A Durrell-mongúz (Salanoia durrelli) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozó Salanoia nem egyik faja.
Közeli rokonságban áll a barnafarkú mongúzzal (Salanoia concolor), a Salanoia nembe tartozó másik fajjal. A két faj genetikailag hasonló, de morfológiailag különböző, a tudósok külön fajnak ismerik el. 2004-ben megfigyeltek egy egyedet, 2010-ben vált ismertté a tudomány számára S. durrelli néven. Csak az Alaotra-tó nádrengetegében található meg. A Durrell-mongúz az első újonnan felfedezett ragadozó emlősállat volt a világon 24 év után.
A kicsi, vörösesbarna ragadozóállatot széles lábainak kiemelkedő párnája, vörösessárga hasa és széles, erőteljes fogai jellemzik, többek között ezek a különbségek a barnafarkú mongúzzal összehasonlítva. Csak két lemért példány van, testtömegük 600 gramm és 675 gramm. Mocsári állatfaj, rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik. Az Alaotra-tó veszélyeztetett ökoszisztéma, a Durrell-mongúznak új vetélytársai a betelepített fajok.
Rendszertana
Amikor 2004-ben, a Durrell Wildlife Conservation Trust (DWCT) felmérte a bambuszmakik (Hapalemur) állományát az Alaotra-tó környékén, Madagaszkár legnagyobb vizenyős élőhelyén, egy új fajt fedezett fel, amelynek később Durrell-mongúz lett a neve. Az állatot elfogták, lefényképezték, majd szabadon engedték. A vizsgálat azt mutatta, hogy a fényképen lévő állatot nem lehet azonosítani semmilyen ismert madagaszkári ragadozóval (madagaszkári cibetmacskafélék). Ennél fogva két állatot fogott be 2005-ben a DWCT. Az egyiket megölték, hogy megkönnyítse a morfológiai összehasonlítást.Durbin et al., 2010, 342. lap 2010-ben hivatalosan dokumentálta a Durrell-mongúzt Joanna Durbin természetvédő és a Climate, Community & Biodiversity Alliance, a Nature Heritage, a Natural History Museum, a Conservation International és a DWCT.Durbin et al., 2010, 341. lap Specifikus nevét Gerald Durrell neves természetvédőről, a DWCT alapítójáról kapta.Durbin et al., 2010, 346. lap Korábban a helyiek már beszámoltak egy kis ragadozóról az Alaotra-tónál, és azt gondolják, hogy ez az állat közeli rokona a barnafarkú mongúznak (Salanoia concolor).Garbutt, 1999, 140. lap
A Durrell-mongúz a Salanoia nembe tartozik, amelyben korábban csak a barnafarkú mongúz volt ismert Kelet-Madagaszkárból. A Durrell-mongúz morfológiailag jelentős mértékben különbözik a barnafarkú mongúztól, azonban mitokondriális genetikai vizsgálatok szerint a két faj nagyon hasonló.Durbin et al., 2010, 345–346. lap A felfedezője úgy döntött, hogy elismerik az alaotra-tavi populációt különálló fajnak, figyelembe véve a jelentős morfológiai különbséget. A megfigyelt morfológiai különbségek az Alaotra-tó környékéhez való alkalmazkodás révén fejlődhettek ki, hasonlóan az Alaotra-tavi bambuszmakihoz (Hapalemur alaotrensis), melyet annak ellenére ismertek el külön fajnak, hogy genetikailag közel áll a gyakoribb szürke bambuszmakihoz (Hapalemur griseus).Durbin et al., 2010, 351–352. lap
Leírás
A Durrell-mongúz sokban hasonlít a barnafarkú mongúzra, amely egy kis, karcsú mongúzszerű ragadozó.Garbutt, 2007, 219. lap Alapszíne vörösesbarna, halványabb színű, mint a barnafarkú mongúzé.Durbin et al., 2010, 348. lap A fej és a tarkórész is foltos. Az állat hasa vörösesbarna, nem barnás, mint a barnafarkú mongúznak. A farok nagyrészt az állat testéhez hasonló színű, ám hegye sárgásbarna. A szőrrel jól borított fülkagylók belső oldala vörösesbarna. A széles mancsok szőrtelenek, jól párnázottak; a mellső lábak vörösesbarnák, a hátsó lábak sötétbarnák. Valamennyi láb öt-öt ujja sötétbarna karmot visel. A lábak külső szélein merev szőrszálakból álló sörtesorok találhatók. Ezzel szemben a barnafarkú mongúz lábai vékonyabbak, azokon kevésbé fejlett párna van. A Durrell-mongúz bundája hosszú, puha. bélyegkép|alt=Fekete-fehér kép egy mongúzszerű állatról egy sziklán|A barnafarkú mongúz (Salanoia concolor), a Durrell-mongúz legközelebbi rokona (a farok a képen nem teljes)I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1839; cf. Garbutt, 2007, pp. 219–220
A holotípus példány egy nőstény volt, a fej és a test hossza 310 mm, a farok hossza 210 mm, a hátsó lábak hosszúsága 66,8 mm, a fül hossza 17,5 mm, testtömege 675 g volt. Egy másik példány, amelyet elfogtak és kiengedtek, egy hím volt, a fej és a test együttes hossza körülbelül 330 mm, a farok hossza körülbelül 175 mm, testtömege pedig 600 g volt. A fenti igen kevés adat azt valószínűsíti, hogy a Durrell-mongúz valamivel kisebb a barnafarkú mongúznál.
