bélyegkép|jobb|240px|Misszionárius prédikál a kínaiaknak a 19. század végén A kereszténység Kínában már a Kr. u. 7. században megjelent, de az évszázadok alatt a közelmúltig többször is betiltották. Becslések szerint Kínában több mint 100 millió keresztény él.Szabályoznák a keresztény templomok keresztjeinek méretét , ujszo.com

Kialakulása

Legkorábbi ismereteinket egy sztélé adja, ami arról tudósít, hogy egy nesztoriánus missziós térítő érkezett Kínába, akit Alopennek neveztek. A selyemúton haladva ért Kínába, ahol 635-ben fogadta őt császár. A császár intézkedett és lefordíttatta a hozott írásokat, és 638-ban az első kínai keresztény templomot is felépítette, 21 papot rendelve oda (valószínűleg perzsákat). Híres misszionárius volt még Adam 700 körül. 845-ben azonban politikai és gazdasági zavarban császár betiltotta a buddhizmussal együtt. Így egy keleti pátriárka 986-ban arról számolt be, hogy csupán egyetlen keresztény templom maradt egész Kínában.

Története bélyegkép|jobb|150px|, a tajpingok vezetője, aki Jézus öccsének hitte magát bélyegkép|jobb|150px|A Miatyánk szövege klasszikus kínai írással

Missziók

1289-ben ferences szerzetesek kezdtek missziót Kínában, de a Ming-dinasztia elűzött újra minden idegen, külföldről jött befolyást az országból. 1503-ban közvetlen tengeri kapcsolat jött létre Európával, és létrehozták Jézus Társaságát, melyben kínaiak és jezsuiták vettek részt. Itt halt meg 1552-ben kínai missziós tevékenysége megkezdése előtt, egy Kínához tartozó szigeten, közel Kantonhoz Xavéri Szent Ferenc, mielőtt Kína földjére léphetett volna. Matteo Ricci 1601-ben nyit rendházat Pekingben. Halála évében (1610) már 25 ezer kínai keresztény, köztük négyszáz pekingi vált kereszténnyé. Ráébredt arra, hogy a missziós munka akkor lesz a leghatékonyabb, ha az országba nyugati tudósok áramlanak be, főként matematikusok és a csillagászatban jártasak. Ezt viszont utóda Nicolò Longobardo valósítja meg, kér segítséget. 1618 április 16-án el is indul 22 jezsuita, hétezer könyvvel és egy teleszkóppal, és kihajóztak Lisszabonból Kína felé. Egy tudományos együttműködés indult el, amelyben kijavították a kínai naptárat és a misszionáriusok geometriát, felsőfokú algebrát tanítottak. A fejlett kínai kozmológiai megfigyeléseket osztották meg a kínaiak, amelyben ott állt Hszüan Yeh helyes tanítása, hogy az égitestek végtelen térben mozognak.

Ricci egy missziós alkalmazkodó stílust teremtett avval, hogy a jezsuiták vegyék át a szokásokat a kínaiaktól, például járjanak selyemruhába. Ezek az átvételek nem tetszettek Longhobárdinak, így nézeteltérés keletkezett. 1628-ban konferenciát tartottak a misszionáriusok ban. Ahol jelen volt Nicolo Longobardi mellett kínai keresztények is. Bonyolította a helyzetet, hogy 1631-ben két domonkos és 1633-ban két ferences érkezett Kínába, akik ugyancsak ellenérzésüket fejezték ki. 1643-ban a domonkos Juan Morales Rómához fordult, amelyre egy jezsuita küldött Martino Martini Kína-szakértő a pápához utazása volt a válasz, melyre elismerő válasz érkezett a jezsuitáknak a pápától: "tisztán politikai és civil kultuszok." 1650-ben az egyik kínai császárnő keresztény hitre tért, melynek dokumentumát a vatikáni titkos levéltár őrzi.http://www.magyarkurir.hu/hirek/napvilagra-keruelnek-vatikani-titkos-leveltar-anyagai

Ebben a helyzetben bukott el a Ming-dinasztia, aminek a következménye az lett, hogy karanténba összezárva tartották a keresztény misszionáriusokat, melyben a különböző rendhez tartozók jobban megértették egymást. 14 jezsuita, 3 domonkos és egy ferences élt akkor együtt 1664-1669-ig Kantonban. Harminc kérdést vitattak meg, és többek között szóba került, hogy latin terminológiák kerülnek be, de ezt végül elvetették.

