A 105 mm Gun Full Tracked Combat Tank M60, ismertebb, de nem hivatalos nevén az M60 PattonHunnicutt pp. 6, 408 első generációs „általános rendeltetésű harckocsi” (main battle tank, MBT),Hunnicutt (oldalszám nincs megadva) melyet 1960 decemberében mutattak be.Hunnicutt p. 165 A harckocsitípust széles körben alkalmazták az amerikai fegyveres erők alakulatai és az USA hidegháborús szövetségesei egyaránt, különösen a NATO harckocsiegységeiben, és egészen napjainkig szolgálatban maradt a leváltására tervezett M1 Abramsszel párhuzamosan üzemeltetve. Egyiptom alkalmazza napjainkban a legnagyobb mennyiségben, körülbelül 1700 darab módosított, felújított M60A3-mat, Törökország másodikként több mint 900 modernizált járművet, harmadikként Izrael több mint 700 járművet üzemeltet különféle módosításokban (a Magah-sorozat).
Története Nomenklatúra Habár fejlesztésének története az M48 Pattonhöz nyúlik vissza, melyet vele leváltani terveztek, az M60-sorozat sosem tartozott hivatalosan a Patton harckocsik közé, egyszerűen egy „továbbfejlesztett utódja” volt a Patton harckocsiknak.Hunnicutt pp. 6, 408. 1959. március 16-án az OTCM (Ordnance Technical Committee Minutes) #37002 jelzéssel szabványosította az alapjárművet mint 105 mm Gun Full Tracked Combat Tank M60.Hunnicutt p. 157. Miután az Amerikai Hadsereg kivonta utolsó M103 nehézharckocsi-zászlóalját is, az M60 típus lett a Hadsereg első számú alapharckocsija a hidegháborúban,Hunnicutt/Firepower p. 181. az M1 Abrams élvonalbeli alkalmazásáig, 1980-as évek második felétől.
Az M60 A típus gyökerei a második világháború végére kifejlesztett M26 Pershingig vezetnek vissza, mely alapul szolgált az M48 harckocsinak is. 1957-ben, amikor a tervezést elkezdték, egy 105 mm-es harckocsiágyúval felszerelt, áttervezett, jobb páncélvédettségű alvázat kívántak. A végeredmény nagyban hasonlított az M48-ra, de számos jelentős eltérés mutatkozott. Az M60 főfegyverzete egy füstgázelszívóval felszerelt 105 mm űrméretű L7 típusjelű harckocsiágyú, szemben az M48 90 mm-esével; alváz-homlokpáncélja hengerelt síklemez, szemben az M48 íveltjével; mindössze csak három támasztógörgővel szerelték fel oldalanként az M48 ötjével szemben; valamint a futógörgők alumíniumöntvények lettek szemben az M48 acélgörgőivel.
M60A1 bélyegkép|balra|250px|Az Amerikai Hadsereg egyik M60A1 harckocsija manőverezik egy keskeny német faluban az 1982-es Reforger '82 többnemzetiségű hadgyakorlat idején
Három évvel a hadrendbe állást követően az első jelentősebben módosított változat is elkészült. Az M60A1 egészen 1980-ig gyártásban maradt, melyre egy nagyobb, ideálisabb formájú tornyot szereltek, továbbá fejlesztettek a páncélvédelmen és a lengéscsillapítókon is. Ezt a változatot fejlettebb lövegstabilizátorral látták el. Igazából még nem volt képes menetből pontos, célzott lövés leadására, a rendszer műúton képes volt az ágyút egy ponton tartani mozgás közben. A párhuzamosított géppuska is fejlesztésre szorult.
M60A2 „Starship” bélyegkép|Egy M60A2 hajt le egy LARC 60 kétjáratú partraszállító hajóról a Hadsereg Prolog '85 hadgyakorlata alatt
Az M60A2 egy réskitöltő megoldás volt az MBT–70 program végleges változatának kialakításáig, rendszeresítéséig (az M1 Abrams harckocsiig). Az M60A2, becenevén a „Csillaghajó” (Starship) elnevezése köszönhető az űrkorszaki technológiának, amely egy teljesen új, részben alacsony homlokprofilú toronyban és egy parancsnoki géppuskakupolában összpontosult, adva ezzel a parancsnoknak az akkori korban kiemelkedőnek számító kitekintési lehetőséget. A főfegyverzet egy 152 mm-es, az M551 Sheridan-hez hasonló harckocsiágyú lett, melyből hagyományos lövedékek és az MGM–51 Shillelagh páncéltörő rakéta is indítható volt. Felszerelték egy önműködő csőszellőztető rendszerrel (CBSS, closed breech scavenger system), amely minden lövés után eltávolította az égésgázokat, megoldva ezzel az el nem égett lőporgázok küzdőtérbe jutását és a közvetlen közelben tárolt lőszerek felrobbanásának veszélyét. Az alváltozat tesztek során produkált eredményei kiábrándítóak lettek, azonban mégis iránymutatóakká váltak a jövő harckocsijai számára. A Shillelagh/M60A2 kombinációt 1981-ben kivonták és a tornyokat szétvágták. A legtöbb A2-t A3-má építették át, illetve az alvázat felhasználták valamelyik páncélozott hídvető harcjármű (armored vehicle-launched bridge, AVLB) számára. Darabszámuk nem ismert.
