bélyegkép|jobbra|350px|Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881) Quintus Pontius Pilatus, magyarosan gyakran Poncius Pilátus 26–36 között Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában. Pilátus praefectus személye elsősorban a Biblia újszövetségi részének elbeszéléseiből ismert. Leginkább arról ismert, hogy halálra ítélte Jézust (latinul „Ibis ad crucem” azaz „Keresztre mégy!”Magyar katolikus lexikon > K > keresztrefeszítés, lexikon.katolikus.hu). Az Újszövetség szerint e tettében politikai érdekek motiválták és jobb meggyőződése ellenére cselekedett „Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” (Mt. 27,24, Károlyi-biblia, 1589)

Élete Quintus Pontius Pilatus Júdea ötödik helytartója volt, akit Tiberius római császár küldött 26-ban Palesztinába. Közvetlen hivatali felettese a szíriai legatus volt. Rezidenciája Caesarea Maritimában, a júdeai tengerparton fekvő városban volt. Mielőtt Júdeába került, életéről nem sokat tudunk. Az valószínű, hogy a „Gens Pontia” leszármazottja lehetett, és a lovagrendből (ordo equester) került ki. Hivatali kinevezését Lucius Aelius Seianusnak köszönhette, aki a császári gárda praefectusa volt, és nem nagyon szerette a zsidóságot. Pilatus hivatali éveinek elején ugyanezt az irányvonalat követte, talán Seianus hatására. A szamaritánusok között rendezett vérfürdő után a zsidók felelősségre vonták őt a szíriai legatus előtt, aki 36-ban számadásra Rómába rendelte őt a császár elé. Galliába száműzték, és ott is halt meg valamikor a 30-as évek végén. A keresztény legendárium szerint élete végére keresztény lett, de ez eléggé valószínűtlen.

Nevének utólagos etimologizálása már a történelmi (vallási) szerepén alapul, két jelentést tulajdonítanak neki. Egyrészt a „pileus” szóra utal, melynek jelentése: „vászonsipka”, mégpedig olyan, amilyet a szabadon engedett rabszolgák kapnak. Átvitt értelemben tehát „semmirekellőt” jelent. Ugyanakkor a „pilum” szóval is kapcsolódhat, amelynek jelentése: „hajítódárda”, vagyis egy erős lelkületű, kegyetlen emberre utal.

Ókori történetírók Az ókori feljegyzések Pilatust rossz politikusnak ábrázolják, aki gyakran megsértette a zsidó nép érzéseit.

Iosephus Flavius több alkalommal emlékezik meg Pilatusról: Mikor Júdeába került helytartónak, a római csapatok Jeruzsálembe vonulásakor az Antonius-vár előtt a templomtéren felállíttatta hadijelvényeiket. Ez a zsidókat sértette, és követelték azok eltávolítását, tüntetésbe kezdtek. Pilatus a kezdeti ellenállása után látva a zsidók rendíthetetlenségét, eltávolíttatta a jelvényeket.Zsidók története XVIII, 3, 1. Zsidó háború II, 9, 2. Pilatus vízvezeték építését határozta el, melynek megvalósításához a templom kincstárából vett el pénzt. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, amelyet Pilatus civil ruhába öltözött katonáival igyekezett szétoszlatni. A nagy tömeg és pánik miatt többen meghaltak.Zsidók története XVIII, 3, 2. Hivatalvesztéséről is megemlékezik Iosephus Flavius. 36-ban lázadást sejtve kíméletlen vérengzést rendezett a szamaritánusok között, akik hivatalos vádiratot nyújtottak be Pilátus ellen Lucius Vitelliushoz, a szíriai legátushoz. A legátus kivizsgálta a vádakat, és felmentette hivatalából Pilátust, majd Rómába küldte a császár elé.Zsidók története XVIII, 4, 2. Alexandriai Philón leírása szerint Pilatus Nagy Heródes palotájában arany fogadalmi pajzsokat tétetett fel, a császár nevével. A zsidók bepanaszolták ezért a császárnak, aki elrendelte a pajzsok eltávolítását.Legatio ad Gaium 38 Cornelius Tacitus, a római történetíró fő munkájában Pilatusról a keresztények kapcsán emlékezik meg: Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette.Annales XV, 44.

