A Vírus – Pusztító idegen vagy Lépéskényszer (eredeti cím: Virus) 1999-ben bemutatott amerikai–brit–német–japán–francia sci-fi horrorfilm John Bruno rendezésében. A forgatókönyv Chuck Pfarrer Virus című Dark Horse Comics képregénye alapján készült. A főbb szerepekben Jamie Lee Curtis, William Baldwin és Donald Sutherland látható.
Egy földönkívüli entitás irányítása alá vonja egy tengeri kutatóhajó komputerrendszerét, az emberek elpusztítását tűzve ki céljául. Egy arra tévedő vontatóhajó maroknyi legénysége felveszi vele a harcot.
A film munkálatai nem voltak zökkenőmentesek; a bemutatót több hónappal elhalasztották az eredetileg tervezetthez képest. A film mind bevételi, mind kritikai téren megbukott. Magyarországon csak videón jelent meg, több éves késéssel.
Cselekmény
A Mir űrállomás személyzete műveletet hajt végre a Dél-Csendes-óceánon horgonyzó Akademik Vlagyiszlav Volkov kutatóhajó asszisztálásával. Az operációt egy hatalmas elektromos vihar szakítja meg, ami az űr mélyéből sújt le az állomásra, majd a hajóra, kiiktatva mindkettő informatikai és elektromos berendezéseit.
Hét nappal később tájfun pusztít, aminek következtében a Sea Star vontatóhajó elveszíti biztosítás nélküli rakományát, szorult helyzetbe hozva ezzel az adósságba került kapitányt, Robert Evertont. A legénység, élükön Kelly Fosterrel és Steve Bakerrel, felfedezi, hogy a hajó géptermébe beszivárog a víz; Foster azt javasolja, hogy a vihar szemébe kormányozva próbáljanak javítást eszközölni. Everton beleegyezik, ám a kabinjába elvonulva öngyilkosságra készül pisztolyával. Az Akademik Vlagyiszlav Volkov tűnik fel a Sea Star radarján, s mikor ráébred, hogy mentési jutalomban részesülhet, Everton az orosz hajó fedélzetére utasítja embereit. A transzmissziós eszközöket tönkretéve, a vezetékeket elvágva találják, a legénységnek pedig nyoma sincs; Everton kifejezetten örül, hiszen elhagyott hajóért jóval több pénzre számíthat. Elrendeli az energia helyreállítását; amint ez megtörténik, a hajó horgonya látszólag magától kioldódik, s elsüllyeszti a Sea Start, megsebesítve Hikót, a fedélzeti munkást. Baker magára hagyja egyik társát, Squeakyt a gépteremben, s a férfit csakhamar a halálba csalja néhány apró, robotizált, pókformájú teremtmény.
Mialatt Foster ellátja Hiko sérülését a hajó gyengélkedőjében, egy gázálarcos alak tör ki az egyik szekrényből, s tüzet nyit. Baker ártalmatlanítja az idegent, akiről kiderül, hogy a Vlagyiszlav Volkov egyetlen túlélője, Nadja Vinogradova tudományos főtiszt. A nő hisztérikus állapotban próbál magyarázni valamiről, ami a hajó energiarendszerén át közlekedik, ám a Sea Star legénysége elmeháborodottnak titulálja. Mivel Squeaky nem jelentkezik, Baker és két társa, Woods és Mason a keresésére indulnak. Baker a gépterem ajtaját behegesztve találja, mialatt Woods és Mason rábukkan a műhelyre, ahol százszámra készülnek a kisméretű robotok. Az egyik megtámadja Woodst, majd rövidesen egy kiborggal találják szemben magukat. Felülkerekednek rajta, s a hídra cipelik a többiekhez. A félig ember, félig gép látványára a Sea Star legénysége Nadjához fordul, aki elmagyarázza, hogy napokkal korábban valami a hajóra került a Miren keresztül, de nem energia volt, hanem egy magas intelligenciájú, alaktalan életforma, ami irányítása alá vonta és tanulmányozta a hajó komputerrendszerét azzal a céllal, hogy megtudja, hogyan végezhet az emberekkel. A rendelkezésre álló gépelemekből kisebb robotokat kezdett építeni, majd hiányzó testét a halott legénységgel pótolta: embereket gépekkel keresztezett.
