Kelle Lipót (Pamuk, 1762. – 1819. január 18.) piarista áldozópap és tanár.
Életútja
Bölcseleti tanulmányait bevégezvén, 1779. november 17-én a kecskeméti újoncnövendékek közé vették fel. 1790-ben miséspappá szentelték föl. Tanár volt Debrecenben, Veszprémben, Keszthelyen és Nyitrán, ahol 1800-tól 1817-ig a gimnázium igazgatása ruházták rá. 1808-ban Kluch Józsefet a püspöki székbe iktatásakor szónoklattal üdvözölte; ekkor annyira megnyerte a püspök kegyét, hogy a székesegyházi káptalan által fölkéretett egyházi szónoklatok tartására, mely hivatásnak aztán meg is felelt. Nyitráról Veszprémbe rendelték, hogy a gimnázium igazgatása mellett a házfőnöki tisztet is vigye.
Még újonc éveiben több latin és magyar verset írt; egyes alkalmi költeményei, Csősz szerint, külön is megjelentek, talán névtelenül.
Műve
Az embernek az Istennel való üdvösséges és kellemetes társalkodása. Nagyszombat, 1798. (Ezen munkát Fuchs Ferencz nyitrai püspökbuzdítására fordította és annak költségén adta ki.
Források
További információk
Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928.
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1762-ben született személyek Kategória:1819-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar piarista szerzetesek