Vadas Jenő, 1882-ig Vlkolinszky JenőAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 22333/1882. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1882. év 16. oldal 66. sor (Hámor, Borsod vármegye, 1857. április 2. – Budapest, 1922. július 21.) erdőmérnök, erdészeti szakíró, a magyarországi erdők főtanácsosa, a Bányászati és Erdészeti Akadémia tanára.

Élete

Vlkolinszky János és Hermann Franciska fiaként született. Herman Ottó unokaöccse volt, nagybátyjától tanulta az erdő, a természet szeretetét.Észak-Magyarország, 1986. augusztus 11 Középiskoláit Miskolcon és Selmecbányán végezte, s miután ez utóbbi helyen 1874-ben az érettségi vizsgát letette, az erdőakadémia hallgatói sorába lépett. Az erdőmérnöki tanfolyamnak elvégzése után a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz erdőgyakornokká nevezték ki. 1880-ban tette le az erdészeti államvizsgát, 1881-ben mint I. osztályú erdőgyakornok szolgálattételre a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium erdészeti osztályába osztották be, ahol 1881 őszén központi erdészjelöltté neveztetett ki. 1882 végén az óvízi erdőgondnokságban II. osztályú erdésszé és az utóbbi helyen 1885-ben alapított erdőőri szakiskolához vezetővé, majd 1886-ban ugyanoda főerdésszé és igazgató-tanárrá nevezték ki. 1891 őszén a selmecbányai erdőakadémián az erdőtenyésztés-, védelem-, növény- és állattani tanszék ellátásával bízták meg és még ugyanazon évben az erdőakadémia rendes tanárává nevezték ki. 1894-ben erdőtanácsos lett. 1893-ban a földmívelésügyi minisztérium által a kísérleti ügy tanulmányozása végett Németországba és Svájcba s azon év őszén a magyar erdészet egyik képviselőjeként a nemzetközi erdészeti kísérleti állomások kongresszusára Bécsbe, 1895-ben az erdőakadémia és az országos erdészeti egyesület képviseletében az osztrák birodalmi erdészeti egyesület közgyűlésére Boszniába, 1897-ben pedig Stockholmba a kiállítás tanulmányozására küldetett ki. Az Országos Erdészeti Egyesület választmányi, az erdészeti államvizsga bizottmányi, az erdészeti államvizsga bizottságának kinevezett, a magyar ornithologiai központ levelező tagja, 1899. június 29-én megkapta a főerdőtanácsosi címet.

Az Erdészeti Lapok munkatársa; a Pallas Nagy Lexikonában az erdészeti cikkeket írta.

Felesége Péch Ilona volt.

Munkái

A tölgycsemeték neveléséről. Budapest, 1888. (Pályadíjat nyert). Hengertábla… (Bund Károllyal és Tavi Gáborral, Besztercebánya, 1892) Szervezzük a magyar erdészeti kísérletügyet. (Selmecbánya, 1893) A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője, 17 képpel, 1 térképpel s egy diagrammos kimutatással. Budapest, 1896. (Francziául kivonatban. Uo. 1899.). Állattani jegyzetek. Előadásai után összeállítva. Selmecbánya, 1897. (Rejtő Adolffal). Erdőműveléstan. 220 szövegképpel. Budapest, 1898. (150 darab az aranynyal jutalmazott pályamunka). Az árvédelmi füzesek telepítése és művelése. Budapest, 1900. (franciául: Budapest, 1903) Az akáczfa (Robinia Pseudacacia L.) ellenségei, betegségei és az ellenük való védekezés. Selmeczbánya, (1908) Az akácfa monográfiája (Budapest, 1911, franciául és németül is) Magyarország erdészete. Az erdészeti kísérletügy Magyarországon (Bund Károllyal, Selmecbánya, 1914) Erdészeti kísérletek (Selmecbánya, 1915)

Szerkesztette 1898-tól az Erdészeti Kísérletek című folyóiratot Budapesten.

Emlékezete

Nevét viseli Hámor főutcája. Gyöngyös-Mátrafüreden az erdészeti szakközépiskolát is róla nevezték el. Róla elnevezett forrás található a Bükkben, Hámortól nem messze.

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:1857-ben született személyek Kategória:1922-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar erdőmérnökök Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek