Az anyagi világ molekuláris szinten végbemenő változásaival foglalkozó kémia célja a különböző vegyületek laboratóriumi és ipari előállítása; vizsgálja a molekulák szerkezetét és a kapcsolatot azok fizikai és kémiai tulajdonságai között. A 19. század második felétől kezdődően több tudományágra tagolódott: a kémiai tudományok vázát a szervetlen kémia, szerves kémia, analitikai kémia, fizikai kémia és kémiai technológia alkotja, de az ismeretek bővülésével ezeken belül és közöttük a diszciplínák egész sora jött létre, így többek közt a kémiai termodinamika, elektrokémia, reakciókinetika, a molekulaszerkezet, a fémorganikus vegyületek kémiája, makromolekuláris kémia. A kémia szorosan kapcsolódik az anyagi világ változásainak általános törvényszerűségeit tanulmányozó fizikához (kémiai fizika, fizikai kémia), s ugyanakkor módszereivel, ismerethalmazával a magasabb szervezettségű anyagi rendszereket tanulmányozó tudományokat segíti, s több határtudományon keresztül ezekhez is kötődik (például az agrokémia, biokémia, geokémia, kozmokémia, orvoskémia keretében).

Előzmények

A kémiai ismereteket is közlő erdélyi szakirodalom kezdetei a 18. századra, a kémia önállósulásának idejére nyúlnak vissza. A művek nyelve kezdetben latin (Szathmári Mihály: Physica contracta. Claudiopoli, 1719; Tőke István: Institutiones philosophiae naturalis dogmatico-experimentalis. Cibini, 1763). Már 1794-ben kémiai-kohászati iskolát létesítettek Kolozsvárt. A 19. század elejétől kezdődően mind több és több egészében kémiai jellegű vagy kémiai részeket tartalmazó munka – főleg tankönyv – jelent meg (Varga Márton: A gyönyörű természet tudománya. Nagyvárad, 1808; Irinyi János: A vegytan elemei. Nagyvárad, 1847; Berde Áron: A vegytan iskolája. Kolozsvár, 1860). Európai szintű kémiai kutatás a kolozsvári egyetem alapításával (1872) indult meg. Kémiai és fizikai kémiai jellegű kutatásaik alapján az egyetem professzorai az oktatást szolgáló szakmunkákkal jelentkeztek, így Fabinyi Rudolf Bevezetés az elméleti kémiába (Kolozsvár, 1895), Nyiredy Géza Titrimetria (Kolozsvár, 1909), Széki Tibor Bevezetés a térfogatos chemia analysis módszereibe (Kolozsvár, 1918) c. művével. A kémiai kutatómunka fellendítése végett Fabinyi Vegytani Lapok címen 1882-ben folyóiratot indított Kolozsvárt.

A két világháború között

A két világháború között csak szórványosan jelentek meg nyomtatásban magyarul kémiai jellegű munkák: az Orvosi Szemle, Pharmacia–Gyógyszerészújság és más, alkalmi kiadványok cikkein kívül néhány középiskolai tankönyv s néhány doktori értekezés vagy EME-előadás különlenyomata.

A II. világháború után

A kémiai jellegű kutatómunka és tudományos könyvkiadás a második világháború után lendült fel, s napjainkban is szerves része a romániai magyar kultúrának. Hivatásuknál fogva elsősorban a főiskolák (Bolyai Tudományegyetem, majd Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi OGYI és Pedagógiai Főiskola), valamint a kutatóintézetek személyzete vállalt részt a magyar nyelvű kémiai szakirodalom fejlesztésében és terjesztésében. Ezt az irodalmat a sokszorosított vagy nyomtatott egyetemi tankönyvek mellett a szakemberek továbbképzését szolgáló munkák, monográfiák képviselték.

A szakmabeli irodalom fejlődésének egy-egy útjelzője Imre Lajos Általános kémia (Kolozsvár, 1948), Várhelyi Csaba Szervetlen kémiai kísérletek (1959), Soós Ilona Szervetlen kémia (1963), Máthé János Az anyag szerkezete (Kolozsvár, 1974), Felszeghy Ödön–Ábrahám Sándor A biokémia alapjai (Kolozsvár, 1976), Kékedy László Fejezetek a korszerű analitikai kémiából (Kolozsvár, 1979) és Vodnár János Vegyipari alapfogalmak és műveletek (Kolozsvár, 1979) c. munkája, nemkülönben Ábrahám Sándor, Felszeghy Ödön, Makkay Ferenc, Makkay Klára, Vodnár János és Zsakó János közös szerkesztésében a Kémiai kislexikon I. és II. kötete (Kriterion Kézikönyvek, 1981).

A romániai magyar kémikusok együtt dolgoztak román szakemberekkel, közösen publikáltak tankönyveket, monográfiákat, tudományos dolgozatokat, közösen oldottak meg az ipar részéről igényelt kutatási feladatokat; számtalan román nyelvű szakkönyv társszerzői.

