Hevesi Sándor, születési nevén Hoffmann Sándor (Nagykanizsa, 1873. május 3. – Budapest, 1939. szeptember 8.) magyar rendező, egyetemi tanár, drámaíró, kritikus, író, műfordító, színházigazgató. bélyegkép|jobbra|265px|Az 1910-es években bélyegkép|jobbra|265px|Arcképe és aláírása bélyegkép|jobbra|265px|Utolsó darabjai egyikének bemutatója után, közös kép a színészekkel (1938). Hevesi Sándor: A bűvészinas. Belvárosi Színház, 1938. Somogyvári Rudolf (Récsey Viktor, zongoraművész), Turay Ida (Marianne), Hevesi Sándor, a szerző, Szilassy László (Kemény Pál, újságíró) bélyegkép|jobbra|265px|Emléktáblája Budapest VII. kerületében
Élete bélyegkép|jobbra|265px|Sírja a Fiumei úti sírkertben (41/1-1-23)
Hoffmann Mór (1843–1915) tanár, szakíró és Wesel Mária "Mina" fia. Római katolikus hitre áttért zsidó családból származott. Jelentkezett a budapesti zeneakadémiára, amelynek felvételi vizsgáját sikeresen letette, de a család anyagi helyzete miatt tanulmányait a budapesti Kereskedelmi Akadémián kezdte meg 1891-ben. A Budapesti Tudományegyetemen elvégezte előbb a jogot, majd a filozófiát és mindkét fakultáson doktorátust szerzett. 1892–1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László támogatásával a Nemzeti Színházhoz került rendezőnek. 1904–1908 között a Thália Társaság egyik alapító-rendezője volt. 1907–1908-ban a Népszínház főrendezője; 1908-tól, valamint 1915-től a Nemzeti Színház rendezője, 1922-től főrendezője, 1923-tól 1932-ig igazgatója volt. 1912-től az Operaházban működött mint főrendező, és munkássága nagy hatással volt operarendezésünk modernizálására. Többek között beállította a Mozart-ciklust, felfrissítette a Hoffmann meséi, az Aida, a Troubadour előadásait. Közben a Petőfi Társaság megválasztotta tagjának.
1922-ben Császár és komédiás című darabjával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Vojnich-díját és ugyanebben az évben a Nemzeti Színház főrendezője lett, 1923-ban pedig a színház igazgatója. Az ő igazgatása alatt a Nemzeti Színház olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. Nehéz időkben, nehéz körülmények között, az állam ki nem elégítő anyagi támogatásával küszködve, a színház tulajdonképpeni közönségének, a művelt középosztálynak elszegényedése dacára visszaszerezte a Nemzeti Színház népszerűségét. A nézőtér úgyszólván napról napra megtelt, egyik siker a másikat érte. Az izgatott politikai és társadalmi atmoszférában sok támadásnak volt kitéve egy-egy előadása miatt, ő azonban szilárdan állott művészi feladatai mellett. A színház Shakespeare- és Molière-repertoárjait teljesen megújította, az összes darabot újrarendezte, mély tanulmányon alapuló, eredeti felfogásban a két világirodalmi író klasszikus műveiből ciklusokat rendezett, melyek páratlan sikerrel jártak. Különösen a magyar Shakespeare-kultusz valóságos reneszánsza fűződik az ő munkásságához.
A magyar drámairodalom érdekében kifejtett tevékenysége is fokozott jelentőségű. Nemcsak felismerte a tehetségeket, hanem óriási tapasztalatával, finom művészi érzékével segítségükre is volt darabjaik kidolgozásában és a színpadon életképessé tételében. Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Móricz Zsigmond darabjait kitűnő előadásban nagy sikerre vitte, Zilahy Lajos drámaíró tehetsége ő alatta bontakozott ki. Minden darab rendezésében támogatására volt a rendezőknek. Nem egy szellemes, újszerű rendezés fűződik nevéhez. Az ember tragédiáját, a Faustot, a magyar és külföldi klasszikus irodalom számos más remekét új szcenáriummal hozta színre. A színházban erős fegyelmet hozott létre, vezetése alatt a színészek megfeszített erővel dolgoztak, de szívesen is végezték a nagy munkát, mert napról-napra érezték sikerét. Hevesi műve a Nemzeti Színház Kamara Színházának létrejövetele, amellyel a magyar színpad új színt kapott. A Kamara Színház az ő vezetése alatt pompásan felvirágzott, megtalálta a maga stílusát, meghódította a közönséget és megteremtette a lehetőségeket az intimebb hatású darabok sikeres eljátszására.
1926-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1927–1932 között a Színművészeti Főiskola oktatója volt. 1929-ben a londoni egyetemen a magyar irodalomról és William Shakespeare-ről tartott előadásokat. 1933-tól haláláig a Magyar Színház rendezője volt.
1915. március 22-én házasságot kötött Budapest–Terézvárosban Oesterreicher Ignác és Engel Lujza lányával, Magdolnával.
