Avery Brundage (Detroit, 1887. szeptember 28. – Garmisch-Partenkirchen, 1975. május 8.) amerikai atléta, sporthivatalnok, műgyűjtő volt. Brundage részt vett az 1912-es olimpián, és az Egyesült Államok legsokoldalúbb atlétájának választották 1914-ben, 1916-ban és 1918-ban. Miután az Amatőr Atlétikai Unió elnöke (AAU) lett, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ötödik elnökeként szolgált 1952 és 1972 között. A profi atléták ellenfeleként és a sportolók között végzett nemi vizsgálatok úttörőjeként, Brundage sok kritikát kapott vitatott döntései, illetve a nők és zsidók sportban való részvételével kapcsolatos kijelentései miatt, amelyeket elsősorban hivatalban töltött ideje korai szakaszában tett az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának elnökeként az 1936-os berlini olimpia idején. A politika és sport keveredésének ellenzőjeként, rendkívüli elismertségre tett szert az 1972-es nyári olimpia nyugodt levezetéséért, a túszdrámát követően.
Korai évei
Brundage Detroitban született, 6 éves korában Chicagóba költöztek, miután édesapja elhagyta a családot. Az Illinois-i egyetemen építőmérnökként végzett 1909-ben, majd néhány évvel később megalapította a magáról elnevezett vállalatot, amely az építőiparban jeleskedett Chicago környékén 1947-ig. Brundage sokoldalú atléta volt, az 1912-es stockholmi olimpián diszkoszvetésben, ötpróbában és tízpróbában indult, ötpróbában hatodik helyen végzett. Az Egyesült Államok legsokoldalúbb atlétája (national all-around title) címet háromszor nyerte el: 1914-ben, 1916-ban és 1918-ban.
Sportvezetőként
1928-ban elnöke lett az Amatőr Atlétikai Uniónak (AAU), 1929-ben az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC), a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetségnek (IAAF) pedig alelnöke 1930-ban.
1936-os olimpia
Az USOC elnökeként visszautasított minden javaslatot, amely az 1936-os, náci Németország fővárosában rendezendő olimpia bojkottálására vonatkozott, annak ellenére, hogy zsidó sportolókat zártak ki Adolf Hitler és a Harmadik Birodalom elvei miatt. Sőt, Brundage a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett, miután kizárták a szintén amerikai Ernst Lee Jahncke-t, aki arra próbálta ösztönözni a sportolókat, hogy bojkottálják a berlini olimpiát.
A 400 méteres váltófutás döntőjének reggelén, az utolsó pillanatban, az amerikai csapatban szereplő két zsidó származású versenyzőt, Marty Glickman-t és Sam Stollert, Jesse Owens-szel és Ralph Metcalfe-fal helyettesítették. Brundage egy náci szimpatizáns nyomására azért tette ezt a lépést, hogy egy esetleges győzelem esetén ne zavarják Hitlert és a nácikat.Documentary "Hitler's Pawn: The Margeret Lambert Story", produced by HBO and Black Canyon Productions Brundage később dicsőítette a náci rezsimet egy, a Madison Square-en tartott gyűlésen.
A berlini olimpia után Brundage cége szerződést kapott a washingtoni Német Követség épületének kivitelezésére, a német hatóságok pedig levélben elismerésüket fejezték ki nácibarát gondolkodásáért. Brundage még 1971-ben is tartotta azon véleményét, miszerint: "A berlini játékok volt a legjobb a modern történelemben. Nem bocsátkozom vitába ezen tény felett".
Brundage ellenezte nők részvételét az olimpiákon, ragaszkodott azon véleményéhez, hogy ünnepélyes és dekoratív mivoltukat leszámítva nem lehet más szerepük. 1936-ban mondta: "Elegem van az atlétikai pályákon részt vevő nőkből..a sármjuk lezuhan valahová a nulla alá. Úszóként és műugróként a hölgyek olyan gyönyörűek és ügyesek, mint amennyire hatástalanok és kevésbé megnyerőek az atlétikapályán." A berlini olimpia idején egy olyan rendszer felállítása mellett érvelt, amely képes vizsgálni a női atléták nemiségét, miután a Time magazin egy korabeli száma cikket közölt a hermafroditákról. Ezt a kérést azután tette, hogy egy csehszlovák és egy angol atlétanőt megvizsgáltak, akik nemváltoztató műtéten estek át, és nevüket legálisan meg is változtatták. "Change of Sex" Aug 24, 1936 Time Nemi vizsgálat a sportban abban az időben még nem létezett, de később, Brundage elnöksége idején bevezették azt.