Közös munkaeredmény például B. Ababi–I. V. Niculescu–Kulcsár Géza Tehnologie chimică generală (1960), I. Manta–Kovács Endre–Kiss Eperjessy Anna Biochimie medicală (1965), L. Oniciu–Zsakó János Chimie fizică. Stări de agregare și termodinamică chimică (1968), Florin Badea–Kerek Ferenc Stereochimie (1974), L. Oniciu–Soó Attila Conversia electrochimică a energiei (1977), Niederkorn János–G. Lemnar Combustibili nucleari (1980) vagy L. Oniciu–Grünwald Ernő Galvanotehnica (1980) c. kötete. Számos román nyelvű egyetemi tankönyv és jegyzet szerzői, ill. társszerzői Almási Miklós, Albert Levente, Bereczki Tibor, Bodó-Blazsek Ágnes, Bukaresti László, Ferencz Árpád, Kiss Árpád, Kovács I. Ibolya, Máthé János, Muzsnay Csaba, Soós Pál, Szabaday Zoltán is.

Nem egy esetben jelentek meg magyar kémikusok munkái román nyelven. E szerzők közül megemlítjük Ábrahám Sándor, Kékedy László, Kováts Ágota, Niederkorn János, Salló Ervin, Zsakó János nevét. Hazai kémikusainktól jelentek meg szakkönyvek Magyarországon is, így Máthé János Az anyag szerkezete. A modern kémiai fizika alapjai (Budapest, 1979) és Molekulaspektroszkópiai és kvantummechanikai számítások (Budapest, 1982), továbbá Kékedy László Gázszenzorok (Budapest, 1983) c. munkája.

Magyar nyelvű tudománynépszerűsítő kémia

A romániai magyar kémiai szakirodalom jelentős része tudománynépszerűsítő jellegű. Imre Lajos két ilyen természetű munkáját a JBA adta ki már 1946-ban (Anyag és kultúra) és 1947-ben (Sugárzó atommagok) Kolozsvárt. Ide sorolható Várhelyi Csaba Az atomok és molekulák világa c. kötete (1959), ezek közt vált népszerűvé Fülöp Géza több kötete (Az ezerarcú műanyag. Szabó Lajossal, Kolozsvár, 1961; Ember és információ, 1973; Munkában az enzimek. Kolozsvár, 1973; Műanyagok ma és 2000-ben. Kolozsvár, 1975; Az információ nyomában, 1978), ide sorolható Selinger Sándor és Schwartz Róbert A folyadékkristályok c. munkája (1983).

A Korunk, A Hét, Ifjúmunkás és az országos vagy helyi napilapok szívesen közöltek főleg az iparosodással kapcsolatos népszerűsítő kémiai cikkeket. Az ország különböző tudományos vagy oktatási intézményeinél dolgozó vegyészek kivették részüket az ismeretterjesztő munkából, így könyvekkel, cikkekkel járultak hozzá a kémiai ismeretek népszerűsítéséhez Ábrahám Sándor, Árvay Zsolt, Barabás Endre, Benedek István, Felszeghy Ödön, Fülöp Géza, Grünwald Ernő, Hantz András, Inczefi Lajos, Kékedy László, Kerek Ferenc, Kiss Árpád, Kiss Eperjessy Anna, Máthé János, Niederkorn János, Ondrejcsik Kálmán, Salló Ervin, Soós Pál, Szabó Árpád, Szabó Piroska, Szántay János, Takácsik Tibor, Várhelyi Csaba, Vodnár János, Zsakó János. Ilyen felvilágosító irodalmi tevékenységéért részesült A Hét Berde Áron-díjában Miklós Jenő (1972), Czégeni József, Fey László (1975).

A kémia kutatások műhelyei

A kémiai szakirodalom szempontjából értékes forráshelyek az alkalmazott és elméleti kutatások műhelyei: a főiskolák, kutatóintézetek, üzemek laboratóriumai. Az itt dolgozó magyar nemzetiségű kutatók, tanárok munkásságukkal román és más nemzetiségű kortársaik oldalán hozzájárultak Románia vegyiparának fellendítéséhez; hazai és nemzetközi folyóiratokban megjelenő publikációik bekerültek az egyetemes tudomány vérkeringésébe.

Erdélyi ásványvízvizsgálatok

Erdély sajátos földtani viszonyai közepette régóta különleges szerephez jutott az analitikai jellegű kémiai kutatás. Ilyen volt már az első nyomtatott magyar nyelvű kémiai könyv is, az 1800-ban Kolozsvárt megjelent Az Erdély országi orvosi vizeknek bontásáról közönségesen. Ásványvízvizsgálatokkal foglalkozott Gergelyffi András székelyudvarhelyi orvos 1811-ben Nagyszebenben és 1814-ben Kolozsvárt kiadott két latin nyelvű munkája is.

