Üzemeltető ÖBB, DB |} Egy DB 111 sorozatú villamosmozdony regionális vonatával Mittenwald állomáson|250px|thumb|right Az Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal, ismert még mint Mittenwaldbahn vagy KarwendelbahnÖBB: Signalisierter Zugleitbetrieb auf der Karwendelbahn, Presseaussendung der ÖBB vom 13. Oktober 2002.Sperre der Außerfern- und Karwendelbahn, orf.at vom 17. Juli 2013, abgerufen am 6. Mai 2014. egy normál nyomtávú, 63,7 km hosszúságú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vasútvonal Innsbruck és Garmisch-Partenkirchen között az osztrák és német Alpokban. Innsbruckot Seefeldön keresztül (mindkettő Tirolban, Ausztriában található) köti össze Mittenwalddal és Garmisch-Partenkirchennel (mindkettő Bajorországban, Németországban található).

A Mittenwaldbahnt 1910 és 1912 között Josef Riehl és Wilhelm Carl von Doderer mérnökök és építők építették az általuk alapított Mittenwaldbahn AG költségén villamosított helyi vasútként, és ezen a néven magában foglalta mind a Reutte és Garmisch-Partenkirchen (Außerfernbahn szakasz), mind a Garmisch-Partenkirchen és Innsbruck (Karwendelbahn szakasz) közötti összeköttetést. A vonalat 1912. október 26-án adták át ünnepélyesen;. 1912. október 28-án indult meg a közforgalom,. és az osztrák- és a bajor államvasutak közösen üzemeltették.

Ez volt az egyik első nagyfeszültségű, egyfázisú váltóárammal villamosított vasútvonal. Ennek eredményeképpen nagy hatással volt a közép-európai villamosvasút-üzemeltetési szabványokra. Ma már csak a vonal Garmisch-Partenkirchen és Innsbruck közötti részét nevezik Mittenwaldbahnnak, amely az Außerfernbahnnal együtt a Fern Pass túloldalán lévő Außerfernt köti össze Tirolnal. A vonalon számos híd és 18 alagút található.

Geográfia A Karwendelbahn főként dél-északi irányban halad az Északi Mészkő-Alpok több részhegysége között. Délen Innsbruckból az Inn-völgyben halad a Hochzirl-en keresztül a Zirler Berg mellett a Seefelder Sattel-en át Seefeldbe, amely a nyugati Mieminger Gebirge és a Wetterstein-hegység, valamint a keleti Karwendel-hegység Erlspitzgruppe között fekszik.

Innen a keleti Nördliche Karwendelkette és a nyugati Arnspitzgruppe között a Scharnitz-völgyön és az osztrák-német határon át Mittenwaldig vezet; Scharnitzból egy darabig az Isar felső folyása mentén halad. Ezután nyugat felé kanyarodik, és a Wetterstein-hegység déli és az Ester-hegység északi része között ér Garmisch-Partenkirchenbe.

A Karwendelbahn útvonalán figyelemre méltó a hosszú, alagutakban gazdag függő szakasz a Martinswandig, Kranebitten és Hochzirl megállóhelyek között, ahol a Martinswandtunnel (1810,23 m) az útvonal leghosszabb alagútjaként a sziklafalon keresztül vezet. Hochzirltől valamivel északnyugatra a vonal a Rauenkopf déli szárnyában és a Brunstkopf délnyugati szárnyában, a Schlossbachot keresztezve, egy hosszúkás ívben, hidakkal és alagutakkal. Ettől az ívtől nem sokkal délnyugatra halad el a Zirler Berg mellett.

Története Josef Riehl mérnök és vállalkozó már az 1880-as évek végén benyújtotta a k.k. Ministerium für Handel und Volkswirthschafthoz a tervezetet, amely egy Innsbruckból először Hallba, majd egy hajtűkanyar után, főként alagutakban Seefeldbe vezető vasútvonalat irányzott elő. Annak érdekében, hogy megkapja a szerződést erre a projektre, évekig tartó vitákat kellett elviselnie a projekt finanszírozása körül, és több százezer koronát kockáztatott előlegként, anélkül, hogy garantáltan valaha is visszakapta volna. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Bajorország közötti 1904. november 22-i államszerződésben a mittenwaldi vasútvonal is szerepelt. Az Innsbruck-Reith szakasz tervei 1907-re készültek el.Ralf Roman Rossberg: Gebirgsbahn mit drei Goldmedaillen. In: eisenbahn-magazin 1/2012, S. 34–37. Viták alakultak ki a Fern Pass mentén, az ausernberni Reutte és az inntali Imst közötti távolsági vasútvonal híveivel, amely megspórolta volna a Garmisch-Partenkirchenen át vezető kerülőutat. Amikor Riehl végül megkapta a hatóságok jóváhagyását a mittenwaldi vasútvonal megépítésére a határ osztrák-magyar oldalán,. Wilhelm Carl von Doderer mérnökkel és vállalkozóval konzorciumot alakított az építkezésre. Az építkezés irányításáért Riehl részéről Karl Innerebner, Doderer részéről August Mayer volt a felelős. A szerződés magában foglalta a vasút üzemeltetéséhez szükséges összes létesítményt. A pálya építésén kívül ez magában foglalta a földterületet, a járműparkot, a villamos berendezések és a Ruetzbachon lévő erőmű beszerzését is. A Riehl és von Doderer vállalkozók 24 401 700 koronát kaptak egyösszegű átalányárként. Így egyedül ők viselték az esetleges költségtúllépések kockázatát.

