Politikai eszmék (ideológiák) célja az (érvényes vagy a mindenkori) az emberi társadalom működtetésének a megismerése, és ennek alapján, irányelveket állapít meg. Legtöbbször valamely társadalmi struktúrán belüli csoport (rend, osztály, réteg, politikai csoport) érdekét tükrözi, s egyben sajátos szemléletmódját, valamint a végső célját hirdeti.

Társadalmi szerepe A modern társadalmak sokszínű politikai tagozódása érdekviszonyok alapján történik, melynek létjogosultságát politikai ideológiákkal támasztják alá. A politika tevékeny szereplői politikai ideológia segítségével teszik elfogadhatóvá közéleti szerepüket és indokolják az érvényes társadalmi berendezkedés és közösség fenntartását, módosítását, átalakítását, illetve megdöntését. A politikai ideológia általában foglalkozik a társadalom közösségeinek és tagjaik gondjának, bajának, felemelkedésének a megoldásával, a társadalmi viszonyokkal, esetleg hirdeti a hívei elsődlegességét, vagy éppenséggel határozottan elutasíthat másokat vagy azok politikai ideológiáját.

Ideológiai szempontból a főbb politikai áramlatok

Liberalizmus

Fontos képviselői, akiknek az elgondolásaiból a liberalizmus a 18. század vége óta kibontakozott: Thomas Hobbes, John Locke, Montesquieu, Adam Smith, Immanuel Kant, Jeremy Bentham, John Stuart Mill, Alexis de Tocqueville; majd a 20. században: Friedrich August von Hayek, John Rawls, James Buchanan és Robert Nozick.

A liberalizmus legfontosabb alapelvei az egyén önrendelkezési joga, az államtól való szabadság és a politikai hatalom korlátozása, valamint a gazdaság önszabályozása a személyes tulajdon alapján.

A modern liberális demokrácia alapvető elemei: a népszuverenitás, a hatalmi ágak szétválasztása, a választások, a képviselet elv, a vallásszabadság, a tolerancia; a demokrácia és jogállam uralma.

Az USA-ban a Jognyilatkozat és az amerikai függetlenségi nyilatkozat révén valósították meg először a liberális eszméket.

A a 19. század folyamán a lakosság egy jó részének elszegényedése az ipari forradalom nyomán nagy problémákkal sújtotta a liberalizmust, és a szociálliberalizmus áramlatának kialakulásához vezetett (John Stuart Mill stb). Majd kialakult a neoliberalizmus (Walter Eucken, Ludwig Erhard), amely a gazdaság szabályozási keretét, valamint a jóléti állami beavatkozásokat kívánta meg, és kidolgozta a szociális piacgazdaság fogalmát.

Konzervativizmus

A fő képviselői: Edmund Burke, Juan Donoso Cortés, Joseph de Maistre, Adam Heinrich Müller és Carl Schmitt . A konzervativizmus ideológiaként a francia forradalom ellensúlyozásaként fejlődött ki, és elsősorban a régi elitet támogatta, például a nemesség és a papság érdekeit.

A hagyományőrzést és a lassú társadalmi fejlődést preferálja a gyors változásokkal szemben. Egy állapot megőrzését vagy a múltbeli helyzethez való visszatérést szorgalmazza társadalmi, politikai, erkölcsi, kulturális, vallási területen. Ebben az értelemben ellenzi a progresszivizmust.

Szocializmus

A marxizmus alapító atyáin, Karl Marx és Friedrich Engels, valamint a későbbi, különböző irányzatú képviselők mellett, mint Lenin, Trockij vagy Mao Ce-tung mellett más szocialista irányzatok és teoretikusok is léteztek. Itt kiemelendő Robert Owen, Henri de Saint-Simon, Charles Fourier, Pierre-Joseph Proudhon és Ferdinand Lassalle.

A korai (utópista) szocializmus a 18. század végétől kb. 1848-ig létezett. Központi elv az egyenlőség, a szabadság és a szolidaritás,összetartás, közösségvállalás az eszmei és gyakorlati azonosság, közösség valamint a közösség érdekei alapján. Olyan erkölcsi követelmény, amely elsődlegesen az érdekek és a célok közösségén alapszik. valamint a megfelelő társadalmi körülmények.

