Charles Renouvier (Charles Bernard Renouvier) (Montpellier, 1815. január 1. – Prades, 1903. szeptember 1.) francia katolikus filozófus.
Sajátosan új irodalmi műfaja az uchronia (ukrónia), a „Mi lett volna, ha…?” kérdésfeltevésre adott irodalmi válasz, melyet 1876-ban írott művében fogalmazott meg. Az ukrónia a szerint: a történelemre alkalmazott utópia.
Laikus katolikus bölcselőként a nyitott gondolkodást képviselte.
Munkássága
Fiatal éveiben Jules Lequier barátjaként annak elvei hatottak rá. Lequier szerint a hit lényege a szabadság, ami mindent felülmúló életérzésben jelentkezik: a szenvedő ember szabad választása.
Párizsban végezte tanulmányait az École polytechnique-ben, majd a politikában vállalt aktív szerepet. Miniszteri bukása után visszavonult, hátralévő életét magántudósként élte, írással töltötte.
Renouvier volt az első francia Nicolas Malebranche után, aki Immanuel Kant hatása alá kerülve megfogalmazta a neokriticizmusnak nevezett filozófiát. Álláspontja szerint a megismerhetőség határa a jelenség, valamint a jelenségek világában is van szabadság.
A kor filozófiai áramlataival, az idealizmussal és pozitivizmussal szembefordulva, a konzervatív katolikus szellemi törekvésektől is elzárkózva dolgozta ki saját filozófiáját és morális elméletét; ennek alapján vette kritika alá kora kereszténységét is. Elvei a modernizimus és a perszonalizmus előfutárának tekinthetők.
Elméletében az emberi személyiség, mint emberi öntudat jelent meg, az ember dinamikus szemléletét pedig az értelem-érzelem- és a morál harmóniájában vélte felfedezni. Ezzel együtt a spekulatív metafizikát is elutasította.
Tanulmányt írt Victor Hugo irodalmi műveiről, foglalkozott matematikai és pszichológiai kérdésekkel, utópisztikus társadalomrajzokkal, valamit más filozófiai kérdésekkel, mint a „mi lett volna, ha?” elméletével (ukrónizmus).
Fő tanait tanítványai vitték tovább, (Octave Hamelin, Maurice Blondel és Henri Bergson), melyek a modernizmus és a perszonalizmus elméleteihez vezettek.
Jegyzetek
Fő művei Manuel de philosophie moderne (1842) Essais de critique générale (1854–1864) La Critique philosophique (1868) La Science de la morale (1869) Uchronie (1876) Critique religieuse 1–7. (1878–1885) Esquisse d'une classification systématique des doctrines philosophiques (1885–1886) La philosophie analytique de l'histoire (1896–1897) Histoire et solution des problèmes métaphysiques (1901) Victor Hugo: Le Poète (1893) V. Hugo philosophe (1900) Le Philosophe (1900) Les Dilemmes de la métaphysique pure (1901) Le Personnalisme (1903) Critique de la doctrine de Kant (1906)
Kategória:Francia filozófusok Kategória:1815-ben született személyek Kategória:1903-ban elhunyt személyek