1676 és 1677-ben két könyvet is megjelentetett a hazatérő Domingo Navarrete domonkos szerzetes (Értekezések a kínai császárság történelméről, politikájáról, etikájáról és vallásáról, illetve a Régi és új ellentmondások a Nagy Kína missziójáról.), mely mellékesen a katolikus tanítás elfojtásával vádolta a jezsuitákat.William V. Bangert: A jezsuiták története, Osiris kiadó 2002

1723-ban azonban uralkodásának második évében deportálták a ben élő misszionáriusokat Makaóra. 1724-ben leszámolt a császár Sunu fiaival is, akik lelkes kínai keresztényekként prédikáltak, és evvel törvényt vétettek. Azután 1729-ben az összes misszionáriusnak távozni kellett, csupán 20 fő maradhatott, de tiltva volt nekik a prédikáció. Az orosz ortodoxia 1715-ben kezdődött, míg a reformátusok 1807-ben kezdték meg tevékenységüket az országban. Ugyanis ebben az évben érkezik Robert Morrison sinológus, aki 1819-re lefordítja a Bibliát kínai nyelvre.

Tajping-felkelés

A kereszténység kínai terjedéséhez köthető az ország egyik legnagyobb felkelése, a Tajping-felkelés. A felkelés egyik megalapozója a Kínai Missziós Társaság által 1836-ban kiadott egyik könyv, a Világot figyelmeztető igaz szavak volt. Ez a könyv az Ó- és Újszövetség összefoglalását adta, a kínai népmesék, a buddhizmus és a taoizmus bizonyos elemeivel kiegészítve. Így a könyv azt a benyomást keltette az olvasókban, hogy Jézus és Isten bizonyos időközönként a mennyországban, máskor a földi világban tartózkodnak. A könyv eljutott a hakka származású is, akinek 40 napos betegsége alatt látomásai támadtak, és ezekben találkozott Istennel, aki utasította a konfuciánus társadalom eltörlésére. Ennek hatására úgy gondolta, ő a második megváltó, Jézus öccse. Remek szónoki képességeivel egyre több követőt gyűjtött maga köré, főleg a nincstelen parasztság köréből, akik élén aztán 13 éves polgárháborúba sodorta az országot. A felkelők fő célja egy igazságos, egyenlőségen alapuló állam létrehozása volt, és Dél-Kínában létrehozott államuknak a (A Nagy Béke Mennyei Királysága) nevet adták. Kísérletük azonban kudarcba fulladt, mivel az uralmon lévő hathatós külföldi segítséggel legyőzte őket, vezetőjük pedig Nankingban öngyilkosságot követett el.Keith Laidler: Jehonala, az utolsó kínai császárné, General Press Kiadó, 2003, , 113–227. old.

20. század első fele A 19. század végén, és a 20. század elején, főleg az első kínai–japán háborút követően a nagyhatalmak csak ürügyet kerestek arra, hogy valamilyen módon beavatkozhassanak Kínában, és egy-egy területet megszerezhessenek maguknak belőle. Remek ürügyet szolgáltattak erre a Kínában tevékenykedő misszionáriusok elleni atrocitások, amelyek egyre gyakoribbá váltak az országban, ugyanis a kínaiak egy jelentős része a vallást azonosította a gyarmatosítóhatalmakkal. Misszionáriusok megölésére hivatkozva szerezte meg Csiacsou kikötőjét Németország és Kuangcsouvan kikötőjét Franciaország.Keith Laidler: Jehonala, az utolsó kínai császárné, General Press Kiadó, 2003, , 304. old.

Az 1900-as elején kitört bokszerlázadás során a bokszerek a külföldiek kémeinek tekintették a keresztény kínaiakat, így amikor a nyugatiak ártatlan kínai civileket kezdtek ölni, akkor a bokszerek kínai keresztények kivégzésével válaszoltak, gyakran különös kegyetlenséggel végezve velük. Azonban a nyugatiak sem bántak sokkal emberségesebben velük, így amikor sok kínai keresztény velük együtt az ostromlott nemzetközi követségeken rekedt, igen rossz bánásmód várt rájuk. Az ostromlott nyugatiak megtagadták, hogy a kínai keresztények kapjanak a kínai hadsereg által nekik juttatott élelmiszerből és rizsből, így ők kénytelenek voltak elhullott állatokat, kutyákat, lovakat, falevelet fogyasztani.