A NOB elnökeként - A profizmus ellenzése
Brundage a NOB alelnöke lett 1942-ben az addigi elnök, Henri de Baillet-Latour halálát követően, 1952-ben a Helsinkiben tartott gyűlésen megválasztották Sigfrid Edström utódjává.
Brundage elnöksége alatt erősen ellenezte a professzionalizmus megjelenését az olimpiákon. Ezen véleménye fokozatosan, egyre kevésbé lett elfogadott mind a sportvilág, mind a NOB tagok által, és rendíthetetlen véleménye számos incidenshez vezetett. Hasonlóképpen vélekedett Jim Thorpe 1912-ben nyert aranyérmeinek visszaadásáról is (amikor kiderült, hogy Thorpe két éven át fizetett baseball-játékos volt, aranyérmeit visszakérte a NOB).
Ennek ellenére Brundage elfogadta a "félprofizmust" a keleti blokk sportolói részéről, akik papíron tanulóként, katonaként vagy egyéb civilként szerepeltek, de a valóságban az állam fizette őket, és teljes időben a felkészüléssel foglalkozhattak. Brundage azt mondta: "Ez az ő életmódjuk".
Thorpe halála után derült ki az, hogy a NOB-nak korábban éppen Brundage számolt be Thorpe profi múltjáról. Brundage visszavonulását követően az Amatőr Atlétikai Unió Thorpe státuszát amatőrre állította vissza, és 1982-ben a NOB hivatalosan bocsánatot kért, majd családja megkapta az érmeket.
A sport politizálódása
Brundage elutasított minden olyan dolgot, amitől a sport elpolitizálódhatott. Az 1968-as mexikói olimpián, két amerikai sprinter, Tommie Smith és John Carlos fekete kesztyűs kezüket ökölbe szorítva és a fejük fölé emelve álltak a díjátadó ceremónián, jelezvén támogatásukat a Black Power mozgalom felé. Brundage mindkét sportolót elküldte az olimpiai faluból és eltiltatta őket az amerikai olimpiai csapatban való szerepléstől. Érdekességképpen Brundage az 1936-os berlini olimpián nem tiltakozott a náci karlendítések ellen.
A müncheni túszdráma
Leginkább talán azon döntése miatt lehet Brundage-re emlékezni, mikor az olimpia folytatása mellett döntött a müncheni túszdrámát követően. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet 11 izraeli sportolót ejtett túszul, és a rendőri ellenakciók alatt mindannyian meghaltak. Míg néhányan kritizálták Brundage döntését, a legtöbben nem, és csak néhány sportoló lépett vissza a játékoktól. Az olimpiai játékok szeptember 5-én egy teljes napra fel lett függesztve, a következő napon pedig megemlékezést tartottak 80 ezer néző előtt háromezer sportoló részvételével, ahol Brundage is beszédet mondott.
Visszavonulás
Brundage az 1972-es olimpia után visszavonult, húszévnyi elnöklést követően, helyét Michael Morris, Killanin 3. bárója vette át. Brundage az egyetlen amerikai a NOB történetében, aki az elnöki posztot betöltötte.
Magánélete
Avery Brundage első házasságát 40 éves korában kötötte, de időközben egy finn származású nőtől két gyermeke is született házasságon kívül, a születési anyakönyvi kivonatban viszont apaként nem engedte jelezni a nevét, mert azzal ártott volna karrierjének. Felesége halála után egy évvel, Brundage 85 éves korában feleségül vette a mindössze 36 éves Mariann Reuss-t, ám 2 évvel később a Garmisch-Partenkirchen-i kórházban egy megfázást követően szíve feladta a szolgálatot. Mivel sokáig Chicago-ban élt, ezért Brundage-ot a helyi Rosemary temetőben helyezték örök nyugalomra.
Végrendeletében Brundage havi 6000 dollár örökjáradékot hagyott feleségére, olimpiai emléktárgyait az Illinois-i egyetemre, hatalmas keleti műgyűjteményét San Francisco városára hagyta, két, házasságon kívül született gyermekét és édesanyjukat viszont kizárta a végrendeletéből.
Jegyzetek
Források
Kategória:A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökei Kategória:Amerikai olimpikonok Kategória:Amerikai atléták Kategória:Többpróbázók Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1975-ben elhunyt személyek