A font sterling (más néven angol font) az Egyesült Királyság, a koronafüggőségek (Man-sziget, Guernsey, Jersey), a brit tengerentúli területek közül pedig Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek,Foreign and Commonwealth Office country profiles: South Georgia and the South Sandwich Islands a Brit antarktiszi területForeign and Commonwealth Office country profiles: British Antarctic Territory és a Brit Indiai-óceáni TerületForeign and Commonwealth Office country profiles: British Indian Ocean Territory valutája. Jele: £, ISO kódja: GBP; váltópénze a penny, amelyből 100 ér 1 fontot.
Az amerikai dollár és az euró után jelenleg a brit font a világon a harmadik legelterjedtebb tartalékvaluta, az 1700-as évek eleje és 1944 között a világ domináns tartalékvalutájának számított. A font az amerikai dollár, az euró és a japán jen után a negyedik legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem a nemzetközi devizapiacon.Triennial Central Bank Survey (April 2007), Bank for International Settlements.
Neve A valuta teljes, hivatalos neve – font sterling – csak hivatalos szövegkörnyezetben és akkor használatos, ha meg akarják különböztetni a többi fonttól. Egyéb esetekben általában a font nevet használják. Azonban a bankközi piacokon van, hogy sterlingnek rövidítik, de mennyiségjelzővel együtt ezt soha nem használják. Tehát azt szokták mondani, hogy "Fizetést sterlingben elfogadunk", azt azonban soha, hogy "Összesen öt sterlingbe kerülnek". Néha használják a "ster." és az "stg." rövidítéseket is. Kevésbé hivatalos szövegkörnyezetben lehet találkozni a brit font kifejezéssel is, azonban nem ez a hivatalos neve a valutának. A beszélt angol nyelvben gyakran quidnek nevezik. A szó eredete a valamit valamiért jelentésű latin quid pro quo kifejezésből származik.
A font sterling kifejezés eredetét illetően bizonytalan a helyzet. Egyes források szerint használata az angolszász időkig nyúlik vissza, ekkor az érméket hívták sterlingnek. Ezeket ezüstből készítették, melyekből 240 nyomott egy fontot, így a nagyobb összegű fizetéseknél az értéket "font sterlingben" adták meg.Pound sterling, Encyclopaedia Britannica Ez abban az időben kivételes vagyonnak számított, és egészen a 17. századig nem inflálódott arra a szintre, hogy mindennapos használatba kerüljön. Más források, így az Oxford English Dictionary szerint is a sterling a normannok által Angliában használt, ezüstből készült penny volt, és a kifejezés eredete 1300 körülre tehető. További források szerint az „easterling” szóból keletkezett rövidüléssel, amely szó az akkoriban nagy becsben álló, keleti eredetű ezüstre utalt. Az ezüstötvözet legalább 925 ezred ezüstöt és legfeljebb 75 ezred rezet tartalmazhatott. A sterling kifejezést szélesebb értelemben is használták a megbízhatóság kifejezésére az angol nyelvben.
A font valutajele a fontjel, melynek eredeti alakja ₤ volt két párhuzamos áthúzással, majd később leegyszerűsödött, s így alakult ki az egy áthúzást tartalmazó £ jel. A fontjel, az L eredete a gót L-ig nyúlik vissza, mely a Librae jele, a római £sd egységek neve, melyet a librae, solidi, denarii rövidítéseként használtak a shilling–font–penny időszakban is. Ez volt a briteknél használt pénzek neve még a decimális rendszer előtt, a tizenkettes számrendszert használó időben. A Libra volt a római időkben a súlymérés alapegysége, s ez a szó a latin egység vagy egyensúly szóból származik.
Az angol font ISO 4217 valutakódja is GBP (nagy-britanniai font). Alkalmanként használják még a UKP rövidítést is, azonban ez helytelen. A brit koronafüggőségek saját, az ISO-ban nem szereplő kódokat használnak: GGP (guernsey-i font), JEP (jersey-i font) és IMP (man-szigeti font). Az árakat gyakran pennyben adják meg, így a kereskedők néha penny sterlingre, GBX (néha GBp)-re hivatkoznak, amikor kiírják áraikat.
