bélyegkép|350px|Marhapásztor cifraszűrben bélyegkép|350px|Sarkadi gulyások Bagossy Sándor szűrszabó műhelyében készült cifraszűrben. 1930-ban gróf Almásy Dénes birtokába kerültek a szűrök.Györffy István: Magyar népi hímzések I. 56. oldal A szűr jelentése kettős, mely egyrészt az anyagot, szűrposztót, másrészt pedig az ebből a szűranyagból készült, és ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruhát jelenti. A suba mellett a magyar népviselet legsajátosabb ruhadarabja.Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr. Nap Kiadó és Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet. Cser Kiadó, 2009. 231. o.
A cifraszűrt a legszebb és "legmagyarabb" ruhadarabnak mondhatjuk, mert az ország határain nem terjed túl, sőt a Kárpát-medencében élő más nemzetiségek is csak a magyar nyelvhatár mentén vették át.Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet. Cser Kiadó, 2009. 231. o. Az előállító mesterek, a szűrszabók nem jártak külföldi vándorutakon. A szűcshímzésből átvett természetes és stilizált virágmintákkal a szűr gallérját, elejét és alját egyaránt díszítették. A legrégibb szűrhímzések a legélénkebb színűek, mert azok közelebb álltak még a természetes virágokhoz, amelyből fokozatosan kialakultak a stilizált minták. A szűrhímzések színeinek fogyása, virághímzéseinek egyszerűsödése a hanyatlás első jelei, ami a 20. század fordulójára országszerte bekövetkezett.
A cifraszűr az 1860-as évektől a századfordulóig élte virágkorát. Ez időben a pásztorok nélkülözhetetlen ruhadarabja, de a parasztság körében is nagy népszerűségnek örvendett. Fontos társadalmi szerepet töltött be, mert viselete rangot jelentett. A legény addig nem is házasodhatott, amíg cifraszűrt nem szerzett az esküvőre. A leánykérőnél, ha a véletlenül, illetve szándékosan ottfelejtett szűrét korán reggel kitették a ház ereszaljára, akkor nem volt keresnivalója ott tovább. Ha pedig nem tették, azt jelentette, szívesen látják, és szót ejthetnek a házasságról. Megesküdni is csak cifraszűrben lehetett. A cifraszűr volt a magyar parasztember díszruhája egész életén át.
Györffy István néprajzkutató, akinek a nagyapja karcagi szűrszabómester volt, így ír a cifraszűrről:
Nevének eredete A szűr szónak a magyar nyelvben kettős jelentése van. Egyfelől szűrnek nevezik a magyar juh gyapjából, szőréből készült durva posztót (= aba, halina, daróc), másrészt egy ebből készült nagygallérú, köpenyszerű felsőruhát (= csuha, szűrköpönyeg, abaköpönyeg). Korábban elterjedt nézet szerint a szó eredete a szőrre megy vissza, amely tulajdonképpeni anyaga úgy a posztónak, mint a köpenynek. Ezzel szemben Pach Zsigmond Pál kutatásai szerintPach Zsigmond Pál: Pannus coloratus és Pannus griseus a XIII. századi Magyarországon. in: Tanulmányok Karácsonyi Béla hetvenedik születésnapjára. Szeged, 1989. 71-80. o. a vestes griseae, azaz a szürke ruhák latin kifejezés magyar megfelelőjéből, a szürke szóból ered. Azonban tekintettel arra, hogy a régiségben a szűr szó csak jelzője volt a posztónak és a köpönyegnek egyaránt, önálló szóvá is csak a 19. század végén vált,Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr. Budapest, 1930. 14-15. o. ez az eredeztetés is vet fel további kérdéseket.
A szűrruhát hódoltságkorabeli jövevényszóval abaköpönyegnek nevezték Erdélyben. A palócoknál csuhának, bizonyos típusát szűrsubának (Tolna vármegye), gubának (Vas vármegye), guba-szűrnek (Alföld) is nevezték, de ez megkülönböztetendő a tulajdonképpeni gubától, amely más anyagból, más mesterember által készült. A csuha és köpönyeg török eredetű szavunk, ezt erősíti, hogy a török csoha és kepenek szavak szintén abaposztóból készült felsőruhát jelentenek.Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr. Budapest, 1930. 30. o.
A természetes színében meghagyott gyapjúruhák a középkori köznépi öltözködés meghatározó darabjai voltak. A szűr múltjában volt egy olyan idő, amikor oldalbetoldások még nem voltak, s mint egy kabátot felöltötték. Nyugat-Európa területén szintén hordtak a XIV-XV. században hasonló ruhaféléket, de nem vállravetve, hanem felöltve.Friedrich Hottenroth: Haus-, Feld- und Kriegsgeräthschaften der Völker alter und neuer Zeit. Stuttgart , 1883-1891. Band 2. 59. Tábla 10., 60. Tábla 15., 80. Tábla 12., 98. Tábla 4.