A koponya általában hasonlít a barnafarkú mongúzéra, azonban a rostrum (az elülső rész) széles és mély, az orrcsontok szélesek és rövidek, a szájpad régiója pedig széles. Az alsó állkapocs robusztus, kampónyúlványa magas, meredeken emelkedő. A koponyák és a fogak adatainak statisztikai elemzése alapján a Durrell-mongúzok és a barnafarkú mongúzok példányai egyértelműen elkülönülnek.Durbin et al., 2010, 344. lap
A Durrell-mongúznak erőteljesebb fogazata van a barnafarkú mongúzénál, a fogak felszíne nagyobb. Az első és második felső metszőfog kisebb a harmadiknál, melyet a szemfogtól hangsúlyos rés (diasztéma) választ el.Durbin et al., 2010, 347. lap A szemfog robusztusabb, mint a barnafarkú mongúzé. Az első felső előzápfog apró, de a második és a harmadik nagyobb; ez a két foga rövidebb és szélesebb, mint a barnafarkú mongúzé.Durbin et al., 2010, 349. lap A negyedik előzápfog nagy, ahogy az első zápfog is. A második felső zápfog mérete kevesebb mint egyharmada az elsőének, és redukáltabb, mint a barnafarkú mongúzé, amely mintegy kétharmada az első zápfognak. Az első alsó metszőfog kisebb a másik kettőnél. Az alsó szemfog, az előzápfogak és az első zápfog jól fejlett. A második zápfog széles, azonban kisebb, mint a barnafarkú mongúzé.
Elterjedése, élőhelye és viselkedése
Durrell-mongúzt már észleltek Andrebában, egy mocsaras területen, 750 méter tengerszinti magasság felett az Alaotra-tó keleti partján. A barnafarkú mongúz legközelebbi előfordulása az Alaotra-tótól 55 kilométerre van. Az első megfigyelt példány úszott, lehet, hogy az emberek miatt menekült ki a partra. A két másik példányt a vízen lebegő növényzeten fogták el. Így a Durrell-mongúz a mocsári élőhelyeken fordul elő, ami jelentősen eltér a barnafarkú mongúz élőhelyétől, az erdőtől. A Durrell-mongúz erőteljes fogazata a zsákmány kemény részeinek feltörésére valók, étrendjében rákok és puhatestűek, továbbá kis gerincesek szerepelnek, eltérően a barnafarkú mongúztól, melynek gyengébb, rovarevésre alkalmas fogazata van. A két, csapdákkal elfogott Durrell-mongúzegyed esetében a csalétek hal és hús volt. A Durrell-mongúz sokban hasonlít a nagyobb testű, az afrikai kontinensen élő, húsevő és mocsárban élő mocsári mangusztára (Atilax paludinosus), amely szintén a vízen lebegő növényzeten táplálkozik és pihen.Durbin et al., 2010, 350. lap
Természetvédelmi státusz
A faj egyedüli élőhelyét, az Alaotra-tavat több tényező veszélyezteti: a környezetszennyezés, a mocsarak rizsfölddé alakítása, a túlhalászás és a nem őshonos fajok terjedése, mint az egzotikus halak, növények, a házi patkány (Rattus rattus) és egy másik kis ragadozó, a kis cibetmacska (Viverricula indica). Egy madárfaj, az Alaotra-vöcsök (Tachybaptus rufolavatus) amelynek elterjedése erre a területre korlátozott, a közelmúltban halt ki,BirdLife International, 2010 és a bambuszmakik populációja 1994-1999 között 30%-kal csökkent.Mutschler és munkatársai., 2001 Egy szűk elterjedésű, kis létszámú faj, mint a Durrell-mongúz, valószínűleg veszélyeztetett az élőhelye pusztulása, továbbá talán a kis cibetmacskával és a házi patkánnyal való versengése miatt is, ám természetvédelmi státuszát még hivatalosan nem határozták meg. A DWCT az Alaotra-tó megőrzésén dolgozik, és a régióban már védett területnek jelölték.Durbin et al., 2010, 352. lap
Jegyzetek
Fordítás
Források hir24.hu BirdLife International. 2010. Species factsheet: Tachybaptus rufolavatus . BirdLife International website. Downloaded on August 3, 2010. Durbin, J., Funk, S.M., Hawkins, F., Hills, D.M., Jenkins, P.D., Moncrieff, C.B. and Ralainasolo, F.B. 2010. Investigations into the status of a new taxon of Salanoia (Mammalia: Carnivora: Eupleridae) from the marshes of Lac Alaotra, Madagascar (subscription required). Systematics and Biodiversity 8(3):341–355. Garbutt, N. 1999. Mammals of Madagascar. Pica Press, 320 pp. Garbutt, N. 2007. Mammals of Madagascar: A Complete Guide. A & C Black, 304 pp. Geoffroy Saint-Hilaire, I. 1839. Notice sur deux nouveaux genres de mammifères carnassiers, les Ichneumies, du continent African, et les Galidies, de Madagascar. Magasin de Zoologie (2)1:1–39 . Gill, V. 2010. New carnivorous mammal species found in Madagascar. BBC News. Downloaded on October 16, 2010. Mutschler, T., Randrianarisoa, A.J. and Peistner, A.T.C. 2001. Population status of the Alaotran gentle lemur Hapalemur griseus alaotrensis (subscription required). Oryx 35(2):152–157.
Kategória:Madagaszkári cibetmacskafélék Kategória:Emlősfajok Kategória:Madagaszkár endemikus emlősei