Donja Stubica város és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Donja Podgora, Gornja Podgora, Hižakovec, Hruševec, Lepa Ves, Matenci, Milekovo Selo, Pustodol és Vučak tartozik hozzá.
Fekvése Zágrábtól 20 km-re északra a Horvát Zagorje területén a Medvednica parkerdő északi lábánál a megye déli részén fekszik.
Története Stubica első írásos említése II. András király 1209-ben kelt oklevelében Árpád-kori új okmánytár XI. kötet 062. II. András király privilegiuma, mely által Wratiszló comest és testvéreit birtokukban megerősíti. történt, melyben megerősíti birtokaiban Vratislav ispánt és híveit, egyben kijelöli birtokuk határait. Stubica az ispán egyik legnagyobb birtoka volt, területe a mai Gornja Stubicától Stubički Toplicáig terjedt. A 14. század elején Stubica a nagy kiterjedésű susegrad-stubicai uradalom része volt, stratégiai helyzete és növekvő lakossága miatt csakhamar az uradalom központjává lett. Szentháromság plébániája már szerepel 1334-ben a zágrábi káptalan statútumában. Fejlettsége megmutatkozott a polgárok számában. 1474-ben 15, 1494-ben már 23 városi polgárt tartottak számon. A 16. század különösen kaotikus időszak volt az uradalom életében, mivel gyakoriak voltak a birtokosok közti harcok ezért gyakran változtak birtokosai is. Ez a jobbágyok elszegényedéséhez vezetett és a feszültség végül az 1573-as parasztfelkelésben robbant ki, melynek Stubica volt a központja. A Gubecz Máté vezette felkelést végül 1573. február 9-én a stubicai csatában vérbe fojtották, vezetőit pedig kivégezték. A felkelésben az uradalmi központ Stubica várkastélya súlyosan megrongálódott ezért az uradalom központját a közeli Golubovec várába helyezték át, melyet később kényelmes kastéllyá építettek át. Ezután a korábbi külváros Golubovec vette át a városközpont szerepét is. A susegrad-stubicai uradalom teljes szétesése a 17. század közepére fejeződött be, a század végéig a donja stubicai terület egy kisebb önálló uradalommá formálódott mintegy húsz új tulajdonossal.
Donja Stubica a századok során a Medvednica északi részének közigazgatási, kulturális és gazdasági központjává fejlődött. Kastélya Zágráb vármegyének nemcsak az egyik birtokközpontja, hanem a vármegye ítélkezési és jegyzői székhelye is lett. A 17. és 18. században a város nemesi családjai közé tartoztak a Vojkovich, Csikulin, Domjanich, Sermage, Rauch és Orsich családok. Iskoláját 1669-ben említik először, majd 1844-ben alapították meg hivatalosan. Első tanítója Mirko Planko volt, aki az oktatást még saját házában tartotta, amíg 1847-ben felépült az első iskolaépület. Miután a Domjanich család több mint egy évszázadig volt a kastély és uradalom birtokosa a 19. század elején új lendületet adott a város társadalmi és kulturális életének Maksimilijan Vrhovac püspök érkezése. Vrhovec nemcsak a kastélyt újíttatta fel, hanem a gazdaságot fellendítve több munkalehetőséget is teremtett. Ebben az időben létesültek az uradalom területén Pustodol, Vukšinec és Golubovec téglagyárai. 1883-ban lázadó polgárai részt vettek a magyarellenes mozgalomban, levették a magyar címereket a községi hivatalokról, támadták a hivatalnokokat, a jegyzőket, tanítókat és plébánosokat, hogy az okmányokon ne magyarul, hanem horvátul írják alá a nevüket. A lázadás letörése után több stubicait ítéltek hosszabb börtönbüntetésre. A parasztok békétlensége összefüggött azzal a nagy szegénységgel, mely őket ebben az időben sújtotta.
