Ducza Anikó, Jánosiné (Budapest, 1942. augusztus 8. –) olimpiai és világbajnoki bronzérmes tornász, edző.
Élete 1955 és 1968 között a Bp. Honvéd tornásza volt. 1957 szeptemberében mutatkozott be a válogatottban a pratói olasz-magyar viadalon. 1958-ban tagja volt a világbajnokságon ötödik helyezést elért csapatnak (Bánhegyi Lászlóné, Dévai Edit, Füle Judit, Kertész Alíz, Tass Olga). Az 1959-es Eb-n negyedik lett összetettben és felemáskorláton. A magyar bajnokságon lábsérülése miatt nem indulhatott. Az 1960-as olimpián csapatban (Bencsik Mária, Förstner Klára, Füle, Müller Katalin, Tass) és talajon ért el hetedik helyezést.
1961-ben az Európa-bajnokságon ugrásban nyolcadik, talajon kilencedik helyezést ért el. 1962-ben a prágai világbajnokságon gerendán harmadik, csapatban negyedik (Füle, Hidegkuti Jolán, Makray Katalin, Müller, Tressel Mária), talajon nyolcadik volt. 1964 áprilisában -gyermeke születése után négy hónappal- ismét a válogatottban szerepelt. 1964-ben a tokiói nyári olimpiai játékokon talajon bronzérmet, csapatban (Mák Gyöngyi, Makray, Müller, Tolnai Márta, Tressel) ötödik helyezést szerzett.
1965-ben Európa-bajnokságon hatodik volt összetettben, negyedik talajon. Az universiadén egyéniben és csapatban (Kálóczy Dorottya, Makray, Tolnai) is a dobogó legfelső fokára állhatott. 1965-ben nyújtott teljesítményével elnyerte az az év magyar tornásza díjat. Az 1966-os világbajnokságon gerendán negyedik, csapatban (Müller, Tressel, Tolnai, Oroszi Margit, Bánfai Ágnes) ötödik helyezést szerzett. Ebben az évben ismét a legjobb magyar tornásznőnek választották. Az 1967 nagy részében deréksérülése miatt nem indult versenyen. Így az Európa-bajnokságon sem szerepelt A decemberi csapatbajnokságon tért vissza. Nemzetközi versenyen 1968 májusában versenyzett újra. Az 1968-as olimpián csapatban (Bánfai, Békési Ilona, Tolnai, Makray, Müller) ötödik lett. A novemberi csapatbajnokságon fejezte be a versenyzői pályafutását.
1969-től edzőként dolgozott. 1969 és 1970 között a Bp. Honvéd, 1970 és 1976 között a Vasas, 1971 és 1972 között a magyar női válogatott edzője volt. 1972-ben a müncheni nyári olimpiai játékokon a női válogatott csapatban bronzérmes lett. Klubedzőként a legsikeresebb tanítványai Békési Ilona, Medveczky Krisztina voltak. 1976 és 1979 között testnevelő tanárként dolgozott. 1979-től divatáru kiskereskedéssel foglalkozott.
Eredményei Nemzetközi versenyek 1958vb 1959Eb 1960olimpia 1961Eb 1962vb 1964olimpia 1965Eb 1966vb 1968olimpia összetett 29. 4. 22. 21. 17. 16. 6. 21. 19. talaj 28. 7.9. 8. 3. 4. 20. 12. lóugrás 21. 7. 21. 8. 14. 30. 22. 20. gerenda 35. 56.14. 3. 11. 4. 18. felemáskorlát 46. 4. 29.32. 56. 29. 25. 29. csapat 5.– 7.– 4. 5.– 5. 5. Országos bajnokság 1957 1958 1960 1961 1962 1964 1965 1966 1967 1968 összetett 1. 1. 2. 1. 1. 3. 1. 1. 2. talaj 1. 1. 1. 1. 1. 1. 1. 1. 1. lóugrás 2. 2. 1. 1. 1. 1. 2. 2. gerenda 2. 2. 3. 2. 2. 1. 1. 3. felemáskorlát 6. 4. 2. 2. 3. 4. 2. 3. 6. csapat 1. 4. 1. 1. 1. 3.
Családja Ducza László és Ráczy Lenke gyermeke. Első férje Jánosi Ferenc (1938–2023) Európa-bajnoki ezüstérmes röplabdázó, második férje Lantos László úszó, edző, újságíró. Lányai, Jánosi Zsuzsa és Lantos Gabriella válogatott tőrvívók. Kisebbik lányának férje Debnár Tamás válogatott úszó. Unokája Debnár Gergely junior világ- és Európa-bajnok párbajtőröző.
Tanulmányai A Gömb utcai általános iskola tanulója volt. 1960-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. A Testnevelési Főiskolán 1970-ben tanári, majd 1974-ben tornász szakedzői diplomát szerzett.
Díjai, elismerései A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata (1964) Az év magyar tornásznője (1965, 1966) Kiváló sportoló A magyar tornasport halhatatlanja (2013) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2017)
Jegyzetek
Források
Távol, mégis közel a tornához
Kategória:Magyar női tornászok Kategória:Magyar olimpiai bronzérmesek Kategória:Magyar tornaedzők Kategória:1942-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar testnevelő tanárok Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei