250px|bélyegkép|Erkel Ferenc Ez a lista Erkel Ferenc zongora-, kamara- és zenekari műveinek adatait tartalmazza. A zenekari operarészletek közül csak azokat tartalmazza a jegyzék, amelyek az operáktól függetlenül keletkeztek és bizonyos fokig azóta is külön életet élnek.

Magyarázat A műlista, amelyet Kassai István állított össze, kronologikus, a darabok bemutatójuk – ha ez nem ismert, kottakiadásuk, kéziratuk – sorrendjében van számozva. Az ezután következő „ME.” és „L.” indexek azt mutatják, hogy a Major ErvinMajor Ervin: Erkel Ferenc műveinek jegyzéke. Második bibliográfiai kísérlet. A Magyar Zenetörténeti tanulmányok 1968. évi kötetében. Zeneműkiadó, Budapest, szerkesztette Bónis Ferenc illetve a Legány DezsőLegány Dezső: Erkel Ferenc művei és korabeli történetük, Zeneműkiadó, Budapest 1970. jegyzékben az illető mű hányas számon szerepel. Az „MI.” index Mona Ilona: Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867 című könyvének tételszámaira, míg az „NA.” rövidítés Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája című munkájára hivatkozik.

Egyéb rövidítések jegyzéke: MZ = Magyar Zene, zenetudományi folyóirat, évfolyam/szám MZT = Magyar Zenetörténeti Tanulmányok kötetei, szerkesztette Bónis Ferenc ZI = Zenetörténeti írások. Kriterion, Bukarest kötetei Bem: = a mű illetve az átirat (nem az alapmű!) bemutatójának időpontja é.lsz.n. = évszám és lemezszám nélkül é.n. = évszám nélkül lsz. = lemezszám, lemezjelzés Pld. = referenciapéldány: korai, szép nyomai a jelzett kottából LFM = Liszt Ferenc Múzeum és Kutatókönyvtár jelzete OSZK = Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának jelzete ZTI = MTA Zenetudományi Intézetének zeneműtári jelzete

A művek listája Erkel Ferenc ifjúkorából, pozsonyi és kolozsvári éveiből egyetlen hangszeres műve sem maradt fenn. 1. – ME. –, L. 2. (Magyar változatok), zongorára. Ismeretlen mű. Ábrányi említi, mint a kolozsvári évekből való darabot. 2. – ME. 2., L. 2-3. [Magyar ábránd(ok)], zongorára. Ismeretlen mű. Szintén Ábrányi említi az előzővel együtt. Mivel az ábrándok szó többes számban szerepel, elvileg több ilyen darab is létezhetett. 3. – ME. 5., L. 6. Változatok magyar themákra, hegedűre és zongorára zenekarkísérettel. Bem: Pest, 1837. február 26-án Vieuxtemps és Erkel „orchestrum kisérete mellett”. Ismeretlen mű. A bemutató szólamanyaga elveszett. Ez a kettősverseny nyilván a következő szám alatt ismertetett darab zenekar-kíséretes formája. Mivel a zenekarkíséret ténye eleve megváltoztatja egy mű alapvető jellegzetességeit, indokoltnak különválasztani a duótól. A zenekarkíséret egyébként, a korabeli magyar gyakorlat szerint, nem állhatott sokkal többől, mint 5-10 hangszerből álló kamaraegyüttesből. Ezt a darabot hegedűversenyként Huszár Lajos rekonstruálta, 1994. október. 30-án Szecsődi Ferenc mutatta be Svájcban. 