Súlyos cukorbetegsége miatt többször megműtötték, hosszan tartó szenvedés után 1939-ben hunyt el. Végrendeletében a nyomorgó színészek megsegítéséről rendelkezett.https://www.nevpont.hu/palyakep/hevesi-sandor-30a25
Emlékezete Nagykanizsán általános iskolát, Zalaegerszegen színházat, Budapesten az Eiffel Műhelyházban, mint az Operaház egykori főrendezőjéről, háziszínpadot neveztek róla.
Budapesten, a belvárosban, a Dob utcánál, a Hevesi Sándor tér viseli a nevét.
Színházi munkái Rendezőként Madách Imre: Az ember tragédiája Henrik Ibsen: Nóra (1906) Henrik Ibsen: A vadkacsa (1909) William Shakespeare: Antonius és Cleopátra William Shakespeare: Hamlet Mozart: A varázsfuvola Katona József: Bánk bán Klabund: A krétakör Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Szép Ernő: Azra Lavery: Az úr katonái Heltai Jenő: A néma levente William Shakespeare: III. Richárd Voinovich Géza: Magyar passió (1931) Molnár Ferenc: A fehér felhő (1916)
Íróként Házi tündér (1945) A Pál utcai fiúk (1946, 1959, 1995) A kőszívű ember fiai (1952, 1961, 1963, 1970, 1993, 1998) Pathelin mester (1958) (fordító is) Fekete gyémántok (1961) Az Aranyember (2001) Fordítóként Charles Dickens: A Pickwick Klub (1906) Shaw: Blanco Posnet elárultatása (1945, 1963) Shaw: Szent Johanna (1945, 1955–1958, 1963) Molière: A fösvény (1945, 1951, 1993) Shaw: Pygmalion (1946–1947) Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz (1946) Bretzner: Szöktetés a szerájból (1947, 1950, 1957, 1960–1962, 1968, 1975–1977, 1979–1980, 1987, 2003) Molière: A kényeskedők (1947, 1950) Shaw: Tanner John házassága (1948) Cammarano: A trubadúr (1948, 1951, 1954, 1961–1963, 1966, 1970, 1972–1974, 1979, 1985, 1991, 1995) Shaw: Blanco Posnet színvallása (1948) Wilde: Eszményi férj (1949, 1981) Gogol: Leánynéző (1950–1952) Molière: Scapin furfangjai (1951, 1984) Molière: Furfangos fickó (1953) Beaumarchais: A Sevillai borbély, avagy a hiábavaló elővigyázat (1953–1956, 1958, 1961–1962, 1986, 1990, 1994) Molière: Dandin György vagy a megcsúfolt férj (1954–1955) Shaw: Caesar és Cleopatra (1955, 1966) Carlo Goldoni: A fogadósné (1955, 1961) Shaw: Fekete papagáj (1957) Sardou-Najac: Váljunk el (1957–1959, 1961, 1965, 1977) Oscar Wilde: Hazudj igazat! (Bunbury) (1959-1960, 1965, 1968, 1970–1972, 1976, 1985–1986, 1995, 2000, 2003) Wilde: Lady Windermere legyezője (1959) William Shakespeare: A windsori víg asszonyok (1961) Shaw: A cárnő (1966) Shaw: A sors embere (1972) Shaw: Vissza Matuzsálemhez (1982) Shaw: Segítség! Orvos! (1992) Lavery: Az úr katonái (1995, 1998) Shaw: Candida (1998)
Drámái Ámor játékai Az új földesúr Egy magyar nábob Régi jó világ Az apja fia (dráma, 1912) A Madonna rózsája (1915) A hadifogoly (1917) Görögtűz (vígjáték, 1918) Császár és komédiás (1919) 1514 (1921) – Vojnits-jutalommal elismert mű. Elzevir (vígjáték, 1925) Az Amazon (vígjáték, 1928) A bűvészinas (színmű, 1938)
Művei Dráma és színpad (tanulmányok, 1896) A színjátszás művészete (1908) Az előadás művészete (1908) Mozart (1917) Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések (1919) Shaw-breviarium (1922) Színház (1938) A drámaírás iskolája (tanulmányok, 1961) Amit Shakespeare álmodott (1964) Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete (1965)
Forgatókönyvei Mire megvénülünk (1917) Petőfi (1922) Az aranyember (1936)
Jegyzetek
Források
Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek
További információk
A magyar irodalom története Sulinet.hu
Kapcsolódó szócikkek
Jókai Mór emlékezete Erdélyben
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar forgatókönyvírók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar színházrendezők Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar drámaírók Kategória:Magyar kritikusok Kategória:Színigazgatók Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Nagykanizsaiak Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1873-ban született személyek Kategória:1939-ben elhunyt személyek Kategória:A francia Becsületrend magyar kitüntetettjei Kategória:A Nemzeti Színház örökös tagjai Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek