Austen Henry Layard (Párizs 1817. március 5. – London, 1894. július 5.) angol utazó, régész, művészettörténész, jogász, gyűjtő, író, politikus és diplomata. Nimród feltárója.
Élete Szülei (francia, hugenotta család) korábban Angliában telepedtek le. Fiuk Párizsban született egy szállodában. Ifjúságának egy részét Olaszországban töltötte anyjával. 1833-ban tért vissza Londonba, ahol jogot tanult. 1839-ben elhatározta, hogy beutazza Ázsiát. 1839–1840 között bebarangolta Kisázsiát és Szíriát. 1842-ben tért vissza, és a konstantinápolyi brit követségen dolgozott. 1845-ben kezdett ásni a „két folyam országában”. 1852 és 1861 között két ízben helyettes államtitkár volt, 1865-ben az állami építkezések minisztere és 1869-ben Anglia meghatalmazott minisztere Madridban.
Tevékenysége Tudatosan készült gyermekkori álmára, az „ezeregyéjszaka” helyszíneinek felkeresésére. Megtanulta a perzsa nyelvet, az iránytű, szextáns és mindenféle földrajzi mérőkészülék és műszer gyakorlati alkalmazását. Szegényen, egyetlen kísérővel vágott neki a vállalkozásnak, hogy a szíriai határtól a térképeken fehér folttal jelzett, ismeretlen területet átkutassa. Ekkor Asszíriát, Kaláht és Babilóniát lelőhelyeit sűrű homály fedte. Layardék megérkeznek Moszulba, ahol megtekintették a Ninive romjainak tartott kőhegyeket. Bár Layard nem tudta a titokzatos dombokat átvizsgálni, erősen a hatásuk alá került. Pénz hiányában kénytelenek volt visszafordulni. Konstantinápolyba ment, ahol megismerkedett Sir Stratford Canninggel, a brit angol követtel. Naponta mesélt neki a Moszul körüli titokzatos dombokról. A világ addigra már felfigyelt Botta francia régész horszábádi ásatásaira.
Öt évvel Layard első útja után Canning hatvan fontot ajándékozott Layardnak. 1845. november 8-án Layard és csoportja tutajon utazott a Tigrisen, hogy ásatásokba fogjon. Mire Moszulba érkezett, ott felkelés tört ki. Layard lovat bérelt, és ellovagolt Nimrud felé. Estére már barátságot kötött Avaddal, egy helyi beduin törzs vezérével, és sikerült szerény bér ellenében hat bennszülöttet felfogadnia. Huszonnégy órával később két elsüllyedt asszír palota falaiba ütközött az ásója. Kutatás közben mindenfele pecsétszerű, feliratos táblákat is talált. Két emberrel kutatóárkot kezdett ásatni a dombba. Pár óra múlva egy palota falaiba ütköztek. Layard három emberével a domb egy másik részén kezdett el ásni. Azonnal egy domborműlapokkal borított falra bukkant. Itt egy másik palota sarkára talált. Néhány nap múlva rátaláltak egy alabástromból kifaragott hatalmas szárnyas oroszlánfejre. A lelet híre gyorsan elterjedt, odasereglettek a környékről a beduinok sejkjük vezetésével. Fényes ünnepséget rendeztek a letűnt világ, őseik tiszteletére.
A helyi kormányzó felszólította a régészt az ásatások beszüntetésére, de Layardnak sikerült őt meggyőznie. Miután Konstantinápolyból megkapta a szultán engedélyét, végre szabadon áshatott. Szobor szobor után került felszínre. A díszes palota II. Assur-nászir-apli palotájának bizonyult.
Layardnak komoly gondot okozott, hogy lehetne elszállítani néhány szoborkolosszust Londonba. Moszulban összeácsoltatott egy kocsi-szörnyeteget. A lelőhelytől a domb széléig harminc méter hosszú, öt méter széles és hét méter mély árkot ásatott. A kocsi elé fogott bivalyok nem bírtak a roppant súllyal. Layard a sejktől kért segítséget. A kocsit háromszáz ember húzta. Útközben a kocsi kétszer elakadt, de végül sikerült a tutajra rakodni. A folyón való szállítás közben több tutaj is felborult, szobor-rakományuk a Tigris iszapjába süllyedt, de helyüket a bőséges lelőhelyről újabb szoborszállítmányokkal pótolták. A monumentális asszír kőszobrok Afrika megkerülésével végül a British Museumba kerültek.
Ninivei ásatása
Bár a Nimrud dombjainál végzett feltárása minden várakozást felülmúlt, Layardot nem hagyta nyugton a Kújundzsik-domb, ahol Botta egy esztendeig ásott, eredménytelenül. 1849 őszén, Moszullal szemközt, a Tigris túlsó partján kezdett el ásni. Függőleges aknát vágatott a hegybe, és mintegy hat méter mélységben téglarétegre bukkant. Ebből kiindulva függőleges folyosókat ásatott. Négy heti munka eredményeként kilenc szobát talált, az asszír birodalom legvérengzőbb uralkodója Szín-ahhé-eríba palotájának szobáit. A palotából színpompás képek, feliratok, domborművek, mozaikberakások kerültek elő. Mindezt felülmúlta azonban a palotához utólag épített „könyvtár”. A könyvtár kötetből állt: cseréptáblákból. Layard utolsó nagy diadala a könyvtár megtalálása volt. Visszatért Angliába, hogy politikusi pályára lépjen.
Politikai pályafutása bélyegkép|jobbra|300px|A Kristálypalota rekonstrukciója
Jegyzetek
Források C. W Cream: A régészet regénye (Gondolat, 1965) Könyvtár Az információközlés
Kapcsolódó szócikkek Paul-Émile Botta Georg Friedrich Grotefend Ninive Hormuzd Rassam Henry Creswicke Rawlinson George Smith
Kategória:Brit assziriológusok Kategória:Angol régészek Kategória:Angol politikusok Kategória:Angol művészettörténészek Kategória:Angol írók Kategória:1817-ben született személyek Kategória:1894-ben elhunyt személyek Kategória:Az Egyesült Királyság követei és nagykövetei külföldön Kategória:Angol utazók, felfedezők Kategória:Az Egyesült Királyság parlamentjének tagjai