A Mittenwaldbahn a hosszúságához mérten a kor egyik legdrágább vasúti projektje volt a sok alagút miatt. Már a kezdetektől fogva villamos üzemre tervezték. Az áramellátáshoz a Stubaitalban, a Stephansbrücke közelében épült a Ruetz erőmű, amely kétszer 4000 lóerőt szolgáltatott. A vonal bajorországi részét a Walchensee erőműnek kellett volna ellátnia, amely csak 1924-ben készült el. Az osztrák szakasz építési munkálatai 1910. március 10-én kezdődtek a Martinswand-alagút megépítésével. Minden kihívás ellenére a Mittenwaldbahn az osztrák-magyar területen figyelemre méltóan rövid idő alatt, mintegy két év alatt épült meg.

Forgalom Korábban a DB regionális ingavonatai DB 111 sorozatú villamosmozdonnyal (München-) Garmisch-Partenkirchen-Mittenwald között közlekedtek, majd a forgalomba álló új Bombardier Talent2-es motorvonatok lassan kiszorították a hagyományos szerelvényeket. Ausztria felől az ÖBB S-Bahn motorvonatai Mittenwaldig jönnek el, átszállási lehetőséget biztosítva a München felől csak eddig közlekedő vonatokra. Ezen kívül még heti néhány ICE motorvonat közlekedik München-Innsbruck között. Rendszeres teherforgalom nincs a vonalon.

Irodalom Joseph Riehl: Allgemeines über die Innsbruck-Mittenwalderbahn (Scharnitzerbahn). Vortrag im technischen Club Innsbruck am 3. Februar 1902. Buchdruckerei Edlinger, Innsbruck 1902. Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund . Joseph Riehl: Vischgauer und Fernbahn in Beziehung zur Scharnitzer-Linie. Vortrag. Wagner, Innsbruck 1903. Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek. Josef Ernst Langhans: Karwendelbahn. München – Starnberg – Murnau – Garmisch-Partenkirchen – Mittenwald – Innsbruck, Murnau – Oberammergau. Hendschels Luginsland, Band 30. Hendschel, Frankfurt am Main 1912. Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund . Narciss Lechner: Die Karwendelbahn. (Lindau – Ulm – Kempten) Reutte – Lermoos – Ehrwald – Garmisch-Partenkirchen, (Augsburg – München) Garmisch-Partenkirchen – Mittenwald – Scharnitz – Seefeld – Innsbruck. Wagner, Innsbruck 1912. Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund ,Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund,Permalink Deutsche Nationalbibliothek. Karl Innerebner, Heinrich von Ficker: Die Mittenwaldbahn. Innsbruck – Garmisch-Partenkirchen – Reutte. Schilderungen der Bahn und des Bahngebietes. Schwick, Innsbruck 1913. Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund ,Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek. Ludwig Th. Jakopp: Die Mittenwaldbahn und ihr Verkehrsgebiet. Praktisches Reisehandbuch für das Verkehrsgebiet der Bahnlinien. 3. Auflage. Deutsche Buchdruckerei, Innsbruck 1913. Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek,Permalink Deutsche Nationalbibliothek. Wolfgang Krutiak: Mittenwaldbahn. Innsbruck – Garmisch-Partenkirchen. Geschichte, Technik und Landeskunde der Mittenwald- und Außerfernbahn Innsbruck – Garmisch-Partenkirchen – Reutte. 1 Übersichtskarte. Slezak, Wien 1976, . Johann Stockklausner: Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen–Reutte. Eine Gebirgsbahn wird 75 Jahre alt. Eisenbahn-Journal-Sonderausgabe, Band 1986,4. Merker, Fürstenfeldbruck 1987. Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund ,Permalink Deutsche Nationalbibliothek,Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek. Siegfried Bufe: Karwendelbahn München – Garmisch-Partenkirchen – Innsbruck. 2. Auflage. Bufe-Fachbuch-Verlag, Egglham 1992, . Markus Hehl: Die Karwendel-Bahn. Eisenbahn-Kurier Special, Band 60. EK-Verlag, Freiburg (Breisgau) 2001. Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund . Günter Denoth (Red.): … Über den Fern. Die Mittenwaldbahn Innsbruck – Garmisch – Reutte … anlässlich „90 Jahre Ausserfernbahn“ 14. September 2003. Eisenbahntechnische Sonderpublikationen, Band 1. Eigenverlag, Neugötzens/Innsbruck 2003. Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund . Werner Duschek, Walter Pramstaller (u. a.): Local- und Straßenbahnen im alten Tirol. Eigenverlag Tiroler Museumsbahnen, Innsbruck 2008. TMB-Publikationen . In: inntram.com, abgerufen am 29. März 2011. Stefan Wölk (Hrsg.): Die Mittenwaldbahn. Bahnfotografie, Band 3. LOK-Report-Verlag, Berlin 2008, . Stefan Wölk (Hrsg.): Die Nebenstrecken der Mittenwaldbahn. Bahnfotografie, Band 4. LOK-Report-Verlag, Berlin 2008, .

Film SWR: Eisenbahn-Romantik – Die Karwendelbahn – Von Innsbruck nach München (Folge 633)

Jegyzetek

További információk

Die Mittenwaldbahn. In: tecneum.eu, abgerufen am 17. März 2011. Tiroler Museumsbahnen Mittenwaldbahn bei mittenwaldbahn.de Mittenwaldbahn bei bahnarchiv.net Fotoalbum über die Karwendelbahn auf eisenbahnen.at Die Karwendelbahn Videos zur Karwendelbahn

Kategória:Tirol vasútvonalai Kategória:Innsbruck közlekedése Kategória:Garmisch-Partenkirchen Kategória:Az Alpok közlekedése