Váltópénzek A decimalizálás előtti font A brit érmék jellegzetessége, hogy előoldalukon kötelezően mindig az aktuális brit uralkodó képmása szerepel, továbbá nem szerepel rajtuk az ország neve. 1920-ig az ezüstveretek 92,5% nemesfémtartalommal (sterlingezüst) készültek, 1920 és 1946 között ezüsttartalmuk 50%-ra csökkent, 1947-től réznikkelből (CuNi) készülnek. 1971 előtt a font a 12-es osztásra alapult, mely gyakorlatilag a Római Birodalom öröksége volt. A decimalizálás előtt a font sok alegységre volt osztható. Alapvetően a kulcsfontosságú alegységek a shilling és a penny (pence) voltak. £1 = 20 shilling (jele „s”, népneve „bob”, a latin „solidus” szóból), 1 shilling = 12 pence (jele „d”, a latin „denarius” szóból). A penny további egységekre volt osztható, mégpedig a farthing-ra, 1d=4 farthing. A shillinget a „s”-en kívül jelölték még „/”-rel is, mégpedig úgy, hogy a penny értéket a shillinghez csapva egy áltörtként tüntették fel. Például: 2 font 5 shilling és 3 pennyt leírhattak úgy, hogy £2 5s 3d, de úgy is, hogy £2 5/3, ahol már az „s” és „d” lemaradhatott. Magát az 5 shillinget jelölhették egy „/-” kombinációval, azaz kerek 10 shillinget úgy, hogy 10s, illetve 10/-.
A decimalizálás előtt tehát 1 font 240 pennyt ért. A shilling jele "s" volt, melynek eredete nem a szó első betűjében, hanem a latin solidusban keresendő. A penny "d" jelének eredete a francia denier-ben, a latin denariusból kialakult szóban keresendő (a solidus és denarius is római fémpénz volt.). A shillinget és pennyt is tartalmazó árat – mint amilyen a 3 shilling 6 penny –"3/6" vagy "3s 6d" alakban írták le, s kiejtéskor "three and six"-ként (három és hatként) mondták. Az öt shillinget "5s", vagy még gyakrabban "5/-" formában írták le.
Számos érmének volt, és mind a mai napig speciális neve van. Ezek közé tartozik a "crown" (korona), a "farthing" (krajcár), a "sovereign" (uralkodó) és a "guinea".
Hivatalosan Pound, vagy Pound Sterling, azaz font, illetve font sterling néven csak a papírpénzt illették, a fonttal egyenértékű aranyérme a sovereign, a guinea szintén aranyérme, 1816-ig verték, értéke 1 font és 1 shilling (21 shilling).
A címletek közötti átváltás nem kevés fejtörést okozott az embereknek, bár elég jól tudták használni a rendszert. Az alábbiakban következik az egyes címletek közötti teljes átváltási táblázat: 1/2 penny = 2 farthing 1 penny = 4 farthing groat = 4 penny = 16 farthing 1 shilling = 12 penny = 48 farthing florin = 2 shilling = 24 penny = 96 farthing half crown = 2 shilling 6 penny = 30 penny = 120 farthing dupla florin = 4 shilling = 48 penny = 192 farthing crown = 5 shilling = 60 penny = 240 farthing 1 font = 1 sovereign = 4 crown = 10 florin = 20 shilling = 240 penny = 960 farthing 1 guinea = 1 font 1 shilling = 1 sovereign 1 shilling = 4 crown 1 shilling = 10 florin 1 shilling = 21 shilling = 252 penny = 1008 farthing
További különleges pénznevek 1 sovereign = £1 = 20/- (1816-1971) 1 guinea = £1 1/- = 21/- (1816 előtt) 1 crown (korona) = 5/- = 1/4 font half crown (fél korona) = 2/6 = 1/8 font florin = 2/- = 1/10 font dupla florin = 4/- = 2/10 font (1887-1890) groat = 4 penny = 1 / 60 font sterling A decimalizálás során próbálták az emberek dolgát annyival megkönnyíteni, hogy a decimalizálás előtt és után azonos értékű érméket ugyanakkora méretűre verték. Így az 1971-es 5 pennys érme a decimalizálás előtti 1 shillinges érmével volt azonos méretű, hiszen mindkettő a font huszadrészét tette ki. Hasonló okok miatt volt megegyező méretű a 10 pennys és a 2 shillinges érme, a florin is. Bár a shillingek verését a Királyi Pénzverde 1966-ban beszüntette, egészen az 1990-es évekig voltak forgalomban, hiszen az 5 és 10 pennyst csak 1990-ben, illetve 1992-ben cserélték le kisebb méretű érmékre.
