II. István Uroš vagy István Milutin (), (1253 – 1321. október 29.) szerb király 1282-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a tatárjárástól.

Életrajza Támogatta fivérét, Dragutin Istvánt a Szerémségi lázadás leverésében., 38. oldal

Dragutin lemondásával jutott a trónra. Elvált első nejétől, János thesszáliai helytartó leányától, Annától és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette V. István magyar király leányát Erzsébetet.*Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1984. Akadémiai Kiadó. 327. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában, de 1284-ben és 1285-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük. A tatárok viszont ismételve pusztították országát, utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába, de István legyőzte őket, a vidini fejedelemséget pedig 1291-ben országához csatolta és 1294-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól.

Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Birodalom ellen.Luczenbacher, i. m., 39. oldal II. Andronikosz bizánci császár Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt. Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.Luczenbacher, i. m., 39–40. oldal Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával. Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta. II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígéretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, I. Károly magyar király megtámadta II. Istvánt, és győzelmeKároly Róbert 1319-es oklevele így szól a győzelemről "Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi" (Luczenbacher, i. m., 40. o.) után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket. István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki.A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 39–41. oldal

Ezek után még egyszer Bizáncba ment Iréne temetésére, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.Luczenbacher, i. m., 41. oldal Nemsokára rablócsapatok törtek be Konstantin tartományába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál. 1321-et írtak ekkor.

Emlékezete István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott, 27. oldal fellendítette a kézműipart és a kereskedelmet is.

A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.A szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal

Jegyzetek

Kategória:Szerb uralkodók Kategória:Nemanjić-dinasztia Kategória:1253-ban született személyek Kategória:1321-ben elhunyt személyek