A bukása után Kínában pár éven belül beköszöntött a hadurak kora. A központi kormányzat megszűnt létezni, és az ország egymással harcoló, hadurak által irányított területekre bomlott. Ők azonban az adók beszedésén és a sorozásokon túl igen kis mértékben avatkoztak be a területük ügyeibe, így a kereszténységnek sem szabtak gátat.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, Európa Kiadó, Bp., 2006, ; 21., 50. old. Sőt, a hadurak között keresztény vallású is akadt, mint például , aki egyes állítások szerint tömegesen, tűzoltóslaggal keresztelte meg saját katonáit.Chinese Warlord: The Career of Feng Yu-hsiang, p. 82 Az északi hadjárat után hatalomra jutó, és Kínát két évtizedig irányító generalisszimusza, és felesége, is keresztény vallású volt.

A Kínai Népköztársaságban bélyegkép|jobb|200px|Katolikus templom a Mekong folyó közelében,

Miután a kínai polgárháború 1949-ben a kommunisták győzelmével végződött, sok keresztény vezetőt bebörtönöztek, mint például Watchman Nee-t és . 1950-ben alapították az "állam önvédelmére" a kínai katolikus egyházat. 1966-70 független egyházak alakultak, ők a római katolikus egyháznak megfelelő gyülekezet, Vatikán szelleméhez hűek, akik elutasítják az állami előírásokat. Azonban 1966-tól indul az a kulturális forradalomnak nevezett állami elgondolás, ami minden tradícióval szakítani akart, így több templomot is leromboltak. és keresztényeket üldöztek. 2006-ban vallásszabadságot hirdetett a kínai állam, de az még messze elmarad a világ nyugati felében megszokott jogoktól. A jogszabályok előírják a prédikációk tartalmát, és csak kijelölt helyeken lehet Bibliát kapni. A rendészeti szerveknek jogában áll félbeszakítani az istentiszteleteket, hogy igazoltassanak, illetve bebörtönözhetik a hívőket. Így akik illegális helyeken osztogatják a Bibliát, illetve azok a lelkészek, akik nem lépnek át a által alapított katolikus vagy protestáns szervezetekbe zaklatásoknak vannak kitéve, és elzárást kaphatnak. Államilag szentesített keresztény találkozók a "Kínai Keresztény Tanács", "Három-Saját Hazafias Mozgalom" vagy a "Kínai Katolikus Hazafias Szövetség" 1978-ban hozták létre. Ezeket az állam, más vallásokkal együtt az ún. Országos Vallási Szövetségbe tömöríti. 1998-ban 140 embert tartoztattak le, mert nem az állam szerint előírt szertartással tartottak istentiszteletet. A kínai kereszténység egyik kiemelkedő alakja volt püspök, aki 1955-től haláláig, 2005-ig összesen 28 évet töltött kínai börtönökben hite miatt.

2012 óta elnök új törvényt fogadtatott el, mely szerint az összes egyházat állami ellenőrzés alá kell vonni, mivel azok esetén tartani lehet a nyugati befolyástól és a hűtlenségtől. Aki Krisztust a kínai állam fölé helyezi, számíthat arra, hogy eltávolítják, esetleg börtönbe kerül. Az új törvény megtiltja a részvételt külföldi vallási továbbképzésen és konferencián, vallási tevékenységet az iskolában, és vallási szolgáltatásokat az interneten. A keresztény vallásgyakorlás minden lehetséges módjába beleszól a kormány 2018-ra, igyekszik megfojtani a kereszténységet, templomot rombol le, biblia-eladást korlátoz, az állam megtiltotta kiskorúaknak, hogy részt vegyenek istentiszteleteken, nem lehet nyilvánosan énekelni, még a Mikulás-sapkákat is betiltották. Mindezek a föld alatti keresztényekre vonatkoznak elsősorban, akiket az állam nem ismer el.

Kína vatikáni viszonya