Pierre Bourdieu (Denguin, 1930. augusztus 1. – Párizs, 2002. január 23.) francia szociológus, antropológus és filozófus.
Életútja
Pierre Felix Bourdieu 1930. augusztus 1-jén született a Pireneusokban található Denguin faluban. Egyedüli gyermek volt. Középfokú tanulmányait Pau-ban kezdte, majd a párizsi Lycée Louis-le-Grand középiskolában végezte a felsőfokú tanulmányokra felkészítő évet. Innen nyert felvételt az École normale supérieure-be. Felsőfokú tanulmányait olyan, később híressé vált diákokkal végezte, mint Louis Althusser, Jacques Derrida, Emmanuel Le Roy Ladurie. Filozófiából szerzett tanári oklevelet, 1955-58 között Moulins-ben volt középiskolai tanár.
Az algériai háború (1958-1962) alatt Algírban volt oktató, itt kezdett szociológiai kutatásokba a kabil törzsek között. Kutatásait egy tanulmánykötetben foglalta össze, mely 1962-ben jelent meg Franciaországban, majd rögtön utána az USA-ban is. Magyar nyelven is olvasható. 1960-ban Párizsban Raymond Aron asszisztense lett a párizsi egyetemen, Aron megtette az általa 1959-ben alapított Centre de sociologie européenne kutatóközpont titkárává is. Ezzel egyidejűleg Bourdieu a lille-i egyetemen is állást kapott és ingázott Párizs és Lille között.
1962-ben feleségül vette Marie-Claire Brizard-t, a házasságból három gyermek született: Jérôme, Emmanuel és Laurent.
1964-ben a l’École Pratique des Hautes Études (EPHE) , majd az ebből 1975-ben alakult 1975 l’École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) tanára lett. 1968-ban összeveszett Raymond Aronnal, aki ellenezte a májusi diákmegmozdulásokat. ezért Bourdieu megalapította a Centre de Sociologie de l'Éducation et de la Culture kutatóintézetet. 1981-től a Collège de France Szociológiai Szekciójának elnöke. Számos kitüntetést kapott, többek között a "Médaille d'or du Centre National de la Recherche Scientifique" (CNRS); Goffman Prize; Huxley Medal of the Royal Anthropological Institute kitüntetéseit.
2002-ben hunyt el rákban.
Munkássága
Konstruktivista strukturalizmusa Saját meghatározása szerint konstruktivista strukturalista, vagy strukturális konstruktivista volt. Ezzel a kifejezéssel állást foglalt a társadalomtudományok egyik legősibb kérdésében, mely annak eldöntésére irányul, hogy az emberi cselekedetet az ember szabad akarata vagy valamiféle determinizmus irányítja-e.Hadas Miklós: A libido academica narcizmusa. 17̟6-177. old. A szabad akarat versus determinizmus problematikája hosszú előtörténetre nyúlik vissza. Az ókor a görög Tükhé illetve a fatum, azaz sors szavakkal írta körül a problémát, és sokoldalúan, vallási, filozófia, történeti és szépirodalmi oldalról tárgyalta a témát, kezdve a görög sorstragédiáktól egészen Cicero A sorsról című művéig. A kereszténység elsősorban vallásos nyelvezetben értelmezte ezt a kérdést: az ember saját cselekedetei visznek-e el az üdvözüléshez, vagy minden predesztinálva van. A probléma hosszú ideig legnagyobb hatású elméletét Szent Ágoston írásaiban találjuk, majd a középkor majd minden kisebb-nagyobb gondolkodója írt a szabad akarat problémájáról (pl. Boethius). A reformációhoz közeledve ezek az írások megszaporodnak: írt Lorenzo Valla, Luther és Erasmus, valamint Kálvin is a szabad akaratról. A felvilágosodás után a probléma laikus, tudományos köntösben jelentkezett: a tudat (akarat) és a lét (az ember materiális körülményei, adottságai) konfliktusaként. Erre reflektál a híres hegeli és marxi formula is: az előbbi szerint a tudat határozza meg a létet, az utóbbi szerint a lét a tudatot. Mindketten hangsúlyozzák azonban a tudat és a lét kölcsönhatását is. A kérdésben állást foglalt a pszichológia több nagy alakja (Freud, Jung, Rogers) is. Bourdieu a szociológia oldaláról közelítette meg a kérdést.