Az ásványvíz-vizsgálatok százados története folytatódott a második világháború után Szabó Árpád kutató munkálataival; Ásványvizek és természetes gázok kémiai, radiológiai, geológiai és fiziológiai vizsgálata c. kötetében (1957) munkatársaival – Soós Ilonával, Schwartz Árpáddal, Bányai Jánossal, Várhelyi Csabával – közösen tette közzé eredményeit. Hasonló természetű vizsgálatokat Marosvásárhelyen Soós Pál végzett munkatársaival, Kovászna ásványvizeit tanulmányozva.

Analitikai kémiai kutatások

Az 1970-es évekig a kémiai kutatások számottevő hányada analitikai jellegű volt. Nemzetközileg ismert Kékedy László tevékenysége a műszeres analízis terén: termikus analízissel, polarográfiával, egyenáramú konduktometriával, szilárd elektródok felületi kezelésével és azok analitikai kémiai alkalmazásaival számos tanítványt nevelt az ország különböző főiskolái és kutatóintézetei számára (Gyárfás Éva, Makkay Ferenc, Muzsnay Csaba, Szurkos Árpád, Tőkés Béla).

Az alkalmazott analitikai kémia terén tevékenykedők új meghatározási eljárások kidolgozásával, leírásával jelentősen hozzájárultak tudományáguk, gazdasági egységük fejlesztéséhez; így a biokémia és gyógyszerkémia területén dolgozók közül Bodó-Blazsek Ágnes, Bukaresti László, Fey Lajos, Makai Margit, Nemes László, Pap Erzsébet, Soós Pál, Tőkés Béla.

Hasonló munkakörben alkottak és közölnek a közegészségügyi intézetek vegyészei és kutatói: Buchwald Iván, Buksa Kálmán, Demeter István, Domokos Margit, Erdélyi Anna, Erdősi István, Sikó Gabriella, Szabó-Selényi Zsuzsa, Szántay János, Székely Miklós, Uray Zoltán. Az agrokémiai kutatásokat is az analitikai kémikusok munkája viszi előbbre: főleg Angi Katalin, Dankanits László, Heinrich László, Kádár László, Kain József, Kapros Ödön szakközleményei. Az üzemi analitikus vegyészek alkotó munkája egyes iparágak fejlődéséhez, új ipari módszerek kidolgozásához járult hozzá (műszaki irodalom).

Fizikai kémiai kutatások

Fizikai kémiai jellegű kutatások már a tudományág önállósulásának idején megindultak a kolozsvári egyetemen. Világviszonylatban is jelentősek voltak, de kellőképpen máig sem értékeltek Farkas Gyula professzornak a fenomenologikus termodinamika kidolgozása terén elért eredményei (1895). Említésre méltóak Fabinyi Rudolfnak és Farkas Gyulának a tüzelőcellák működésével kapcsolatos mérései is.

A témát Gyulai Zoltán professzor tanítványa, Heinrich László már modernebb körülmények között tanulmányozta (1947); az 1970-es évek második felében L. Oniciu professzor munkacsoportja keretében Soó Attila és Bolla Csaba vizsgálta a tüzelőanyag-cellák gyakorlati megvalósíthatóságának feltételeit. Elektrokémiai vizsgálatokkal a 20. század elején Ruzitska Béla kezdett foglalkozni.

Világviszonylatban is úttörő jellegűek Imre Lajosnak az elektródfolyamatok mechanizmusára vonatkozó vizsgálatai; tanítványai közül Szabó Árpád és Soó Attila végezte az elektródfolyamatok kinetikájára vonatkozó méréseket. Elektródfolyamatokat tanulmányozott Bandi András Bukarestben, korrózióvizsgálatokat végzett Soó Attila, Grünwald Ernő Kolozsvárt, Csegzi Eszter Marosvásárhelyt, Kovács György Bukarestben. Polarográfiás mérésekkel foglalkozott Mánok Ferenc Kolozsvárt és Tőkés Béla Marosvásárhelyt.

Reakciókienetika

Reakciókinetikai mérésekkel kezdte kutató tevékenységét Szabó Zoltán tanítványaként Kékedyné Kiss Erzsébet. Komplex vegyületek szubsztitúciós reakcióinak mechanizmusát vizsgálta Zsakó János és két munkatársa: Várhelyi Csaba és Finta Zoltán. Nemzetközileg ismertek Zsakó Jánosnak a termogravimetria elméletével foglalkozó munkái, valamint a termikus bontások kinetikáját tárgyaló közleményei. Termogravitometriával is foglalkozott Kékedy László, Kröbl Pál, Kékedyné Kiss Erzsébet, Várhelyi Csaba.

Molekulaszerkezet vizsgálatok