4. – ME. 5., L. 6. Duo brillant en forme de Fantaisie sur des airs hongrois concertant pour piano et violon... par F. Erkel et H. Vieuxtemps. Hegedűre és zongorára. Bem: Pest, 1837. március 9., Vieuxtemps és Erkel. Kiadás: Schott, Mainz é.n. lsz: 5289. Pld: LFM RGy. 12822, 23+7 oldal. Ugyanerről a kliséről ugyanitt és máshol (legalább két párizsi kiadónál) több utánnyomás készült, eltérő címlapokkal. Gyűjteményes kiadásban is szerepel, pld.: OSZK Mus pr 14093. Kézirat: autográfja ismeretlen. Ismeretlen kéztől származó másolat az úgynevezett nyomdai kézirat – a Schott kiadó archívumában, pótlólagos bejegyzésekkel, melyek közül néhány Erkeltől származik. Lásd még MZ 1991/3, 1993/2. A darabot még a következő címeken is játszották: „Változatok magyar themákra”, „Phantasia és változatok egy (?) magyar thema felett”, „Mezei bokréta”, „Nagy kettős verseny magyar népdalokból”. A 16 éves Vieuxtemps és a 26 éves Erkel virtuóz képességeiről hű képet adnak e mű technikai nehézségei. A mainzi kiadvány és a korabeli sajtó a darabot Erkel és Vieuxtemps közös szerzeményeként tünteti fel. A tematika és a koncepció Erkelé, Vieuxtemps aligha végzett többet, mint szólamrevíziót. Ez az Erkeltől fennmaradt első jelentős darab olyan remekmű, amely komoly előzményeket feltételez. Ez az első Erkel-mű, amely nyomtatásban megjelent (1838-ban), talán a „Himnusz” kivételével az utolsó is, amelyik még életében lát napvilágot a Habsburg Birodalom határain túl. Magyar- tematikát európai színvonalon tár az európai nagyközönség elé. Megelőlegezi Liszt Magyar rapszódiáit, sőt, elmondható, hogy Erkel előbb írt magyar témájú Liszt-rapszódiát, mint maga Liszt. 5. – ME. 6., L. 7. Phantasia és változatok Rákóczynak erdélyies nótájára. Zongorára zenekarkísérettel. Bem: Pest, Magyar Színház, 1838. november 30., Erkel és a színházi zenekar. Ismeretlen mű. Erkel már az előzőleg említett Duo brillantban is feldolgozta az erdélyi Rákóczi nótát, lásd: MZ 1993/2. 6. – ME. –, L. 8. Adagio Bartav Endre „Csel” czímű operájából vett themára. Vadászkürtre zongorakísérettel. Bem: Pest, 1838. december 30. Theodor Moralt és Erkel. Ismeretlen mű. Lásd MZ 1991/3. és e jegyzék 7. és 12. számát. (Az OSZK kisnyomtatvány-tárában megtalálható a bemutató szórólapja.) 7. – ME. –, L. –. (Adagio Bartay Endre „A csel” című operájának témájára.) Zongorára, vonósötös-kísérettel. Bem: ? Keletkezési idő: 1838-39. Kiadás: fakszimile MZ 1991/3. szám 309. oldalán. Kézirat: OSZK Ms mus 1661. fol. 7a. Töredék, csak a záró 7 ütem (ismételve 9) maradt fenn, lásd MZ 1991/3. Zeneileg azonos a 12. sz. alatt tárgyalt zongoramű lassú variációjának végével. Ezért feltételezhető, hogy a 6. sz. kürt-darab is erre a zenei vázra épült. Maga a kézirat vázlatos, sok javítással. Talán ez az első fennmaradt kottás kézirat Erkel tollából. 8. – ME. 7., L. 10. (Albumlap, d-moll). Zongorára. Bem:? Kiadás: Fakszimile ME (MZT 1968, 33. oldallal szemben. Kézirat: OSZK Ms mus 259, „Pesth am 19/3 1839” keltezéssel. Legány Dezső szerint Erkel a kis művet Baldieri Ninának írhatta. 12 (ismételve 24) ütemes d-moll darab. Tempójelzése „Mit Verschiebung” (szinkópálva), a metrum jobb kézben 6/8, halkézben 2/4. 