“A konstruktivista strukturalizmus megjelölésében a „strukturalizmus” kifejezés azt jelenti, hogy „a társadalmi világban a nyelven, mítoszon és a többi szimbolikus rendszeren kívül léteznek olyan objektív struktúrák, amelyek az ágensek tudatától és akaratától függetlenek, ám mégis képesek az ágensek gyakorlatait és megnyilvánulásait orientálni és megszabni”. A „konstruktivista” pedig azt hivatott kifejezni, hogy „mind a habitust alkotó észlelési, gondolkodási és cselekvési sémák, mind a mezőknek és társadalmi osztályoknak nevezett társadalmi struktúrák meghatározott társadalmi genezissel rendelkeznek.”Hadas Miklós, Replika, 176. old.
Bourdieu relacionista – felfogása szerint nem a lét határozza meg a tudatot, vagy a tudat a létet, hanem kutatásaiban e kettő egymásra hatását vizsgálja, a viszonyrendszerre, relációra helyezve a hangsúlyt. Így jut el a habitus, a szokásrendszer fogalmához:
Habitus
A habitus definíciója A habitus latin szó sokrétű jelentéstartalommal bír Bourdieu-nél. Jelent szokást, szokásrendet, az egyéni magatartás mögött meghúzódó attitűdök összességét, ízlést, gondolkodási sémát – általában életmódként szokták fordítani. Értelmezése szerint az egyes ágensek a szocializációjuk alapján alakítanak ki a társadalom kihívásaira reagáló megküzdési stratégiákat – ezek egy részét viszont mintegy készen kapják, szokásként a szüleiktől, ezért ezek számukra objektív adottságként jelentkeznek. Az egyénnel szemben objektív struktúrák először a társadalom szokásrendszerét/ habitusát határozzák meg. E szokásrendszeren keresztül aztán kihatással vannak az egyén által szocializált habitusra, és végső soron meghatározzák az egyének cselekvéseit. Ez a meghatározási folyamat azonban nem mechanisztikus, egy struktúra számtalan egyéni, de ugyanazon habitusban gyökerező választ válthat ki. Ebből viszont az is következik, hogy az egyén nem tud teljesen improvizálni és vadonatúj magatartást létrehozni, mivel nem tudja magát teljesen függetleníteni az elsajátított habitustól. Ezért a habitus, mivel meghatározza az egyén látásmódját, segít újratermelni azokat az objektív struktúrákat is, melyek végső soron létrehozták."Bourdieu a habitus fogalmában gondolta megtalálni azokat a közvetítő mechanizmusokat, amelyek ugyan egyrészt tényleg egy adott korszak létfeltételei által formálódnak, de amelyek másrészt csak a gondolkodás és a cselekvés alapjellemzőit határozzák meg.` Így egyrészt a létfeltételek változásai nem hatnak ki közvetlenül a cselekvésre és gondolkodásra, hisz azt a `stabilizálódott habitus` irányítja. és másrészt az egyes egyének között óriási eltérések lehetnek ugyanazon "habitus" keretén belül is. Pokol Béla: Bourdieu elméletének alapkategóriái"
A habitus működése A szokások egy legitim magatartási repertoárt kínálnak az egyénnek, ezért a lét objektív feltételei nem determinisztikus módon de meghatározzák az egyének cselekedeteit.""A történelem termékeként a habitus termeli az egyéni és társadalmi gyakorlatokat, tehát magát a történelmet, a történelem által létrehozott sémák szerint konform módon. A habitus biztosítja a múlt tapasztalatainak aktív jelenlétét, amelyek - lerakódva az összes szervben az észlelés, a felfogás és a cselekvés formáiként - biztosabban mint az összes formális szabály és az összes explicit norma tendálnak a gyakorlatok konformitásának garantálására és az időbeli állandóságuk fenntartására (Sens pratique 1980. pp. 90-91., ill. 102.)" idézi Pokol Béla: Bourdieu elméletének alapkategóriái" Hogy az adott egyén a konkrét helyzetben – Bourdieu ezt praxisnak nevezi – hogyan viselkedik, azt a gyakorlati érzéke (sens pratique) fogja eldönteni. Bourdieu egy szemléletes példával világítja meg a habitus működését. Az alsóbb társadalmi rétegbe tartozók központi értéke a férfierő, ami kifejeződik az erős italok fogyasztásában, a nőkkel szembeni megalázó bánásmódban. Ennek az az oka, hogy ez a társadalmi réteg csak fizikai erejét tudja a termelés folyamatába felhasználni, ezért ennek a fizikai erőnek különleges fontossága van a család túlélésében, ami miatt az értékrendszer is ezt emeli piedesztálra. Emiatt viszont az ilyen családban felnövekvő gyermek ilyen modellt látva maga előtt, hajlamos lesz ennek a mintának megfelelően élni, de az nincs determinálva, hogy mind így is fog viselkedni. Viszont aki a családi értékrendet követi, az nem fog tudni továbbtanulni, mivel ez a családban nem volt érték, nem volt jutalmazott magatartás. Így végső soron a családi mintát követő személy maga is fizikai munkás lesz. Ha pedig sok a fizikai munkás, akkor azok a demokratikus viszonyok között nyomást fognak gyakorolni a kormányzatra, hogy fizikai munkát igénylő munkahelyeket hozzon létre, és ne például magas képzettséget igénylőt.