A 19. század végére lényegében kialakult a település mai képe, faluból várossá fejlődése befejeződött a városi élet minden jellegzetességével. Donja Stubica 1850-ben járási székhely lett. Megalakult a királyi járási és városi bíróság, létrejött a járási hivatal, a csendőrség, a pénzügyőrség, az orvosi rendelő és a gyógyszertár. 1888-ban felépült az iskola új épülete. 1890-ben megalakult a helyi olvasókör, majd öt évvel később a könyvtár is megkezdte működését. 1891-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1899-ben érkezett a városba a kor egyik legtehetségesebb gyógyszerésze Eugen Viktor Feller, aki 1901-ben a templom mellett felépítette neobarokk gyógyszertárát. Az épületben nemcsak árultak, hanem gyártottak is gyógyszereket. Feller híres volt jótékonyságáról is, támogatta a szegény családokat, anyagilag segítette a tanulókat és az egyesületeket. 1918-ban a háborúban elesett katonák hozzátartozóit segítőalapot hozott létre. Az itteni posta volt az első a horvát Zagorjében, amely nemzetközi forgalmat is bonyolított. 1900-ban megalapították a Mezőgazdasági bankot, mely 7%-os kamatú kölcsönökkel támogatta a helyi gazdákat, 1905-ben megalakult a Stubicai Takarékszövetkezet. 1906 és 1916 között megépült a Zabok és Donja Stubica közötti vasútvonal, mely újabb lendületet adott a gazdasági fejlődésnek. A településnek 1857-ben 398, 1910-ben 443 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Stubicai járásának székhelye volt.
1911-ben az olvasókör keretein belül vonósötös alakult. 1919-ben megalapították a munkásklubot, melyből 1920-ban megalakult a „Matija Gubec“ énekkar és tamburazenekar. 1921-ben itt alakult meg a horvát kézműves szövetség, melynek első elnöke Jakob Bukvić lett. A II. világháború után a város területén új ipari övezet jött létre. Donja Stubica közigazgatási székhely, valamint a fémfeldolgozó és faipar központja lett. 1971-ben megkezdte adásai sugárzását a Radio Stubica, mely az egész horvát Zagorje helyi rádióadója lett. 1980-ban felépült rekreációs és fürdő komplexum a hozzá tartozó szállodákkal. 1987-ben megalapították a könyvtárat, mely a közeli máriabesztercei és oroslavjei fiókkönyvtárak anyakönyvtára lett. 1993-ban a honvédő háború utáni új területi felosztásban az újjászervezett Krapina-Zagorje megye része lett. 1997-ben városi rangot kapott. 2001-ben 2524 lakosa volt. 250px|jobbra|bélyegkép|A városháza épülete
Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2360. már 1334-ben szerepel a zágrábi káptalan statútumában. A 15. században gótikus stílusban építették át. A szentély máig megőrizte keresztboltozatos gótikus formáját. A 15. századból fennmaradtak még a hajó freskói, melyek Szent János evangélistát és a keresztről levételt ábrázolják. Fennmaradtak még faragott kövek a 15. és 16. századból, melyek valószínűleg az egykori kő portál részei voltak. Az északi hajó a 16. században épült, majd a 18. századi barokk átépítés után a templom háromhajós lett. A 18. században új sekrestye, oldalbejárat és kórus is épült. A templomot 1834-ben tűzvész pusztította, majd az 1880-as földrengésben is súlyosan megrongálódott. Az újjáépítéskor a 19. század végén néhány barokk elemet eltávolítottak, hogy jobban hangsúlyozzák a gótikus és reneszánsz formákat. A harangtorony is új, neoreneszánsz toronysisakot kapott, kibontották az elfalazott dupla gótikus ablakokat és új stílusú belső tér jött létre. A sírboltban az uradalom egykori birtokosai nyugszanak, protestáns létére itt van eltemetve Tahy Ferenc országos főkapitány a horvát parasztfelkelés leverője is. Az 1622-es egyházlátogatáskor meg is jegyzik, hogy a templomot megszentségtelenítették, mivel eretnekeket temettek el és luteránusok prédikáltak benne. A templom kincsei közül egy 16. századi kehely, tömjéntartó és egy 19. századi monstrancia említésre méltó. A 18. és 20. század közötti időből miseruhák is maradtak fenn.