Forgalomban lévő érmék 1971 előtt Rézveretek 1859-ig
Bronzveretek (1860 – 1970) 1/4 farthing (quarter farthing – átmérő: 13,5 mm, súly: 1,2 g) 1/3 farthing (third farthing – átmérő: 15 mm, súly: 1 g) 1/2 farthing (half farthing – átmérő: 18 mm, súly: 2,3 g) 1 farthing (átmérő: 20,19 mm, súly: 2,83 g) félpenny (átmérő: 25, 48 mm, súly: 5,67 g) 1 penny (átmérő: 31 mm, súly: 9,1 g)
Ezüstveretek (1919-ig 92,5% ezüsttartalom, 1920-1946 között 50% ezüsttartalom, limitált Royal Maundy kiadásban vernek 1, 2, 3 és 4 penny érméket, 1947-től újra 92,5% ezüsttartalommal) 1 penny, átmérő: 12 mm, súly: 0,5 g 1 és 1/2 penny (three halfpence) 2 penny 3 penny (threepence, köznyelven „thruppence”), átmérő: 16,2 mm, súly: 1,4 – 1,5 g 4 penny (fourpence, vagy groat), átmérő: 16 mm, súly: 1,9 g 6 penny (sixpence), átmérő: 19,41 mm, súly: 3,35 g 1 shilling, átmérő: 23,6 mm, súly: 5,66 g florin (2 shilling), átmérő: 28; 28,5; 29,5; vagy 30 mm, súly: 11,31 g fél korona (half crown), átmérő: 32,31 mm, súly: 14,14 g dupla florin (4 shilling) csak 1887-1890 között verték, átmérő: 36 mm, súly: 22, 6 g korona (crown), átmérő: 38,61 mm, súly: 28,276 g
Réznikkel veretek (1947-től) 3 penny 6 penny (sixpence) 1 shilling 2 shilling (= 1 florin) fél korona (half crown) korona (crown, amelyet a valutareform után egészen 1981-ig vertek 25 új penny értékben)
Aranyveretek (91,7% arany – kibocsátásuk emlék-, illetve befektetőérmeként jelenleg is folyamatos) 1/2 sovereign 1 sovereign dupla sovereign (2 sovereign) 5 sovereign
1971 után A tízes számrendszerre történt áttérést követően a font egyetlen váltópénze a penny, ami az előbbinek századrészét éri. (1981-ig a fémpénzeken a "new pence" (új penny) felirat volt olvasható). A penny jele "p"; ennek következtében az 50p (£0.50) értékű árát "fifty pee"-nek, s nem "fifty pence"-nek (ötven pennynek) ejtették. Ez segítette az áttérést is a tízes számrendszerre történő átálláskor.
Története Miután az eurót bevezették, a font sterling lett a világon a legrégebb óta használt fizetőeszköz.http://news.bbc.co.uk/1/hi/programmes/bbc_parliament/7090665.stm 'Economic terms explained' BBC News
Angolszászok A sterling eredete egészen Merciai Offa uralkodásáig nyúlik vissza, aki bevezette az ezüstpennyt. Ezzel Nagy Károly frank király pénzrendszerét másolta le. Nagy Károly rendszerében 240 penny nyomott egy fontot. A font károlyi megfelelője a libra, míg a shillingé az a solidus volt, mely megfelelt 12d-nek. A penny bevezetésekor annak súlya 22,5 szemer tiszta ezüstöt tartalmazott. (Ez nagyjából 1,5 gramm). A penny gyorsan kezdett elterjedni más királyságokban is, és gyorsan teljesen elfogadott érmévé vált a mai Anglia területén.
Középkor A korai pennyket színezüstből verték. Minél tisztább volt az anyaga, annál többet ért. Azonban 1158-ban II. Henrik ennél gyengébb, 925-ös (92,5%-os tisztaságú) ezüstből kezdte veretni a pénzt. Ez lett a Tealby penny. Egészen a 20. századig ez volt az elfogadott finomság, s ezt a tisztaságot a valuta után ma is sterling ezüstnek nevezik. A sterling ezüst nehezebben kopott a tiszta (0,999-es tisztaságú) ezüstnél. Az angol érmék 1344-ig majdnem kizárólag csak ezüstből készültek. Ekkor vezették be a sikeressé váló aranyból vert noble-t, azonban 1816-ig továbbra is ezüstalapú pénz volt a sterling. V. Henrik (1413–1422) uralkodása idején lecsökkentették a penny tömegét. Először 15, majd 1464-től 12 gramm lett a törvényes fizetőeszköz.
Tudorok VIII. Henrik és VI. Eduárd uralkodása alatt az ezüstpenny gyorsan veszített értékéből. Azonban 1526-ban a fontot újraértékelték, innentől 5760 grain (kb. 373 gramm) ezüsttel volt egyenértékű. 1544-ben új ezüstpénzt hoztak forgalomba, melynek csupán egyharmad része volt ezüst, a többi réz. Így a pénz finomsága 333-as (avagy 33,3%-os) lett. A valóságban így fakóbb színű rézérmét hoztak forgalomba. 1552-ben új, sterling ezüstből vert ezüstérmét bocsátottak ki. Azonban a penny tömegét 8 grammra csökkentették, ami azt jelentette, hogy 370 gramm sterling ezüstből 60 shillinget tudtak verni. Ezt az ezüststandardot nevezték "60 shillinges szabvány"-nak. Egészen 1601-ig ezt a rendszert használták, mikor is a "62 shillinges szabvány" váltotta fel, ennek következtében a penny tömege 7 szemer lett. Ezen időszak alatt az aranyérme mérete és értéke is észrevehetően változott.
Kiterjesztés Skóciára