A szűr kifejezéssel alakban és értelemben megegyező – görögösített, görög névszói toldalékkal kiegészített – szót (zeira: ζειρὰ) már Hérodotosz is említ (VII. 75): „A trákok fejükön rókaprémet, testükön ingruhát [khitón], e fölött bő, tarka köpönyeget [zeira], lábukon szarvasbőr csizmát viseltek; fegyvereik gerely, kerek pajzs és rövid tőr.” A jeles történetíró szerint (VII. 69) felületesen hasonló felsőruhát az arábiai harcosok is hordtak, övvel összefogva. Az öv azonban nem tartozik a szűr viseletéhez.
Xenophón, Anabaszisz című munkájában (VII. 4. 4) szintúgy a trák–szkítákról szólva említi eme ruhadarabot: „Nagy hó borította a vidéket, és olyan hideg volt, hogy az ebédhez hozott víz és bor megfagyott a korsókban. Sok görögnek lefagyott az orra meg a füle. Most már értették, hogy a thrákok miért hordanak rókaprémet a fejükön meg a fülükön, és hogy kabátjuk [zeira] miért nem csak a mellüket borítja, hanem a combjukat is, hogy miért nem rövid lovaglókabátot viselnek, és lovaglás közben miért ér le lábukig a köpeny.”
Alexandriai Hészükhiosz művében a szó és meghatározása szerepel: zirai (ζιραί) = rövid ing, ingruha.
Henricus Stephanus a szkíta és a trák szavak között egyaránt szerepelteti: zürész (ζυρης), illetve zeirá (ζειρά) = szkíta szó: köpeny.
Liddell és Scott isztrianai zeirai (Ἰστριαναὶ ζειραί), azaz isztroszi szűrök alakban is idézi. E szókapcsolat első eleme nyilván az Al-Duna görögös nevére (Isztrosz: ῎Ιστρος) hivatkozik.
Története bélyegkép|200px|jobbra|Tolnay János, szalontai kanász A 15. századtól vannak adataink a gyapjúszövet ványolására. A kallómalmokban vízben, ütésekkel tömörített, majd keretre kifeszített, keménnyé és vízhatlanná váló szűrposztó a 18. században vált tömeges alapanyaggá: nadrág és különféle szabású ujjas és ujjatlan felsőkabátok készültek belőle téli használatra, a tartósan szabadban dolgozók, a pásztorok esetében pedig mindennapi ruhadarabbá vált.
A 16. századig Debrecen volt a legjelentősebb központ, mely az alföldi gyapjútermelést dolgozta fel. Hanyatlása után az egykori Észak-Magyarország területén Rozsnyó, Rimaszombat, a dunántúli gyapjútermelést feldolgozó Veszprém, illetve az erdélyi gyapjú feldolgozásában híres Nagyszeben és Nagydisznód termelése szolgáltatta a köznapi szűr alapanyagát.
A cifraszűr legkorábbi ábrázolása Milfaith Ferenc betyárt mutatja, akit kivégzése előtt, 1836-ban Bucher Ferenc veszprémi festő lerajzolt. A rajzról készített metszet a nyalka betyárt cifraszűrben, jellegzetes, cilinder formájú, úgynevezett Sobri-kalappal, ezüstsarkantyús csizmában és dupla csövű vadászpuskával ábrázolja. A metszet igen népszerű lett: csárdák falát díszítette, megjelent számos, a 19. században oly népszerű betyártörténet-ballada ponyvakiadású kötetének illusztrációjaként. Milfaith alakja a betyár szimbólumává vált: a metszet alapján számos mézeskalácsütő fa készült.
A 19. század közepétől a falusi-mezővárosi környezetben mindinkább divatossá váltak, megszaporodtak a díszes ünnepi kellékek, dísztárgyak. A túlnyomó részben virágornamenseket alkalmazó díszítés sorra olyan motívumokat érvényesített, amely kifejezésre juttatta a parasztság önbecsülését, hazafiasságát. Így az újstílusú, a nemzeti öntudattól áthatott díszítőművészetnek közkedvelt motívuma lett a magyar címer. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a magyar államiságot jelképező címer a nemzeti függetlenség jelképeként élt a köztudatban. Ábrázolásának térhódításában kétségtelenül fontos szerep volt az 1867-es kiegyezés után megenyhülő politikai légkörnek, amely kedvezett a társadalmi mértékben igényelt hazafias érzületű népművészet fellendülésének, amelyhez a millenium is számottevően hozzájárult.Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet. 238. o.
