A XXI. századot akár a vizualitás korszakának is tekinthetjük, ránk gyakorolt beolyása elől senki nem tud kitérni. Determinálja a szemléletünket, gondolkodásunkat, ízlésünket, valamint értékítéleteinket egyaránt.

A vizualitás, azaz láthatóság, láttatás a tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése. Lényege a képlátás, ami optikai és vizuális természetű egyszerre. Az optikai inger érzékleti jellegű, a vizuális észlelet pedig az ingerületek komplexitását jelenti. A retina homorú mezőjén kétdimenziós „síkkép” keletkezik, és a komplex téri kép már a látókéregben jelenik meg. Alapfogalmai: nézés és látás. A nézés során az optikai kép a szemfenéken jelenik meg; ez a fogalom az érzékeléshez kapcsolódik. A látás során a kép sematikusan az agykéregre vetül, így ez az észleltekhez fűződik. Az evolúció során érzékszerveink közül a látás alakult ki legkésőbb. Látószervünk a szemből, a látóidegekből és az agy bizonyos részeiből áll. A két szemünkkel látott kép egymástól kismértékben eltér, de ezt agyunk térbeli képpé alakítja át. Ez a legfontosabb érzékelésünk, az információk 83%-a vizuális módon jut el hozzánk. A vizualitás, a látható világ és környezetünk minden eleme természetesnek tűnik, bár ezek az egyértelmű dolgok igen sok mindentől függnek. A szemünkben lévő csapok (melyek a színek látását teszik lehetővé) és pálcikák (melyek a sötét-világos megkülönböztetéséért felelősek) bonyolult fotokémiai folyamatai alakítják a képet ingerré, amely az idegpályákon jut el az agy látókérgébe. Ezek az impulzusok itt képérzetté alakulnak. A képnek a vizuálisan megragadható elemei mindig optikai természetűek: színek, foltok, tónusok és ezen elemek csoportjai.

A képalkotás változatai

Szemléleti kép: a látványból a látás útján belső kép lesz. A belső kép vagy szemléleti kép már látott kép. A látvány optikai tulajdonságait a képzeteinkkel egyeztetve a látvány felismerhetővé válik. A látvány optikai ingerei által kiváltott pszichológiai reakció a vizuális élmény. Főként a szocializáció során megélt élménytartalmakon, emlékképeken és képzeteken múlik az egyén szubjektív vizuális élménye. Képalakítás imitáció (utánzás) útján: a látvány vizuális megörökítése, képi utánozása. Ennek során valójában a látványról formálódó szemléleti képet formálják meg anyagi eszközökkel. Képalakítás megjelenítés kifejezés útján: ilyen a fejből, fantáziából történő rajzolás, képalkotás. Ekkor a szemléleti képnek nincs kötödése a konkrét látványhoz, például terv vagy elgondolás esetén. Ezek emlékképek, képzetek vagy fantáziaképek összeállításából születnek. Szemléleti mű befogadása: egy megalkotott, komponált látvány szemlélete, s az érzéklés-észlelés folyamatában történő saját belső kép megalkotása.

A vizualitás dimenzió

Vizuális emlékezet Baddeley és Hitch (1974) háromkomponensű munkamemória-modellje írja le legjobban a rövidtávú vizuális emlékezetet. A verbális és a téri- vizuális információk, emlékek két modalitásspecifikus alrendszerben kerülnek átmeneti tárolásra és frissítésre. Ennek egyik része a Téri-vizuális vázlattömb, mely a téri-vizuális információk átmeneti megtartását hivatott elvégezni. A téri munkamemória vizsgálatára alkalmas a Corsi-kocka vizsgálat, mely a téri-vizuális információk megtartását vizsgálja képzeleti instrukciók nélkül. Vizuális megismerés "A vizuális nyelv minden más kommunikációs eszköznél hatékonyabban képes a tudást terjeszteni. Segítségével az ember tárgyi formában fejezheti ki és adhatja tovább tapasztalatait. A vizuális kommunikáció egyetemes és nemzetközi: nem ismeri a nyelv, a szókincs vagy a nyelvtan korlátait; egyaránt megérthetik írástudatlanok és művelt emberek. Tényeket és eszméket nagyobb mértékben és mélyebbre hatolva tud közvetíteni a vizuális nyelv, mint más kommunikációs eszközök. A statikusan verbális fogalmat a dinamikus képnyelv érzéki elevenséggel képes életre gerjeszteni." (Kepes, 1979, 6. old.) Vizuális kommunikáció Vizuális nevelés folyamatai Nyomat Nyomda Festés Rajzolás Varrás Drótozás Ragasztás Gyurmázás Hajtogatás Kötözés Vegyes technikák Bábkészítés

Optikai csalódások Az optikai csalódások, illúziók a külvilág információinak törvényszerűen téves leképződései, téves értelmezésre vezető, ellentmondásos látványkonstrukciói. Attól függetlenül létrejönnek, hogy tudjuk-e az igazságot, mely szembenáll a látottakkal. Ezek az érzékcsalódások szinte mindenkinél azonosan funkcionálnak, emiatt pedig a vizuális kommunikáció szempontjából alapvető jelentőségűek. Ilyenek lehetnek például a méretcsalódások, az utókép, a téves irány- és helyzetérzékelés.

Jegyzetek

Források

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/0d0cc85d-f7b5-41fb-aec0-d1b8362c7ebf_e90c4562-46d5-4b3a-a5ed-d640f67b512a_4b689ab8-8562-4513-a0a1-c0536f93bcdb_42a83fa2-6642-4375-a54f-ab302ab7586f_0b03c19d-9265-49e4-af70-0d48f7e389e1_ab9e732d-4eee-4c7a-a8d8-aa19c1a7ead8_b6c4afad-6d8c-4dd3-8e6c-f4fddf0bff4a https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/26091/EM_2011_2__026_Peter_Monika-A_vizualitas_dimenzioi.pdf?sequence=1 http://specovoda.elte.hu/images/stories/pdf/vizualis.pdf Csépe V., Győri M., Ragó A. szerk. ( 2007). Általános pszichológia 2. Tanulás, emlékezés, tudás. Osiris, Budapest.

További szócikkek

Kategória:Látás