Csorba Zoltán (Baja, 1936–2026. május 2.) ÉVM-nívódíjas magyar építészmérnök.Építészmérnöki oklevelének száma: 1i922/1961
Pályája A háború után, kilencévesen költözött családjával Budapestre. Középiskolai tanulmányait az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végezte. Érdekelte a képalkotás, a fotózás és a filmezés, ezért eleinte operatőrnek készült, de hivatásul végül az építészetet választotta. 1955-ben nyert felvételt az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1961-ben szerzett építészmérnöki diplomát. Az egyetem után az Építésügyi Minisztérium 41. sz. Állami Építőipari Vállalatánál szerzett kivitelezői gyakorlatot.
1961-től a Városépítési Tudományos és Tervező Vállalat (VÁTI) nemzetközileg elismert balatoni csoportjában Farkas Tibor főépítész munkatársaként vett részt a térség üdülőkörnyezetének fejlesztésére kiírt Balatoni Regionális Terv egyes elemeinek megvalósításában. Nevéhez fűződnek többek között a szepezdi és alsóörsi strand kiszolgáló épületei (1963, 1967), Balatonakali részletes rendezési terve (1965), valamint egy átfogó koncepció a tókörnyék népi építészeti együtteseinek idegenforgalmi hasznosítására (1967).
1966-tól tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségenek, ahol később több kiállításon is bemutatta munkáit.
1968-tól a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) lakásépítéssel foglalkozó I. Irodáján szakosztályvezető lett. Ebben az időszakban működött közre tervezőként Tenke Tiborral, Mester Árpáddal, Callmeyer Ferenccel közösen az 1969-től benépesített újpalotai lakótelep kialakításában: négyszintes (háromemeletes) házakat tervezett a Nádastó, Páskom és Kőrakás parkba, mivel azonban ezek az épületek nem követték a korszak merev telepítési koncepcióját és „fejadagelvét”, elszigetelt kísérlet maradt és nem válhatott általános típussá a hazai paneles építészetben.Lipp Tamás: Álom szocreál kivitelben. ÚSZK, 2009. 24-27. p.
1979-től a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztályának Magánlakás-építési Osztályán dolgozott, ahol osztályvezetőként nagyszabású projektek terület-előkészítési munkáit koordinálta. 1991-től tanácsosi minőségben, a főpolgármester-helyettesek tanácsadójaként segítette Budapest területi tervezési, városgazdálkodási és -üzemeltetési feladatait.
1975-ben Városépítés–Városgazdálkodás szakmérnöki oklevelet szerzett a Műegyetemen. 1979-ben megvédte A város tájékoztató rendszere című doktori értekezését, ezért 1980-ban műszaki doktori címet kapott.BME Milleniumi Évkönyv 2000. 88. p. 1997-ben − már nyugdíjasként − védte meg A budapesti lakóépületvagyon rehabilitációjának időszerű kérdéseiről c. disszertációjátEz Budapesti városmegújulás - a lakóépület-vagyon rehabilitációja címen megjelent az Új Magyar Építőművészet 1998/6. számában. és ezzel PhD tudományos fokozatot szerzett a BME-n. 1967-től 1992-ig a BME Lakóépülettervezési Tanszékén részmunkaidőben gyakorlatvezető adjunktus, 1997-től az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán Magasépítési és Települési Intézetének (MATEI) Településmérnöki Tanszékén tanszékvezető főiskolai tanár, 2000-től a Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar Településmérnöki és Építészeti Tanszékének tanszékvezető-helyettese, 2006-tól vendégelőadója volt.
A felsőoktatásban a települési szak oktatási programját állította össze, valamint a település-rehabilitáció, a lakásépítés, lakás- és településgazdálkodás tárgyakat oktatta. 2002−2006 között a Committee of Senior Officials for Scientific and Technical Research (COST) C15 akciójában a “Buildings and Urban Vegetation” munkacsoport vezetője volt.
A Főépítészi Iroda munkatársaként részt vett a fővárosi építészeti nívódíj létrehozásában.Vargha Mihály: A Fővárosi Építészeti Nívódíjról - Építészfórum 2001. nov. 22.
Számos külföldi tanulmányúton járt, pl. Hollandiában (1964, 1995), Angliában (1972, 1998) és Grazban (2000).
Csorba Zoltán 2026. május 2-án, 90 éves korában hunyt el. Búcsúztatására Újpesten, a Megyeri temetőben került sor, június 12-én. Gyászmisét naphegyi otthonához közel, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban mutattak be érte.
Jelentősebb alkotásai „H” jelű panelháztípus az Újpalotai-lakótelepen: flexibilisen kialakítható és telepíthető háromemeletes lakóházakból álló beépítés, melynek tervezéséért 1974-ben megkapta az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszter Nívódíját.Csorba Zoltán: H. jelű lakóépületek, Budapest- Újpalota. Magyar Építőművészet. 1975/2. 28. p.
Pályázatok Tervpályázatokon több díjat ill. megvételt nyert. Az osztrák főváros által kiírt WIG Expo ’74 nemzetközi pályázaton dicséretben részesült.
Publikációk, előadások Összesen mintegy 80 szakcikket írt és számos konferencián tartott előadásokat, magyarul és angolul.
Szakmai és társadalmi elismerései MÉSZ Emlékplakett (1967) ÉVM Nívódíj (1974) Habitat emlékérem (1993) Belügyminiszteri gyűrű (1997) Pedagógus Szolgálati Emlékérem és az Oktatási Miniszter Elismerő oklevele (2003) Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem aranydiplomája
Jegyzetek
További információk
Kategória:Magyar építészmérnökök Kategória:Magyar építészek Kategória:1936-ban született személyek Kategória:2026-ban elhunyt személyek Kategória:Bajaiak