thumb|250px|Hagyományos, elterjedt hidraulikus markoló, ami szerkezetileg egy mai alapkotrónak felel meg (Caterpillar)
A markológép vagy kotrógép, más néven exkavátor, de mobilitása miatt mobilkotrónak is nevezett gép alapvetően föld és talaj ásására, kotrására, illetve rakodására való földmunkagép, de ezen kívül számos más munka elvégzésére is alkalmassá tehető. Ennek oka a munkagép szerkezetének praktikusan és könnyen változtatható módjában lelhető fel: a gépekre a markolókanálon kívül sokféle más eszköz is felszerelhető, maga a felépítése pedig sok egyéb munkafeladat elvégzésére alkalmas szerkezet hordozására és működtetésére teszi alkalmassá. Mindezekért a markológépek (vagy legalábbis azok alapgépei) talán a legsokoldalúbban használható, legtöbbféle változatban és méretben megjelenő munkagépek.
Felépítése és működése
A markológépek leggyakrabban önjáró gépek, lánctalpas vagy gumikerekes alvázon közlekednek. Maga a markológép alapvetően a hajtómotort tartalmazó motortérből, a kezelőfülkéből, a fordítóműből és a markológép mozgó karjából, a gémből áll, aminek végén a markolókanál található. A fordítómű pedig egy forgózsámolyhoz kapcsolódik, ami a gépet hordozó alvázon foglal helyet, ezért az ilyen gépeket forgókotrónak is hívják. A hidraulikus markolók a dízelmotor mellett hidraulikus szivattyúval is rendelkeznek, ami a hidraulikák működtetéséhez szükséges szűrt, hűtött olajat biztosítja. Modernebb gépek elektromos hajtással is rendelkeznek. thumb|200px|Mechanikus hegybontó kotró thumb|150px|left|Mechanikus mélyásó kotró teherautóba ürít thumb|200px|Markolókotró thumb|150px|left|Vonóvedres kotró Mechanikus kotrók
A markológépek a 19. század végén jelentek meg, kezdetben gőzhajtással, így a markológép is az egyik első földmunkagépek közé tartozik. Többek közt a Panama-csatorna építésénél is ilyen gépeket használtak. A gőzt aztán dízelmotor váltotta fel. Az első markológépek mechanikus rendszerűek voltak, ez azt jelentette, hogy a motor lánc- és kötéláttételek segítségével mozgatta a markoló karjának különböző mozgó részeit: a gémet, a kanálszárat és a kanalat, bár szokássá vált az egész kart gémnek nevezni. A markológépeknek négy alaptípusa volt:
Hegybontó kotró – kifelé álló kotrókanalas gép, ami főleg állószintnél magasabb helyről, például hegyoldalból termel ki földet, ezért ez egy jellemzően bányászati munkagép. Mélyásó kotró – befelé álló kotrókanalas gép, ami állószintnél mélyebb helyről, ásva termel ki földet, például csatornaépítésnél. Markolókotró – kétkanalas markolófejjel dolgozó gép, amely fej két egymással szemben lévő szétnyíló és összezáródó markolókanállal markol. A markolófejet mozgató kötélzetet csörlőkre csévélik fel. Ez a gép mély ásásra, de magasabban történő rakodásra is alkalmas. Polipmarkolóval és ejtőkörtével is fel szokták szerelni, ez utóbbi épületbontásra való (lásd lentebb). A markolókotró horoggal önjáródaruként is használható. Vonóvedres kotró – vonóvederrel vagy nyesőládával dolgozó gép, amelyet a gép magától messzebbre eldob, majd visszahúzva az húzás közben nyesi le a talajt, s termeli azt ki. Némileg a járószint alatt dolgozik, ezért ez is főleg bányákban dolgozó, valamint folyómedrek mélyítésében részt vevő gép. Ez utóbbi esetben lyukacsos vedret használnak, hogy a víz kifollyon belőle.
A mechanikus kotrók sokáig voltak használatban, mígnem megjelentek a hidraulikus rendszerű markolók és kotrók. Ezeknél a gépeknél hidraulikus munkahengerek vették át kötelek helyét a mozgatásban. A hidraulikus kotrók hamar tért nyertek, mivel könnyebbek, gyorsabbak, precízebbek és gazdaságosabbak is. A mechanikus kotrók a rendszerük miatt csak az alkatrészeik saját tömegével képesek a kotráshoz erőt kifejteni, míg a hidraulikusak a hidraulikáik révén többletenergiát is fel tudnak használni erre a célra, ezen kívül szerkezetük lehetővé teszi más eszközök alkalmazását is, amire a mechanikus kotrók kevésbé vagy egyáltalán nem képesek. Mindezek miatt az első és második géptípusból ma már szinte csak hidraulikus kotrókat állítanak elő. A hidraulikus mélyásó kotró rakodásra is alkalmas, ezért ez vált az alapmunkagéppé, alapkotróvá. Mechanikus hegybontó kotróból még egy-két cég gyárt óriási méretben bányakotrókat.