Miközben a vihar újból fenyegetni kezd, a legénység úgy dönt, megkísérlik megsemmisíteni az idegen lényt, ám Everton ellenzi a dolgot, mert úgy könnyen lehet, hogy nem jutna pénzhez. A számítógépterem felé veszik az irányt, mikor a kiborggá alakított Squeaky és egy hatalmas robot állja útjukat, Woods életét követelve. A többiek a kommunikációs teremben barikádozzák el magukat, s Masonnek sikerül segélykérést továbbítania. Everton azonban szétlövi a rádiót, mert nem akarja, hogy bárki mással osztoznia kelljen a mentési jutalmon. Foster válaszul arcon üti Evertont, s felmenti tisztsége alól. Masonnek az az ötlete támad, hogy a számítógépen keresztül kommunikáljanak az idegennel. A lény deklarálja, hogy az emberiség ártalmas magára és a környezetére, vagyis nem más, mint egy vírus, aminek legfeljebb szövetei és idegei hasznosíthatók, pótalkatrészekként. Mindettől Mason elveszti az eszét és elviharzik. A többiek is hátrahagyják a helyiséget, hogy módot találjanak ellenségük megfékezésére. Everton hátramarad, s közli az idegennel, hogy ő a domináns életforma, s segítségét ajánlja fel a hajó kikötőbe juttatásához. Az idegen egy olyan terembe utasítja a férfit, ahol embereket darabokra szedő robotokat talál. Érdeklődéssel szemléli az elrettentő munkát, s az idegen azt kéri tőle, segítsen neki túlélni.
A megmaradt legénység a komputertermet üresen találja – az idegen máshová vitte a számítógépet, s a hajónak is irányt szabott. A szélsőséges időjárás közepette a fedélzeten keresztül igyekeznek vissza a hídra, ám Hikót elsodorják a felcsapó hullámok. Foster rájön, hogy a hajó célállomása Lord Howe Island, ahol egy brit hírszerzési kirendeltség rendszerén keresztül az idegen bárhová eljuthat a déli féltekén. Egyetértésre jutnak abban, hogy el kell süllyeszteni a hajót, ám ekkor felbukkan egy új kiborg, ami Everton fejét viseli. Támadásba lendül, de sikerül elpusztítani. Az idő fogy, ezért a csapat úgy dönt, üzemanyaggal árasztják el a rakteret, s így robbantják fel. Tervük végrehajtása közben megtámadja őket az óriásrobot, s foglyul ejti Fostert, hogy megtudja tőle a bomba helyét. Baker, Nadja és Mason kiszabadítják a kínzásnak alávetett nőt, ám Mason halálos sérülést szenved, s Nadjának is az életébe kerül egy kísérlete. A robot hatástalanítja a robbanószerkezetet. Baker és Foster a fegyverraktárba menekül, s katapultálják magukat az Akademik Vlagyiszlav Volkovról, egyúttal kibiztosítva egy halomnyi robbanóeszközt, amik a levegőbe repítik az egész hajót, vele együtt az idegent. A korábbi segélyhívásnak köszönhetően Baker és Foster megmenekül.
Szereplők SzerepSzínészMagyar hang Kelly „Kit” Foster Jamie Lee Curtis Schell Judit Steve Baker hajómérnök William Baldwin Selmeczi Roland Robert Everton kapitány Donald Sutherland Helyey László Nadja Vinogradova tudományos főtiszt Joanna Pacula Spilák Klára Richie Mason Sherman Augustus Király Attila Hiko fedélzeti munkás Cliff Curtis Sinkovits-Vitay András J.W. Woods Jr. kormányos Marshall Bell Forgács Péter Squeaky Julio Oscar Mechoso Gesztesi Károly
Háttér Az ötlet Chuck Pfarrer, a Vírus – Pusztító idegen ötletgazdája és executive producere a film alapjául szolgáló képregényt eredetileg forgatókönyvként írta meg az 1990-es évek elején, azonban a megvalósításhoz szükséges speciális effektusok létrehozása akkoriban még lehetetlenség lett volna, így a Dark Horse Comics-t kereste meg a történettel, ami 1995-ben jelent meg. Néhány évvel később, mikor úgy érezte, a technológia eleget fejlődött, újra elővette eredeti forgatókönyvét.
Gale Anne Hurd producer így magyarázza, miért is döntött a Vírus – Pusztító idegen elkészítése mellett: „Izgalmasnak találtam az elképzelést, hogy egy vírusos film nem valamilyen szörnyű betegségről szól, hanem számítógépekről, amiket egy idegen életforma kerített hatalmába, s ehhez hozzájön még az a hátborzongató elem, hogy néhány szereplő egy zárt helyiségben ragad. […] Tetszett az ötlet, hogy ez a thriller nem a megszokott mederben folyik. […] Azt gondoltam, egy kortárs történet, amely egy hatalmas viharban játszódik a Csendes-óceánon, semmint a múltban, vagy szárazföldön, esetleg a jövőben vagy az űrben, igazán ijesztő lehet.” „Úgy gondolom, nekünk mint fajnak csupán a leghalványabb sejtelme lehet arról, hogy mi van odakinn” – folytatja. „Meggyőződésem, hogy nem vagyunk egyedül, hogy az élet számos különböző formát ölthet. A filmben azt feltételezzük, hogy létezik elektromos életforma, s nem hiszem, hogy ez olyan elképesztő lehetetlenség volna.”
