocsy Gáspár, mikor Torna várába költözött, sógorának, Móricz Péternek adta Sövényházát. Később halála után örökösei is a Móricz család tagjai lettek, valamint Kátay Ferenc is.
1562-ben birtokosai: Móricz Lőrinc, Kovács Gáspár és Berényi Péter voltak. A 17. században Sövényházi Móricz Márton Báthory Gábortól kapott oltalomlevelet gyér népességű falujára oltalmul a borosjenői tisztek garázdálkodásai ellen. Később Móricz Mártont hűtlenség miatt mellőzték. 1621-ben Bethlen Gábor Kornis Zsigmondnak adományozta a már pusztává lett Sövényházát. A szendrei gyűlés 1649-ben a lakatlan puszták között említette Sövényházát. A hódoltság alatt éppúgy, mint a felszabadítás után Dőcz, Serkéd és Fark pusztákkal együtt a szegediek bérelték 1733-ig.
A török után A török uralomtól való felszabadító háborúk után hosszú időn át a szegedi kamara ideiglenes felügyelete alá került. A puszta részeket, egységesen Sövényházától kezdve, Szeged városa bérelte. A szerződéses viszonyt későbben gróf Corusburg kincstári főigazgatóval hosszabbították meg, aki a kincstári tulajdonban lévő pusztákat kezelte. A sok felegyzés, ami a növekvő bérletösszeg miatt Szeged részéről beérkezett a kamarához, kényszerítette, hogy egységes megoldással egy uradalmi birtokká egyesített terület legyen. Elsősorban a panasztevő város szerette volna megszerezni, de az intéző körök, az előírásokra hivatkozva, elutasították a kérelmet.
A puszta terület mint Algyő tartozéka 1733 dec. 3-án kelt királyi adománylevéllel gróf Erdődy Györgynek, a királyi kincstár alelnökének tulajdona lett. Gazdaságilag az új birtokos is fenntartotta Szegeddel a szerződést. Birtokainak vezetését jószágkormányzójára bízta, mert 1748-tól mint országbírót teljesen a közügyek foglalták le. Utóda, többi gyermekének mellőzésével, Kristóf fia lett, aki már addig is eladósodott birtokot újabb kölcsönökkel terhelte meg, úgy hogy 1775-ben az uradalom, amelyhez a község területe is tartozott, egy olasz betéti társaság zálogtulajdonába ment át, amelyből egyik részbetétese, őrgróf Pallavicini Károly özvegye, gróf Zichy Leopoldina vásárolta meg engedély mellett.
Sándorfalva Sándorfalvát 1879. június 12-én alapították a Pallavicini család uradalmán, amikor a tiszai nagy árvíz által romba döntött Algyő lakosainak egy része itt, a törökök által elpusztított középkori falu, Sövényháza területén telepedett meg.