A markolókotró mechanikus kivitelben ma is készül, de inkább a szerkezete alapján kifejlesztett, speciális mély építészeti munkagépek (pl. réselő) készülnek hasonló kivitelben, mivel köteles gépekkel nagyon mélyre is le lehet hatolni. Viszont a hagyományos rakodásra való markolókotrónál ma már ugyancsak a hidraulikus gépek vannak többségben, ezek az átrakodógépek (lásd lentebb).
A vonóvedres kotró esetében a szerkezet továbbra is mechanikus, mivel a munkavégzés jellege nem teszi lehetővé, de szükségessé sem a kötélzet kiváltását. thumb|200px|Hidraulikus mélyásó, ami két kanalas fejjel máris rakodó is egyben (Caterpillar) thumb|200px|Hidraulikus hegybontó kotró (Liebherr)
Hidraulikus kotrók
Az utóbbi évtizedekben a hatékonyabb hidraulikus működtetés dominál, emiatt egyre jobban elmosódik a határ egy-egy munkagéptípus között, köszönhetően a gépek sokoldalú felhasználhatóságának. A mechanikus kotrókkal szemben, ahol a mozgatóáttétek végighúzódnak az egész gémszerkezeten, a hidraulikus kotrók gémjének tagjait a hidraulikák mozgatják, amiket magára a gémre szerelnek rá, így a tagokat helyben tudják pozicionálni. A hidraulikákat csak a működtetésükhöz szükséges flexibilis vezetékek kötik a meghajtáshoz, amiket a gémhez rögzítenek. A vezetékek a gém ízületeinél szükség szerint könnyen szét- majd összekapcsolhatók, például egy hidraulikus eszköz felcsatolásakor vagy szállításhoz való szétszereléskor.
A hidraulikus gém általános gépnél egy nagyobb, a géphez kapcsolódó hajlított tagból, valamint egy ehhez kapcsolódó kisebb, kb. feleakkora tagból, a kanálszárból áll. A kanálszárhoz kapcsolódik a kotrókanál, így alapesetben egy gép három ízülettel rendelkezik. Bizonyos gépek a hajlított tag helyett két kisebb taggal rendelkeznek, amik szintén hidraulikusan kapcsolódnak egymáshoz, így egy negyedik ízületet képeznek. Megint más gépek olyan pluszízülettel is rendelkeznek, amelyek oldalirányú mozgásokat tesznek lehetővé. Ezek a képességek bővítik egy-egy alapgép használhatóságát, amitől több irányba, precízebben tudnak dolgozni.
A hidraulikus markolók gémjének végén alapesetben két rögzítőcsavar kioldásával gyorsan leszerelhető a kotrólapát, hogy egy másik eszköz, pl. légkalapács vagy kétkanalas markolófej kerüljön a helyére. Olyan rendszer is létezik, ahol igazán csavarozni sem kell, a gém végén lévő adapter és az eszköz profilja csak összecsúszik és egy retesz rögzítésével a gép máris üzemkész. Adott esetben a gém is szétszerelhető és kompatibilissé tehető más, nagyobb eszközök, szerkezetek hordozására és működtetésére. Így például egy mélyásó kotró is lehet markolókotró, vagy más jellegű, nem is feltétlenül földkitermelő munkagép. Mindezen tulajdonságok célja és előnye a kevesebb üzemóra, a munkavégzés rövidebb ideje, és a gép gazdaságos működtetése, mivel egy gép több munkafázist is el tud végezni. A gém végén vagy a markolókanál hátulján kis függesztőhorog is található, ennek segítségével nagyobb tárgyak, pl. csövek fel és leemelése is lehetséges.