A munkálatok A film forgatása csaknem négy hónapon át, 1997. január 30. és június 7. között zajlott. John Bruno trükkmester a Titanic vizuális effektusokért felelős szakemberének pozíciójáról mondott le, hogy megrendezhesse a filmet. A film nagy kihívása az volt, hogy sokféle akciójelenetet vonultat fel. A történet a világűrben kezdődik, aztán egy hajó fedélzetén folytatódik hosszú ideig, mialatt különféle mechanikus és biomechanikus lények próbálják megöli az új legénységet, ráadásul időnként egy tomboló hurrikán is beszáll a játékba. „Körültekintőnek kellett lenni ahhoz, hogy életre keltve mindezt, a közönség elhiggye, hogy amit lát, az valóságos” – mutat rá Bruno, s hozzáteszi, hogy korábbi tapasztalatai, amiket nagyszabású akció-kalandfilmeken való munkája során szerzett, felkészítették egy jelentős stúdiófilm megrendezésére. „Több évet töltöttem James Cameronnal, segítve őt a problémák megoldásában. Az én feladatom volt, hogy a fantasztikus képek, amiket kifőzött, lehetségessé váljanak.” Bruno a filmben megoldandó feladatokhoz számos effekt-szakembert toborzott össze, köztük régi barátait a Fantasy II nevű cégtől. „A nyitójelenet, amelyben a Volkov és a Mir űrállomás látható, továbbá a vízi miniatűrök Gene Warren munkáját dicsérik, akivel A mélység titkán és a Terminátor 2.-n dolgoztam együtt” – jegyzi meg Bruno. A Fantasy II miniatűrjei Hurd tetszését is elnyerték. „Teljesen valósághű és hiteles” – véli a producer.
Az idegen megjelenítéséhez elektronikát és pirotechnikát alkalmaztak, azonban annak teremtményei sokkal „szörnyszerűbb” megközelítést kívántak meg. Ehhez szükség volt elő felvételekre és számítógépes grafikára egyaránt, s gyakran a kettő ötvözete szükségeltetett. „Külön csapatunk volt, akik csak a robotikával foglalkoztak a számítógép képernyőjén. Steve Johnson és stábja készítette a droidokat és biomechanoidokat, vagyis Bio-Alekszejt, Bio-Squeakyt, Bio-Bobot és Bio-Spine-t, s még számos különleges maszkot, köztük jó sok vért és beleket; ez volt az ő feladatuk. Az All Effect alkotta meg a 7-Footert és Goliathot” – meséli Bruno. „Hogy a lények valós időben mozogjanak és nagy távolság megtételére legyenek képesek, Phil Tippett segítségét kértük, aki éppen akkor fejezte be a Csillagközi inváziót.” A mechanikus „kutyadroiddal”, vagyis az apró nyílpuskás teremtménnyel és a zöld szemű, játékszerre emlékeztető „pókdroiddal” minden simán ment, azonban Goliath már más tészta volt. „A feladatunk az volt, hogy létrehozzuk Goliathot, aki afféle kicsúcsosodása az összes kis apró gépnek, amiket gépeket csináló gépek csinálnak, miután az idegen lény életet adott nekik” – mondja Tippett. „Ahogy egyre aktívabbá válnak, s egyre nagyobbra nőnek, végül Goliathban teljesednek ki, aki alapvetően egy jó sok alkatrészből összerakott robot.” A mechanikus részei mellett jelentős mennyiségű emberi hús és zsiger is akad felépítésében. „Az idegen mindent felhasznál, amit csak tud, hogy képes legyen mozogni” – folytatja Tippett. A valós felvételek és komputeranimáció mellett időnként elegendőek voltak a megszokott maszkeffektusok. „Az egyik legjobb jelenet az volt, amikor Donald Sutherland Bio-Bobbá válik” – emlékszik vissza Bruno. Sutherland sminkelése hat órát vett igénybe, ennek során speciális öltözék került rá az arcmaszk mellett. Jelenetét egyhuzamra rögzítették, így csak egyszer volt szükség a hosszadalmas beavatkozásra. A szekvencia azonban megkívánt egy kaszkadőrt is eltérő jelmezzel, illetve egy sétáló robotot, ami a lábak szerepét „játszotta”, mikor Bio-Bob belép a szobába.