A cifraszűr a férfiak reprezentációs felsőruházatában sem volt egyedülálló: a cifraszűrrel együtt vált ünnepi ruhadarabbá, sőt olykor háttérbe is szorította azt a szűcsök által készített, bőrrátétekkel és hímzéssel gazdagon díszített, körgallérszabású, ujjatlan, bokáig érő suba. A cifraszűr kialakulása nem független a férfisubáktól, az ujjas bőr felsőruháktól, a derékig érő ködmönöktől.
A közös elv - mely szerint a díszítés és nem az alapanyag emeli ki az ünnepi ruhadarabokat hétköznapi megfelelőik közül, illetve hogy a díszítésben a szabásvonalak kihangsúlyozása a fontos - a köznépi öltözködés általánosabb törvényszerűségét mutatja. Cifraszűrt kizárólag férfiak viseltek. Gyakran legfontosabb vagyontárgya volt a pásztortársadalom tagjainak, de a falusi-mezővárosi paraszti lakosság ünnepi díszruhájaként is szolgált. Funkciója leginkább a felöltőnek feleltethető meg. Vállra vetve hordták, belebújva jóformán sohasem viselték, hiszen a ványolt szűrposztó keménysége miatt már nem volt alkalmas erre.
A szűr szabása és hímzése bélyegkép|230 px|jobbra|Somogyi cifraszűr hímzésmintája A cifraszűr rendkívül egyszerű és régies szabású ruhadarab: minden darabja téglalap alakú, egyenes vonalú. Általában tizenegy darabból áll, a háta és eleje egy darabból szabott. Vállban fordul, eleje kihajtott, oldalán betoldás, alján pedig a körben kirojtosodást megakadályozó épszélcsík található. Ujjai egyenesek, és mivel nem használták, ezért sok esetben befenekelték azokat. A cifraszűr legjellegzetesebb darabja a négyszögletes gallér. A két sarkába varrt kerek "csücskője" összekötésével eredetileg csuklyává alakíthatták. Az Alföldön terjedt el a kis állógalléros változat, melyet Széchenyi-szűrnek is neveztek.
A szűr anyagát, a szűrposztót a hosszú szőrű magyar juh gyapjából készítették. Ennek az iparágnak művelői a csapónak nevezett mesteremberek voltak. A csapómesterség is az egyik legrégibb magyar mesterség, legjelentősebb működési helye egykor Nagykálló, Debrecen, Veszprém volt. A csapóktól megvásárolt szűrposztót a szűrszabó kiszabta, majd a kiszabott darabokat kihímezte, és csak ezt követően varrat össze. A szűr rendkívül egyszerű szabású, csak négyszögletes darabokból áll. Szabásmódja országszerte egységes volt.Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet. 234. o.
A szűrposztó túlnyomó részben fehér, hímzései pedig sokszínűek és élénkek. Ha az alapszín fekete, akkor világosabb barna vagy drapp színnel hímezték. A szűrszabó nem rajzolta elő a mintákat, mint a szűcs, ugyanis a durva szűrposztóra nem lehetett rajzolni. Csupán vastag hegyű ácsceruzával meghúzta a fontosabb szimmetriavonalakat és a főbb virágelemeket a posztdarabra helyezett sablon alapján. Legelőször a fő virágelemeket hímezték ki, azután a motívumok közötti üres helyet töltötték ki egymás mellé rakott rozmaringlevelekkel, amelyeket egy szár mellé rendeztek. A hímzések díszítőelemei sokban hasonlítanak a szűcsmintákra: a levéldíszek főként rozmaring és almalevelek, legkedvesebb motívum a rózsa, valamint a szegfű, tulipán és a nefelejcs.Selmeczi Kovács Attila: 235. o.
A szűrszabók a díszített felületet mindig teljesen betöltötték, szemben a szűcsökkel, akik rendszerint laza csoportokban helyezték el a virágmintákat, hogy a bőr alapszíne látható legyen. A szűrszabók motívumai jóval nagyobbak, mint a szűcsöké. Egy-egy díszesebb példány hímzése egy gyakorlott szűrszabónak egy hónapig is eltartott.
A szűrt növényi festőanyaggal színezett gyapjúfonallal hímezték. A hímzésfolt vidékenként változott. A szűr cifra kihímzése 1848 után vett nagyobb lendületet, tetőpontját az 1860-70-es években érte el, azután a divat változása és a megfelelő minőségű posztó beszerzésének nehézségei következtében hanyatlani kezdett, mígnem az első világháború után viselése csaknem teljesen elenyészett. Egyedül Erdélyben őrződött meg még néhány évtizedig a szűrviselet.Selmeczi Kovács Attila: 237. o.
A szűr mint "szakrális" öltözék