Az úgynevezett tudományos szocializmust Karl Marxon keresztül a 19. században alapították a korábbi szocializmustól való elhatárolódásként. Az ipari társadalom munkamegosztása révén a munkás (a proletárosztály) elidegenedett a termékétől és munkája önkínzássá vált számára. Az általa megtermelt értéktöbbletet egy másik személy szerezte meg. Őket okolták a proletariátus növekvő kizsákmányolásáért, amin viszont lehet változtatni. Marx alapján a proletárforradalom után először a proletariátus diktatúrájának (szocializmusnak) kell kialakulnia, amelyben megszűnik a termelőeszközök magántulajdona. Ennek a diktatúrának végső soron egy osztály nélküli társadalomformához (kommunizmus) kell vezetnie.

Marx társa, Friedrich Engels továbbfejlesztette az eszméit. Lenin, Sztálin és Mao Ce-tung később erőteljesen hangsúlyozták a kommunista párt szerepét, és elméleteket írtak a szocializmus felépítéséről.

A kommunizmus egyes országokban forradalmi maradt. Nyugat-Európában a kezdetben forradalmi szocialisták egy része demokratikus, reformorientált szocializmusra váltott át (szociáldemokrácia).

A politika ideológiák osztályozása

A változtatásra való nyitottságuk szerint Az átalakításokra való hajlandóság Konzervativizmus a kialakult társadalmi rendszer tisztelete a fennálló bajok ellenére, amely a gyökeres átalakítások (felforgatás) kockázatainak a megelőzése. A status quo fenntartását jelenti. Progresszivizmus fejlődéspárti a korral haladást támogatja. Konzervatív liberalizmus a liberális elveket lassan akarja érvényesíteni. Korporativizmus az egyes politikai érdekcsoportok (korporációk) a munkabért és a munkafeltételeket békés egyetértésben rendezik. Reformkommunizmus folyamatos igény, hogy újítsanak a kommunista elméleten. Az egyik legjelentősebb ilyen reformkommunista áramlat az eurokommunizmus. Eurokommunizmus a kommunizmus egyik reformista irányzata. Radikalizmus eszmerendszer, amely a fennálló társadalmi rendszer vagy annak valamelyik szegmensének gyökeres, következetes akár a szélsőségekig elmenő átalakításának az elve. Leninizmus meghatározza a kommunizmushoz vezető forradalmi utat. Trockizmus A kapitalizmus világméretű megdöntése nélkül nem lehetséges létrehozni a kommunista társadalmat.

Az egyesülésre való hajlandóság Konnacionalizmus a nacionalizmusok és a nemzetek összefogását szorgalmazza. Pánszlávizmus konnacionalista mozgalomnak tekinthető. Csehszlovákizmus közös csehszlovák nemzetállam megteremtése a célja ezért konnacionalista mozgalomnak tekinthető. Illirizmus a szerb, a horvát és a szlovén nép politikai és kulturális egyesítésére, konnacionalista mozgalomnak tekinthető. Hungarizmus konnacionalista nézeteket vallott. Nemzetiszocializmus eszméje Európa németjeinek egyesítése. Pántörök ideológia melynek célja a nagyrészt Oszmán birodalomban, Oroszországban, Kínában, Iránban és Afganisztánban élő török nyelvű népek politikai uniója volt. Imperializmus birodalomszervező képesség, a kapitalista fejlődés egy új szakasza Internacionalizmus nemzetközi osztályegysége és szolidaritása a burzsoázia uralmának megdöntéséért; a népek együttműködésének és barátságának, a nemzetek önkéntes egyesülésének védelmezése. Luxemburgizmus az internacionalizmusra, a kommunizmus és a szociáldemokrácia nemzetközi összefogására helyezte a hangsúlyt. Szinkretizmus a vallástudományban, vagy a politikában az eltérő vagy ellentmondó nézetek összeegyeztetésére irányuló törekvés neve. Új Jobboldal az európai nemzetek megbékélését és összefogását hirdeti.

A gondoskodási módjuk szerint Baloldal Baloldali ideológia a közösség szerepvállalását jelenti a kiszolgáltatottak boldogulásában, vagyis az újraelosztás a társadalmi szolidaritás fontossága. Anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével. Kommunizmus az osztálynélküli társadalom olyan társadalom, ahol a megtermelt javakból mindenki szükségletei szerint részesedik. Keresztényszocializmus a kereszténység szociális tanításainak terjesztése és megvalósítása. Paternalizmus hogy nem kellett komolyan gondolkodni saját életünkről, jövőnkről, mert a gondoskodó állami intézményeink mindezt megteszik helyettünk. A „gazdag” államtól kell mindent kérni, hiszen ez a feladata és megvannak hozzá a lehetőségei. Szocializmus közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. Szociáldemokrácia egyben a szocialista mozgalom egyik irányzata.