Pilátus az evangéliumokban bélyegkép|jobbra|350px|Duccio di Buoninsegna: Pilátus mossa kezeit (1308 és 1311 között) Az újszövetségi említések részben egybevágnak az ókori történetírók feljegyzéseivel.

Lukács evangéliuma Keresztelő János működése kapcsán beszél Pilátusról: „Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Iudaea helytartója…” (Lk 3,1)

A szenvedéstörténeten kívül Lukács említi még később is Pilatust. A leírásból arra lehet következtetni, hogy Pilatus áldozatbemutatás közben öletett meg egy zarándokcsoportot Jeruzsálemben. Ezt az értesülését azonban semmilyen más forrás nem erősíti meg. „Jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.” (Lk 13,1)

A szenvedéstörténetben az evangélisták az alábbi helyeken elsősorban mint Jézus perében szereplő bírót említik Pilatust: Mk 15,1-15 || Mt 27,1-26 || Lk 23,1-25 || Jn 18,28-19:16 Jn 19,19-22. Mk 15,42-45 || Mt 27,57-58 || Lk 23,50-52 || Jn 19,38. Mt 27,62-66.

Hasonlóan szerepel az Újszövetség más könyveiben is: ApCsel 3,13; 4,27; 13,28. 1Tim 6,13.

Régészeti adatok 1959-ben (más források szerint 1961-ben) olasz régészek Caesareában egy római színház maradványait ásták ki. A romok közt egy 80×60 cm-es mészkőtábla-darabot találtak, amelyen egy latin felirattöredék olvasható Pilatus nevével.

(CAESAREANSIBV)S TIBERIVM (PO)NTIVS PILATVS (PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E (DEDIT)

A kutatók szerint az eredeti szöveg így szólhatott: „A iudaeai praefectus, Pontius Pilatus ajándékozta ezt a tiberieumot a caesareaiaknak.” A szöveg nem procuratornak, hanem praefectusnak nevezi Pilátust, hasonlóan Tacitus leírásaihoz. De lehetséges, hogy mégsem ez volt a felirat szövege, mert Grüll Tibor magyar ókortörténész Pilatusról szóló monográfiájában a feliratot Alföldi Géza kiegészítéseivel közli:

(NAVTI)S TIBERIEVM (PO)NTIVS PILATVS (PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E (REF)E(CIT)

E változat fordítása: „A tiberieumot a tengerészeknek újjáépítette Pontius Pilatus, Iudaea praefectusa.”

A régészeti leleteket gazdagítják azok a rézpénzek, amelyeket Pilátus veretett a 29–32 közötti időszakban. Az érméken főpapi bot és merítőkanál látható, mindkét tárgy a római főpap kelléke volt.

Pilátus a művészetekben Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881) Popper Péter: Pilátus testamentuma, Saxum Kiadó, 2007, Pachmann Péter: Pilátust játszani (2007) (Hivatalos weblap)

Pilátus a popkultúrában Szerepel a Monty Python Brian élete című filmjében Michael Palin alakításában, melyben arisztokratikus raccsolása számos szállóigét adott mind a júdeaiaknak, mind a magyaroknak. A filmbeli alak a főszereplője a Magyarországon népszerű Ponciusz Pilátusz megmondja Facebook-oldalnak.Ponciusz Pilátusz megmondja - Lajong és inteljút olvas! vaskarika.huMagyar politikai paródiaoldalak, amiket érdemes lesz követni 2018-ban Alakja a Jézus Krisztus szupersztár című musicalben és az ebből készített filmben, valamint egyéb feldolgozásaiban is megjelenik.

Pilátussal kapcsolatos szólások Belekerül, mint Pilátus a krédóba. Mosom kezeimet. Ponciustól Pilátusig (jár) Pislog, mint Pilátus macskája (ámulva néz)

Jegyzetek

Források Josephus Flavius: A zsidók története, Gondolat Kiadó, Budapest, 1994 Josephus Flavius: A zsidó háború, Gondolat Kiadó, Budapest, 1990 Gerhard Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest, 1985 Kurt A. Speidel: Das Urteil des Pilatus, KBW Verlag, Stuttgart, 1976

További információk

Evansville-i Egyetem Grüll Tibor: The legendary fate of P. Pilate

Kategória:Újszövetségi személyek Kategória:Római politikusok Kategória:Római hadvezérek, katonák Kategória:Száműzöttek az ókori Rómában