A hátul képzett, legalsó nyelvállású, ajakkerekítéses magánhangzó egyes beszélt nyelvekben használt magánhangzó.
A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) ezt a hangot az jellel jelöli, X-SAMPA-jele pedig Q. Szende Tamás szerint ez a hang az a betűnek megfelelő fonéma a magyarban,Szende, 1994:92 míg Gósy Mária szerint ez a hang az /ɔ/.Gósy, 2004, pp. 62, 67–70
Jellemzői Képzéshely szerint hátul képzett, ami annyit tesz, hogy a nyelv a lehető leghátrább húzódik vissza a szájban, ahol még elkerülhető a mássalhangzót létrehozó akadály. Nyelvállás szerint legalsó nyelvállású. Kerekítettség szerint kerekített (labiális), vagyis az ajkak kört alkotnak, nem húzódnak szét.
Források
Irodalom Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. Siptár Péter & Törkenczy Miklós (2000, 2007): The phonology of Hungarian. Sor.: Oxford Linguistics, Kiadó: Oxford University Press. (Hbk.) 978-019-922890 (Pbk.) Szende Tamás: "Illustrations of the IPA: Hungarian", Journal of the International Phonetic Alphabet (1994), 24 (2): 91–94, doi:10.1017/S0025100300005090
Kategória:Magánhangzók