4x3/8-os dallamot 2+3+3 nyolcados bolgár ritmussal kísér, ami ebben az időben legalábbis szokatlan. 9. – ME. –, L. 11. Rákóczy induló. Zenekarra. Bem: Pest, 1839. március 23. A Magyar Színház zenekara. vez. Erkel. Ismeretlen mű. Lásd az 5. és 10. szám alatt is. 10. – ME. 6., L. 12. Phantasia klavirra az erdélyi Rákóczi-dal themájára. Zongorára. Bem: Pest, 1839. március 31. Erkel Ferenc. Ismeretlen mű. Valószínűleg az 1838. november 30-án bemutatott zongoraverseny szóló változata, lásd 9. és 5 számon is. Nincs köze viszont a John Paget művének (Hungary and Transylvania 1839) II. kötetében közölt Rákóczi nótához, mert ennek primitív letétje teljességgel alkalmatlan hangverseny előadásra. Ez az illusztráció, mint a könyv többi kottapéldája, Brassai Sámueltől származik, lásd MZ 1993/2. fakszimiléit. 11. – ME. 8., L. 13. Változatok Bartay Endre „Csel” czimű eredeti operájából a magyar toborzó themajára. Gordonkára és zongorára. Bem: Pest, 1839. április 5. Joseph Menter és Erkel Ferenc. Ismeretlen mű. E darabnak Menter úgy lehetett társszerzője, ahogy Vieuxtemps a Duo brillantnak. Nyilván saját szólamukat írták át még mutatósabbá. Lásd e jegyzék 6., 7. és 12. számát és a MZ 1991/3. számát. 12. – ME. 8. és 60., L. 14-15. [Változatok Bartay Endre „A csel” című operájának (verbunkos) témájára]. Csel-Variationen. Zongorára. (Tervezett vonósötös-kísérettel.) Bem: ? talán Gyulán, 1839. szeptember 17-én, a Megyei Kórház javára adott koncert zárószámaként, Erkel Ferenc. Kiadás: Fakszimile a MZ 1991/3. szám 298-308., 311-316. oldalain. Kézirat: OSZK Ms mus 1661 fol 1a (címlap), fol 2a-6b (1-10. kottaoldal), Ms mus 1662 fol 1a-3b (11-16. kottaoldal). A darab szerkezete: [Bevezetés] 4/4, 45 ütem; Thema (Andante, 2/4, 16, ismétléssel 24 ütem); Vari. 1o. / (L’istesso, 4/4, 16, ismétlésekkel 32 ütem); Vari. 2o. / (24, ismétléssel 32 ütem); Vari. 3o. / (16, ismétlésekkel 32 ütem); Lento (átvezetés F-dúrból Asz-dúrba, 3 ütem). Itt végződik az első kézirat. Adagio (lassú variáció, 12/8, 30, ismétléssel 38 ütem); Presto (Finale, F-dúr, B-dúr középrésszel, 2/4, 244, ismétlésekkel 280 ütem). A darab zenetudományi értékelése körül zavarokat okozott az a tény, hogy a Nemzeti Múzeum munkatársa 1934-ben az egyszerre beérkezett kottát két részre választotta szét. Nyilván azért, mert a kézirat első része – ma Ms mus 1661. jelzettel Begleitungs Stimen zu den Csel-Variationen – kihagyott sorokat tartalmaz vonósötös kísérőszólamok számára, míg másik részének – OSZK Ms mus 1662 jelzettel (Adagio és Presto) – minden sorát kitölti a zongoraszólam. Az összetartozóságot (a tematikai összefüggéseken túl) Erkel autográf oldalszámozása is tanúsítja. A zongoraötös kísérőszólamokat Erkel Ferenc sohasem komponálta meg – a bevezető 45 ütem ceruzás harmonizálása a még igen fiatal Erkel Sándortól ered. Ugyancsak Erkel Sándor elkezdte a Finale hangszerelését, beethoveni nagyzenekarra. Nem jutott vele messzire, lásd a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 