A katakana (japán: カタカナ vagy かたかな „töredékes kana”) a kínai normál írás jeleinek leegyszerűsítésével, a 11. században kialakított szótagírás.Kéki Béla, Az írás története, Budapest : Gondolat, 1975, p. 67.
Önmagában a katakana is elég lenne a japán nyelv írásban való rögzítésére, de a hangalakjában azonos, jelentésében viszont eltérő fogalmak közti különbségek érzékeltetésére alkalmatlan.
Kialakulás
A kínai hatás századokon át erősen rányomta bélyegét a japán kultúrára. Japán és Kína a 4. századtól kezdve szoros kapcsolatban álltak. A japánok kínai mintákat követtek az államigazgatásban, az irodalmi és a képzőművészeti alkotásokban. Ebben az időben vették át és alkalmazták a kínai szóírás jeleit a japán beszéd írásban való rögzítésére. A kínai és japán nyelvek azonban alapvetően különböznek egymástól. A kínai izoláló nyelv, nem ismeri a ragozást, a japán ezzel szemben agglutináló, ragozó nyelv. A kínai írásjegyeket változtatás nélkül vették át a japánok, majd a 8-9. században a kínai fű-írás jeleiből kialakították a hiragana elnevezésű szótagírást. A hiraganának köszönhetően létrejött a japán nyelvhez idomított sajátos írás, és ez lehetővé tette a nemzeti irodalom kialakulását. A kínai normál írás jeleiből a 11. század végén alakították ki második szótagírásukat, a katakanát. Ennek jelei a hiragana ívelt formáitól eltérően szögletesek.Kéki Béla: Az írás története (Gondolat, 1975) 68. o. A jelek alapvető formai különbségei alól kivételt képez két szótag, a „ri” és a „he”, melyek hiragana és katakana jele azonos.
Felépítése
A katakana szótagírás jeleinek tanítását általában a magánhangzókkal kezdik. A japán nyelvben csupán öt magánhangzó van, ezek az a, i, u, e, o. Az öt magánhangzóhoz és negyven szótagjelhez két diakritikus jelet kapcsolhatunk, a nigorit: ” és a marut: °. A mássalhangzók lágyítását értjük nigorizáláson. (Így képezhetünk például a ka-ból ga-t, a sa-ból za-t, a ta-ból da-t stb.) A maru kis karikajele félnigorizálást eredményez és csupán a h mássalhangzóval kombinálják. (Ezzel képzünk ha-ból pa-t, hi-ből pi-t, fu-ből pu-t, he-ből pe-t és ho-ból po-t.) A jelek sorát egy önálló szótagértékű mássalhangzó zárja, az n.Kéki Béla, Az írás története, Budapest : Gondolat, 1975, p. 69.
N-nel jelölt hang: a japánban önálló szótagot alkotó nazális szonáns, mindig magánhangzó után áll. Magyarban mindig n-nel jelöljük, p, b, m előtt m-nek ejtjük.
„Gégezárhang” jelölése kettős mássalhangzóval: A japánban nincs mássalhangzó kettőzés. A latinbetűs átírásokban duplázott mássalhangzóval jelölt hangoknál valójában a mássalhangzó artikulációs formáját képezve egy szótagnyi légzésszünet van.
A magánhangzók nyújtása nem hosszú magánhangzóval egyenértékű, hanem az előző magánhangzó egy szótagnyi időtartamú nyújtását jelenti. A japán nyelvben nincs hosszú magánhangzó. A magyar átírás megtévesztő lehet, mivel ott hosszú magánhangzóval jelöljük. A hyoujun-shiki kettőzéssel vagy vízszintes vonallal jelöli. A latinbetűs átírások gyakran elhagyják a nyújtás jelölését, pedig a japánban, a magyarhoz hasonlóan, értelemmegkülönböztető szerepe van, tehát fontos.Jamadzsi Maszanori, Japán - Történelem és hagyományok, Budapest : Gondolat, 1989, p. 103.
Átírás latin betűre
Hyoujun-shiki: J. C. Hepburn amerikai missziós orvos 1867-ben készített japán-angol szótárában alkalmazott angolos átírási rendszer javított változata. Francia és német nyelvterületen is egyre gyakrabban használják.
Nihon-shiki: Tanakadate Aikicu fizikus vezetésével 1905-ben kialakított rendszer.
1954-es kormányrendszer: A korábbi, 1937-es kiadású kormányrendszer, a Kunrei-shiki megjegyzésekkel kiegészített átírási rendszer. (A Nihon-shiki és a Hepburn-rendszer keverékének mondható.)