A Golubovec kastélyÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2441. egyike az ország legértékesebb késő barokk kastélyinak. A kastélyt 1800 körül építtette Dojanich Regina grófnő, de 1804-ben már el is adta Maksimilijan Vrhovec püspöknek, aki teljesen megújíttatta és gazdasági épületekkel bővíttette. A kastély így gazdasági központ jelleget kapott. Halála után Rauch Levin báró tulajdona lett, aki ismét megújíttatta. A II. világháború után Golubovec is a többi horvátországi kastély sorsára jutott, állaga rohamosan romlani kezdett. A romlásnak a kastély 1996-os látogatók előtti megnyitása vetett véget, azóta koncerteket, könyvesteket szimpóziumokat és más rendezvényeket tartanak benne. Legértékesebb része a Szent Regina és Szent Makszimilián tiszteletére szentelt kápolna a nyugati szárnyban található. Berendezése sajnos csak részben maradt fenn. Részben fennmaradt a klasszicista oltár, melyet még Vrhovac püspök építtetett. Az oltárnak egykor gazdag aranyozása és márvány díszítései voltak. Felül Szent Regina alatta Szent Makszimilán vértanúk képe volt látható. A kórust elválasztó falon latin nyelvű tábla a kápolna felszentelésének idejét rögzíti. Ablakai neogótikus stílusúak.
A kastély közelében, a Donja Stubica – Stubički Golubovec – Gornja Stubica út mentén mezőgazdasági major található. A birtokot először 1788-ban említették meg, de teljes kiépítése csak 1817-ben kezdődött meg Maksimilijan Vrhovec püspök rendeletére, mely a birtokot gazdasági birtokká változtatta. A régi kisebb barokk kastélyt lebontva adminisztrációs épülete, annak alagsorában pedig két istállót építtetett. A barokk kastély alagsora, a nyugati istállót és a keleti raktár ma is áll. Az épületek négyzetes, három oldalról zárt, az út felé nyitott udvart zárnak körül.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2443.
A Jezečica termálfürdő a település gyógyforrásából táplálkozik. A 38 fokos kalcium-magnézium hidrokarbonát tartalmú gyógyvíz az Ivančica – Strahinjščica-hegység alóli porózus mészkövön át tör fel. A fürdőt 2005 júliusában nyitották meg, az egykori „Hidroelektra” üdülőközpont átépítésével a szállodai elhelyezés biztosított. Az egészségturizmus mellett kongresszusok rendezésére is alkalmas. A fürdő mellett szaunával, pezsgőfürdővel, különféle masszázzsal, melegvizes medencékkel felszerelt wellness központ is működik itt.
Alsósztubica várának csekély maradványai.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6615.
Donja Stubica központjában áll a plébánia épülete, melyet Maksimilijan Vrhovec akkori zágrábi püspök utasítására Juraj Eiter építész tervei alapján 1820-ban építettek az előző kúria helyén, amely tűzben égett le. Az épület részben téglából és részben kőből épült, klasszicista stílusban. Téglalap alaprajzú épület, amelynek alagsora felett emelkedik a földszint, amelynek oldalsó részeiben a gazdasági helyiségek, az emeleten pedig lakórészek találhatók.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1724.
Donja Stubica központjában található a gyógyszertár épülete is, melyet Eugen Feller zágrábi gyógyszerész építtetett 1901-ben. Egyemeletes téglalap alaprajzú épület, amelynek teljes területe alatt pince található. A földszint két részből áll, a laboratórium és a gyógyszertár számára, az első emeleten pedig a lakórészek vannak kialakítva. A gyógyszertár központi bejárata felett az emeleten erkély, a tetőtérben pedig egy külön szoba van kialakítva. A homlokzat dekoratív részletei, amelyeket az ablakok sora tagol, neobarokk stílusúak.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1725.
Külső hivatkozások Donja Stubica város honlapja A város információs portálja A város turisztikai egyesületének honlapja Az alapiskola honlapja
Jegyzetek
Kategória:Horvátország városai Kategória:Krapina-Zagorje megye települései