91.26.1. leltári számú Ms mus 37 jelzetű kéziratát. Erkel Ferenc maga is tervezte e formarész meghangszerelését, ezt bizonyítja a két „Tutti”- felirat a Presto-ban. A téma és I. variáció, az I. és II., a II. és III. variációk valamint a III. variáció és a Lento átvezetés között szintén „Tutti” felirat szerepel. Ebből adódott a feltevés, hogy Erkel a formarészek közt a bevezetést kívánta megismételtetni. Ám a bevezetés túl hosszú ehhez. Legány Dezső szerint 1839. március 10-én Pesten Pachlné zongorán, zenekarkísérettel bemutatta Chopin Op. 2. B-dúr variációit Mozart Don Giovanni-duettjére. Ez a darab formájában csak abban különbözik Erkel Csel-variációitól, hogy a téma és a lassú variáció közt nem három, hanem négy virtuóz változat szerepel. A téma és a változatok között a témával rokon anyagú rövid közjátékok vannak, amelyek színesítik a formát, és pihenőt adnak a szólistának. A frappáns, rövid zenekari közjáték-alapanyag (már ha befejezte volna a zongoraversenyt, s nem hagyja meg a művet zongoradarabnak)Bartay operája II. felvonásának ötödik számából származik, ahol a témaként felhasznált verbunkos tovább folytatódik, mégpedig közjátéknak igen alkalmas egyszerű kadenciával. Bővebben lásd MZ 1991/3. számában. A Csel-variáció az ifjú Erkel egyik legjelentősebb ismert darabja, a Duo brillant színvonalán. A korai magyar zongorairodalom egyik kimagasló alkotása, amely bemutatja Erkel Liszthez mérhető zongoraművészi képességét is. 13. – ME. 9., L. 16. Emlékül Liszt Ferenczre. Rákóczy indulója. Zongorára. Bem: ? Kiadások: I. Wagner Józsefnél, Pesten, é.lsz.n., a magyarnyelvű címlapon Liszt rézmetszésű mellképével, ára 1 forint. Hat litografált kottás oldal, pedáljelzés nincs. 1840. január 24-én a Buda-Pesti Rajzolatok ad hírt róla először. Lásd MI. 389. sz. Pld: OSZK. Mus pr. 2429/a. jelzeten az 1. kolligatum, fakszimiléje a MZ 1993/2 130-135. o. II. Uo. é.n., „S” lemezjelzéssel, Liszt és Erkel neve nélkül, kétnyelvű címlappal „Rákóczy Indulója könnyű módszerben...”, ára 15 krajcár. Hat kőnyomatú kottás oldal, pedáljelzés van. 1842 végén, 1843 elején jelenhetett meg. Lásd MI. 355. Pld: OSZK Z 47814, 4. kolligatum. III. „Harmadik jogszerü eredeti kiadás” Uo. é.lsz.n.; a címlap lényegében azonos az I. kiadáséval, ára 45 krajcár. Nyolc rézmetszésű kottaoldal. 1846-ban jelenhetett meg. Lásd MI. 390. Pld: OSZK Ms mus 23, 2. kolligatum: Liszt 1846-os Rákóczi indulójának kéziratával egybekötve. IV. Rózsavölgyinél, é.n., lsz: 580. A címlapon babérral és tölgyfalombbal ékesített lobogó. A kotta ára 80 új krajcár, 1860-as kiadvány. Lásd MI. 1459. Pld: LFM. RGy 28455. V. Uo. é.n. lsz. mint az előzőnél. A címlapon tizenhat Rákóczi induló kiadvány reklámja, egyébként azonos az előzővel. Más kottagrafika. 1883 utáni kiadás. Pld: OSZK Z 47484, 17. kolligatum. Utánnyomások. Kézirata ismeretlen. Az öt kiadás grafikája eltérő, az első kettőé kőnyomat. A III. a referencia kiadás, Rózsavölgyi kottái sok elírást tartalmaznak.