M60A3-sorozat bélyegkép|balra|Egy M60A3 harckocsi halad át egy német utcán a Reforger '85 hadgyakorlat idején
Az M60A3-as sorozat 1978-ban indult útjára. Fejlesztését több technológiai fejlesztés, előrelépés segítette, többek között füstvetők, egy új távolságmérő fejlesztése és az M21 ballisztikai számítógép, valamint egy új lövegstabilizátor. Az összes akkor aktív M60-at átépítettek az A3-má. Tizenkilenc évvel később, 1997-ben vonta ki az amerikai haderő állományából, azonban több ország élvonalbeli harckocsija maradt még a 21. század első évtizedeiben is.
Bár összességében hatékonyságban elmarad az M1 Abrams mellett, mégis az M60A3 több szempontból fejlettebb volt néhány M1-modellnél:
Hatékonyabb hőképalkotó berendezéssel volt felszerelve, amikkel az 1990-es évek elején még nem minden Abrams rendelkezett. Viszont hangosabb jármű. Az M60A3 farpáncéllemezére telefont építettek be az oltalmazó gyalogsággal való kapcsolattartás érdekében. Ez a Tengerészgyalogság M1A1-ein nem volt felszerelve, a 2000-es évektől szerelték fel vele az Abrams-állományt. Noha a dízelmotor kisebb hatékonyságú, kisebb előállítási költségű és karbantartásigényű az Abrams gázturbinájánál. Az égésgáz-kivezető nyílások hőmérséklete az Abrams gázturbinájánál igen magasak, ezért a harckocsit fedező gyalogság tagjaira veszélyforrást jelent, szemben az M60A3 dízelmotorjával. Az M60A3 haspáncélján menekülőnyílást alakítottak ki, amit már nem alkalmaztak az M1 Abramson annak kisebb hasmagassága és jobb aknavédelme miatt. Utóbbiból a személyzet veszélyeztetettebben menekülhet ki ütközeti sérülés esetén. Az M60-sorozat L68A1 105 mm harckocsiágyúja változatosabb lövedéktípusokat alkalmazhat, mint a napjainkban alkalmazott M256-os 120 mm-es simacsövűvel felszerelt M1-sorozat. Ebből fakadóan az M60-sorozat fedélzeti műszerei és főfegyverzete miatt ad hoc módon képes együttműködni a körülötte levő 105 mm-es tábori tüzérséggel, kisegíteni őket, ha szükséges.
Egy amerikai M60A3 TTS 1995-ben résztvevője volt egy rendőrségi üldözésnek, mikor Shawn Nelson nyugalmazott US Army veterán ellopta a járművet a Hadsereg kaliforniai nemzeti gárdájának (California Army National Guard) raktárából, majd végighajtott vele a San Diegó-i autópályán. Nelsont lelőtték mikor megtagadta a megadást, miután harckocsija fennakadt a pályaszakaszokat elválasztó vasbeton falakon. Az incidenst többször leadták a nemzetközi hírműsorok is.
Gyártás Az eredeti hadrendi jelzése M68 lett volna, azonban az új jármű gyártásának 1959-es megkezdése miatt újraszámozták M60-ra és hadrendbe is 1960-ban állt. Több mint 15 000 jármű épült meg minden változatát beleértve.
Felépítése bélyegkép|jobbra|Egy olasz M60A1 a 132. Ariete páncélos dandár állományából. Jól megfigyelhetőek a hátrafordított lövegtorony mellett a lengéscsillapítók és a támasztógörgők, illetve a meghajtó lánckerék és a feszítőkerék
Alváz A harckocsitest egy három részre osztott, de egy egységben kiöntött acélpáncél test. A három szekció jól elkülöníthető, a mellső szekcióban a vezető, a középsőben a főküzdőtér, a hátsó szakaszban pedig a motor kapott helyet. A vezető három M27 típusú nappali periszkópon tud kitekinteni, melyekből egyet ki tudott cserélni infravörös tartományban üzemelő periszkópra. Eredetileg az M60 az M48-éhoz nagyon hasonló formájú toronnyal szerelték volna fel, azonban a homlokfelület-csökkentés érdekében átalakították a lövegpajzs sajátos formáját ("needlenose"). Ez a jármű volt az amerikai fegyveres erők utolsó homogén acélpáncéllal megépített alapharckocsija. Az utolsó módosítások során még menekülőajtót is kialakítottak a test alsó felületén.
