A mappík (מַפִּיק măppîq, mappiq, mappíq, mappik) a héber olvasási segédjelek egyike. Jelentése a √נפק nfq kijönni gyökből előhozó.hifíl particípium e/3h Szerepe, hogy a szóvégi ה hé-ben állva, annak kiejtett voltát jelzi: הּ- h - azaz „előhozza” a betű mássalhangzós kiejtését, a szóvégi hék ugyanis minden más esetben némák a héberben (magánhangzóbetűként viselkednek).
A kéziratos hagyomány egy részében ezt a pontot, a dágestől való megkülönböztetés végett (mellyel egyébként nem keverhető, mert vég-hében dáges nem állhat) nem középre, hanem attól lejjebb helyezték el. Szintén e hagyomány egy része a mappík hiányát a hé fölé húzott vonással, a ráfével jelzi.
Kiejtése A mappíkos hé kiejtése eredetileg nem egyezik meg a szimpla (szó eleji vagy szóbelseji) héével, hanem egy annál erősebb h-t jelöl, hasonlóan a magyar doh, keh, méh szavak végén álló h-hoz. Ez az ejtés egyezik az arab ح ḥá ejtésével (بحر bahr tenger). Modern héberben a mappikos hé is néma.
Példák Legfontosabb használata az egyes szám 3. személy nőnem birtokragja: הּ ָ- -áh övé: אִישׁ ís férfi - אִישָׁהּ ísáh férje (אִשָּׁה issá nő), ביתה bjth: בַּיְתָה `bajtá haza(felé) - בֵּיתָהּ bétáh háza (nőé) Valódi vég-hés igék: גָּבַהּ gávah magasnak lenni כָּמַהּ kámah sápadtnak lenni מָהַהּ máhah késni נָגַהּ nágah (fel)ragyog תָּמַהּ támah megdöbbenni, elcsodálkozni A fenti igék ragozása során a hé végig a helyén marad - ezzel szemben az összes többi vég-hés ige valójában eredetileg vég-jod/vávos, így azoknál a hé jodban (ritkán vávban) tűnik el (helyesebben a ragozáskor visszatér az eredeti gyökhangzó). Példa: גָּבַהּ gávah: גָּבַהְתָּ magas voltál, de רָאָה ráá látni: רָאִיתָ rá`ítá láttad (*רָאַיְתָּ *rá`ajtá helyett, eredeti gyök: *רָאַי *ráaj)kal perf. e/2m alakok Egyéb példák וְנֹגַהּ צִדְקָהּ "venógah cidqáh - és felragyog világossága (ti. Jeruzsálemé)" יָה Já, de יָהּ Jáh, az istennév variációi אֱלֹהִים Elohim Isten, de אֱלֹהַּ Elóah Isten
Egyéb használata A kéziratos hagyomány egy részében előfordul, hogy a א ו י álef, váv és jod mássalhangzós (ʾ, v, j) ejtésének jelzésére is használják: גּוֹיִ gój nép, nemzet (és nem gói), קָוִ qáv (qáw és nem qáu) kötél. A pont ilyenkor a jod és váv alatt jelenik meg. A váv esetében a kéziratok mappík helyett néma svát is alkalmazhatnak ilyenkor: עֵשָׂוְ Észáv Ézsau (és nem Észáu). Nyomtatott Bibliákban csak négy helyen áll mappíkos álef: וַיָּבִיאּוּ va|jjá`víʿú és|bevitték/elhozták (1Móz 43:26, Ezra 8:18; √בוא bwʿ bó, hifíl váv-impf. t/3h) תָּבִיאּוּ tá`víʿú hozzatok (3Móz 23:17; √בוא bwʿ bó, hifíl impf. t/2h) רֻאּוּ ruʿú láttattak, látszottak (Jób 33:21; √ראה rʿh ráá, kal-passzívum perf. t/3h. Ez azonban, tekintettel a kal-passzívum törzsképző kettőzésére (pl. יֻלַּד jullad született √ילד yld jálad), valódi kettőzésként (dáges forteként) is értelmezhető: רֻאּוּ ruʿʿú) A kéziratokban a beleírt pont (אּ) megjelenhet felülírtként is.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Dáges Ráfe Meteg Makkéf Klasszikus héber nyelvtan
Kategória:Héber olvasási segédjelek