Jobboldal Jobboldali ideológia az öngondoskodás szerepének megerősítése. Libertarianizmus az egyén minden tekintetben megelőzi az államot, vagy emberek bármilyen csoportját. Jobboldali libertarianizmus a természeti erőforrások kihasználását tekintve is individualista. Libertárius konzervativizmus gazdaságilag és a szabadságot tekintve libertarianizmus, inkább csak életmódjában konzervatív, azaz nem veti el a konzervatív kulturális értékeket. Minarchizmus a libertarianizmus olyan formája, amelyik a piaci anarchizmussal ellentétben nem akarja teljesen eltüntetni az államot az emberi szabadság maximalizálása érdekében. Neolibertarianizmus a libertarianizmus és a neokonzervativizmus elemeinek elegyítése. Neokonzervativizmus a liberális és az újbaloldali mozgalmakkal szemben jelent meg.

Harmadik utas irányzatok A harmadik utas ideológiák elvetik a bal-jobb megkülönböztetést, és egyéb, heterogén szempontok alapján helyezik el magukat a politikai térben.

Nemzetpolitika Nacionalizmus a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke. Nemzetiszocializmus a jellegzetesen német, hagyományos kulturális értékek védelme. Nemzeti anarchizmus az anarchizmus, a nacionalizmus, illetve a „nemzetiségi szeparatizmus” egyes elemeit egyesíti magában. Primordializmus érvrendszere szerint a nemzetek ősi, természetes képződmények.

Zöldpolitika Zöldpolitika a környezetvédelemnek, az ökológiának, a fenntartható gazdaságnak nagy fontosságot tulajdonító politikai irányzat.

Társadalmi viszonyok szerint Az állam és az egyén viszonya Anarchokommunizmus elutasított mindennemű állami szervet, és az állam „elhalása” helyett annak azonnali eltörlését, forradalmi harcot követeltek. Fasizmusra jellemző az etatizmus (az állam mindenek felett). Iszlamizmus az iszlám jog (saría) érvényesítésének szükségességét a társadalom minden szegmensében. Klasszikus liberalizmus az alkotmányosan korlátozott állam és az egyéni szabadságjogok hirdetője. Kemalizmus hat vezérelv, mely meghatározza a Török Köztársaság ideológiai irányvonalát. Liberalizmus az egyén szabadságát jelölik meg, mint a legfontosabb politikai célt. Kulturális liberalizmus az egyéni jogokra összpontosít, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra, mint a nemi szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, az államnak az egyén magánéletébe való behatolása elleni szabadság. Neoliberalizmus nem is feltétlenül liberálisak például az egyéni jogok tekintetében. Politikai liberalizmus a korábbi isteneredetű felfogással szemben szerinte a társadalom és a törvények kiindulópontja az egyén, akinek jogai a természetjogon alapulnak. Libertarianizmus az egyén minden tekintetben megelőzi az államot, vagy emberek bármilyen csoportját. Libertárius paternalizmus az állam segíthet meghozni azokat a döntéseket, amelyeket az egyén maga meghozna, ha meglennének hozzá a képességei. Libertárius progresszivizmus a progresszivizmus azaz szociálliberalizmus összehangolása, a piaci alapú libertarianizmussal. Az államnak néha közbe kell lépnie, hogy az emberek a fejlődésnek ne áldozatai, hanem haszonélvezői legyenek. Minarchizmus a libertarianizmus olyan formája, amelyik a piaci anarchizmussal ellentétben nem akarja teljesen eltüntetni az államot az emberi szabadság maximalizálása érdekében. Paleolibertarianizmus elutasítják az állami beavatkozást az egyén élet- és szabadságjogaiba. Piaci anarchizmus összeegyezteti az állam eltüntetésének igényét a szabad piaccal, az állami monopóliumokat versenyszellemű magánintézményekkel helyettesíti a rendőri védelem, igazságszolgáltatás és egyéb védelem területén. Royalizmus a fennálló rendszerrel szemben a királyság államformájának támogatása, illetve a létező királyságban annak támogatása.