Orosz: A japán-orosz nagyszótár átírása. ([Bolsoj japonszko-russzkij szlovar], 1-2. kötet, Moszkva 1970)
Magyar: A magyar és japán fonetika, a magyar helyesírás szabályai, valamint az ELTE japán kurzusán Jamadzsi Maszanori által alkalmazott magyaros átírási rendszer alapján készült.Jamadzsi Maszanori, Japán - Történelem és hagyományok, Budapest : Gondolat, 1989, p. 101.
Felhasználása
A napjainkban használt japán írás alapvetően a kandzsi és a hiragana kombinációjából épül fel. A katakanát leginkább az idegen kifejezések átírására használják, de (főként tudományos művekben) a növények és állatok neveit is katakanával írják akkor is, ha a név nem idegen eredetű. A II. világháborúig a kínai írás mellett a kandzsi-katakana kombinációs írás dominált. A hat elemi osztály és a középiskola három alsó osztályának elvégzése mindenki számára kötelező Japánban. A gyerekek az elemi iskola első osztályában tanulják a hiraganát, a másodikban a katakanát és közben a fogalomírás jeleivel is folyamatosan megismerkednek.Jamadzsi Maszanori: Japán nyelvkönyv (Tankönyvkiadó, 1990) 15. o.
Katakana-táblázatok
+ Katakana szótagábécé Egyjegyűek (godzsúon) Kétjegyűek (jóon) a i u e o ja ju jo∅アa イi ウu エe オo Kカka キki クku ケke コko キャkja/kya キュkju/kyu キョkjo/kyo Sサsza/sa シsi/shi スszu/su セsze/se ソszo/so シャsa/sha シュsu/shu ショso/sho Tタta チcsi/chi ツcu/tsu テte トto チャcsa/cha チュcsu/chu チョcso/cho Nナna ニni ヌnu ネne ノno ニャnja/nya ニュnju/nyu ニョnjo/nyo Hハha ヒhi フfu ヘhe ホho ヒャhja/hya ヒュhju/hyu ヒョhjo/hyo Mマma ミmi ムmu メme モmo ミャmja/mya ミュmju/myu ミョmjo/myo Jヤja/ya ユju/yu ヨjo/yo Rラra リri ルru レre ロro リャrja/rya リュrju/ryu リョrjo/ryo Vワva/wa ヲo/vo/wo *ンn ー(magánhangzónyújtásjele) MellékjelekKétjegyűek mellékjelekkel a i u e o ja ju joGガga ギgi グgu ゲge ゴgo ギャgja/gya ギュgju/gyu ギョgjo/gyo Zザza ジdzsi/ji ズzu ゼze ゾzo ジャdzsa/ja ジュdzsu/ju ジョdzso/jo Dダda ヂdzsi/jiヅzuデde ドdo ヂャdzsa/ja ヂュdzsu/ju ヂョdzso/joBバba ビbi ブbu ベbe ボbo ビャbja/bya ビュbju/byu ビョbjo/byo Pパpa ピpi プpu ペpe ポpo ピャpja/pya ピュpju/pyu ピョpjo/pyo Kiegészített katakana a i u e o ja/ya ju/yu jo/yoJ/Yイィji/yi イェje/ye V/Wウァva/wa ウィvi/wi ウゥvu/wu ウェve/we ウォvo/wo ウュvju/wyu V/W*(ヷ) ヴァva/wa (ヸ) ヴィvi/wi ヴvu/wu (ヹ) ヴェve/we (ヺ) ヴォvo/wo ヴャvja/wya ヴュvju/wyu ヴョvjo/wyo Vj/Wyヴィェvje/wye Kj/Kyキェkje/kye Gj/Gyギェgje/gye Kv/Kw(クヮ) クァkva/kwa クィkvi/kwi クェkve/kwe クォkvo/kwo Gv/Gw(グヮ) グァgva/gwa グィgvi/gwi グェgve/gwe グォgvo/gwo S/Shシェse/she Dzs/Jジェdzse/je Sz/Sスィszi/si Zズィzi Cs/Chチェcse/che C/Tsツァca/tsa ツィci/tsi ツェce/tse ツォco/tso ツュcju/tsyu Tティti トゥtu テュtju/tyu Dディdi ドゥdu デュdju/dyu Nj/Nyニェnje/nye Hj/Hyヒェhje/hye Bj/Byビェbje/bye Pj/Pyピェpje/pye Fファfa フィfi フェfe フォfo フャfja/fya フュfju/fyu フョfjo/fyoFj/Fyフィェfje/fye Hホゥhu Mj/Myミェmje/mye Rj/Ryリェrje/rye Lラ゜ laリ゜ liル゜ luレ゜ leロ゜ lo
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Japán betűzési ábécé
sv:Kana (skriftsystem)#Katakana