Motor A fejlesztett kialakítás a motorban csúcsosodott ki. A Continental V–12-es, 750 LE-s léghűtéses, kétfeltöltős dízelmotorja kisebb üzemanyag-fogyasztás mellett nagyobb teljesítményt produkált elődjénél, továbbá a karbantartási igényét is csökkentették. A kihajtás az elődtípusokon is bevált hátsó szakaszra helyeződött, egy kereszthajtású váltóval, differenciálművel, kormányművel és fékekkel felszerelt egységben öltött formát.
Futómű A futómű torziós rudakra szerelt egymástól független felfüggesztésű lengőkarokból áll, melyekre 6–6 darab gumírozott futófelületű alumíniumöntvény futógörgőket szereltek. Az első, a második és utolsó lengőkarok lengéscsillapítottak, a csillapító rugó–olaj rendszerű. A lánctalp iránytartásáért oldalanként három–három támasztógörgő felel. A meghajtókerék a harckocsitest hátsó részén kapott helyet, a láncfeszítő kerék pedig a mellső részen.
Üzemeltetési története bélyegkép|jobbra|250px|Egy 1973-ban zsákmányolt izraeli M60 harckocsi Egyiptomban
Vietnámi háború Az M60 alvázra épített hídvető páncélos, az M60 AVLB, valamint az M728 Combat Engineer Vehicle műszaki mentő páncélos voltak az egyedüli típusváltozatok, melyek a vietnámi háborúban alkalmazva lettek. Az AVLB egy M60 alvázra épített pontonhídpár fegyverzet nélkül, az M728 pedig egy rövidcsövű 165 mm-es M135 harckocsiágyúval felszerelt változat. Utóbbiból összesen 291 darabot építettek.
Izrael Tényleges harckocsiütközetekben 1973-ban a jom kippuri háborúban lett bevetve az M60 és az M60A1 alváltozat Izrael részéről, mind a sinai mind pedig a Golán-fennsíki frontokon. Az USA az NSZK közvetítésével juttatott példányokat a konfliktus előtt és alatt. A háborút követően az Izraeli Védelmi Erők (IDF) több M48-cat és M60-at, M60A1-et kaptak, melyeket továbbfejlesztettek a libanoni háború előtti időkig. Az izraeli módosítások érintették a lánctalpakat és reaktív előtétpáncélzatot (ERA, explosive reactive armor) szereltek az alvázak homlokpáncéljaira és a tornyokra. Ennek a változatnak a neve lett a Magah. Ezeket a példányokat később továbbfejlesztették: új pótpáncélzattal, tűzvezető rendszerrel, módosították a szellőztető rendszert és füstképző rendszert szereltek fel. A legkésőbbi változat a Magah 7 (A-tól C változatig) továbbra is alkalmazva van az izraeli véderő tartalék állományában.
Az öbölháború és Kuvait bélyegkép|jobbra|250px|Az Amerikai Tengerészgyalogság 2. harckocsi-zászlóalj D századának (Marines Company D 2nd Tank Battalion) egyik M60A1-je partmenti hadgyakorlaton a Desert Storm hadművelet idején 1991 elején. A harckocsi reaktív páncélzattal és M9 bulldozer kit-tel lett felszerelve
Az Amerikai Tengerészgyalogság M60A1 RISE Passive harckocsijai az 1991-es öbölháborúban lettek bevetve az inváziós iraki harckocsikkal – kínai T–54/T–59, T–55, T–62, kínai Type 69 és T–72 – szemben. Ezek a harckocsik reaktív pótpáncélzattal lettek ellátva és Kuvaitváros felszabadításáért indított műveletekben vettek részt, amely két napig tartott a repülőtér térségében. Mindössze egy harckocsi sérült meg, melyet javítani tudtak, személyi sérülés nem történt. A Tengerészgyalogság és a Szaúd-arábiai Hadsereg alkalmazta őket a térségben.
Az Amerikai Légierő 401. harcászati vadászrepülő-ezrede (401st TFW (P)) is alkalmazta a típust 1991-ben. A katari fővárosba, Dohába telepítettek két darab harckocsit, melyekkel fel nem robbant harcanyagokat (EOD, explosives ordnance disposal) távolítottak volna el a műutakról.The Gulf War with the 401TFW/614TFS Lucky Devils
Egyéb alkalmazók