Egyéni és osztályhabitus Bourdieu vizsgálódásainak középpontjában annak vizsgálata áll, hogy a társadalmi csoport magatartásrendje hogyan hat az egyéni viselkedésre. Másfelől viszont kutatja azt is, hogy milyen mechanizmusoknak határozzák meg maguknak az egyes társadalmi csoportoknak a viselkedését. Alapvető értelmezési egysége ezért a társadalmi osztály. Szembeszállva azonban a marxi felfogással, Bourdieu véleménye szerint a társadalmi osztályok életmódja, habitusa (mit fogyasztanak, milyen újságot olvasnak, milyen pártpolitikai preferenciáik vannak stb.) alapján különülnek el egymástól. Ahhoz, hogy valaki egy másik osztályba lépjen be, nem elég gazdasági tőkét felhalmoznia, hanem el is kell sajátítania az adott osztályba tartozók habitusát.
“Ha definiálni kívánjuk az osztályhabitus és az egyéni habitus közötti kapcsolatot, azt mondhatjuk, hogy az osztály- (vagy csoport-) habitus interiorizált struktúrák, közös észlelési, fogalomalkotási és cselekvési sémák szubjektív, de nem egyéni rendszerének tekinthető... Valamennyi egyéni diszpozíciós rendszer a többi strukturális variánsának tekinthető, amelyben az adott osztályon és pályaíven belüli pozíció egyedisége fejeződik ki. Az ún. „személyes” stílus, vagyis az a különös ismertetőjegy, amelyet magán hordoz egy adott habitus valamennyi terméke, legyen szó akár egy gyakorlatról vagy egy műalkotásról, sohasem más, mint egyfajta eltérés egy korszak vagy egy osztály eredeti stílusához képest. Az egyéni habitusok közötti különbségek alapelve a társadalmi pályaívek egyediségéből származik, mely pályaívekkel kronologikusan elrendeződő és egymásra visszavezethetetlen meghatározottságok sora korrelál: a habitus... egy olyan kivételes integrációt valósít meg, amelyet egy osztály valamennyi tagjának az első, statisztikailag közös tapasztalatai uralnak (Bourdieu 1980a: 101–102).”Idézi Hadas Miklós, Replika, 178. old.
Bourdieu szerint a habitus főbb tulajdonságai a következők:
1. Hiszterézis: Ez a habitus azon tulajdonságát jelenti, hogy nem reagál azonnal az őt létrehozó struktúrák változásaira. A habitus így akkor is fennmarad, ha kifejezetten inadaptív az aktuális környezet kihívásaival szemben. Erre a jellemvonásra leginkább a Don Quijote-jelenség a legjobb példa.
2. A habitust struktúrák hozzák létre, de mivel meghatározza a társadalmi cselekvők magatartását, és látásmódját, ezért maga is strukturáló elemmé lép elő.
3. Transzponabilitás, azaz átvihetőség. Az egyes mezőkben elsajátított magatartásformák, habitusok átkerülhetnek más területekre is.
Mező-elmélet