Méretek thumb|150px|left|Minikotró (JCB)
A markolók több más munkagéphez hasonlóan különféle méretekben készülnek. A méretbéli változatosság szintén a hidraulikus markolók sajátja, a technológia egész kicsi gépek létrehozását is lehetővé tette. A legkisebbek kb. 1 m² alapterületűek, kisebbek egy telefonfülkénél is, ezek a minikotrók, míg a legnagyobbak akár lakóházméretűek is lehetnek. Az ilyen óriásokat a kapacitásuk miatt főleg bányák külszíni fejtésein használják, méret alapján ezek a bányakotrók. A legkisebbek városi közműjavításokkor praktikusak, de szűk helyeken, épületen belül, akár emeleten is használhatóak. Magántelken vagy magánkertben is használhatják kisebb-nagyobb építkezéskor. A két véglet között mindenféle méretű gép készül teljesítmény és alkalmazhatóság függvényében, de a kb. teherautó méretű és teljesítményű gépek a leggyakoribbak, mivel ezeket tudják a legtöbbféle módon használni. Bizonyos markolók a feladatkörük miatt csak egy fajta méretben készülnek, például a hegybontógépeket, amiket főleg bányában használnak csak nagyobb, nemritkán óriás méretben gyártanak, mert alkalmazásuk csak ekkor méretben költséghatékony.
Eszközök Az alapmunkaeszközök, adapterek kialakítástól és a hordozógéptől függően szintén több méretben készülnek, de számos speciálisabb eszköz is létezik. A leggyakoribb eszközök: thumb|150px|left|Kétkanalas markolófej thumb|150px|left|Polipmarkoló mechanikus gépre
• Markolókanál vagy kotrókanál: a markológép alapeszköze, a föld markolásakor vagy kotrásakor használják. Az elején bontófogak találhatók, az oldala élezve van, ezek célja a föld ellenállásának legyőzése. Nagyon sokféle kotrókanál létezik, vannak munkaspecifikusak is, pl. a hegybontókanál, ami csapóajtóval, vagy újabban kifordítható módon ürít, de az általános használatra valók közül van a legtöbbféle. Vannak széles kanalak lazább talajhoz, keskenyebbek kötöttebbhez, lyukacsosak a víz áteresztéséhez stb. Nagyon fontos, hogy a megfelelő talajtípushoz megfelelő kanalat használjanak, és azzal megfelelő szögben hasítsanak a talajba, nehogy rongálódás érje az eszközt vagy a gépet. thumb|200px|Légkalapács egy markolón
• Légkalapács: sűrített levegővel működő, feltöréshez vagy bontáshoz használatos eszköz. A végén egy hegyes fémtüske található, ez végzi a feltörést. Bizonyos minikotróknak a kanálszárába van beépítve. thumb|200px|Markoló bontófogóval
• Kétkanalas markolófej: két egymással szembeni, egymásra záródó markolókanálból áll. Mechanikusan ugyancsak a munkagép kötele működteti, hidraulikus gépnél saját hidraulikája nyitja és zárja. Ez utóbbi teljes körben forgatható is, hogy a fej vagy a benne lévő nagyobb tárgy a kívánt szögbe állítható legyen. Mély építéshez is használják, mivel a kétkanalas fej a gémtől függetlenül önzáródó, ezért függőleges aknák, vájatok, és fal melletti árkok ásására is alkalmas. Mélyépítésnél a markolófej gyakran egy változó hosszúságú adapterrel kapcsolódik a hidraulikus gémhez, amivel mélyebbre ér le. A kotrókanálhoz hasonlóan a kétkanalas fej is sokféle méretben készül, széles és egészen keskeny profilú is van.
• Polipmarkoló: alakja hasonló egy polipéhoz. Zárt állapotban gömbszerű formája van, szétnyitva karokra nyílik. Általában 5 vagy 6 hegyes karomra oszlik, de mérettől, kialakítástól függően 3, 4, vagy 7 és 8 karom is lehet egy fejen, amivel teljes körben záródik. Mechanikusan kötél, egyébként hidraulika működteti, utóbbi változat szintén forgatható. Főleg darabos ömlesztett anyagok, hulladék (növényi, fém, papír stb.) rakodására használják.
• Rönkfogó: szálanyagok, főleg rönkfák, gerendák rakodására való, szintén forgatható adapter.
• Bontófogó vagy bontóolló: épületbontásra vagy nagyobb fémhulladékok feldarabolására való adapterek. Többféle fajta, méretű készül, gémmel párhuzamos és merőleges, csípő, harapó és roppantó kivitelben is. A legtöbb szintén minden szögbe forgatható. A legnagyobb, legnehezebb fogók vagy ollók már nem is a gém végére, hanem a kanálszár helyére kerülnek. Bontásnál főleg acél vagy vasbetonépítmények szétszedésére használják, ezért szokták még betonollónak is nevezni.
• Ejtőkörte: csak mechanikus markolókotrókon használták épületbontás céljából. A tömör fém, körte vagy golyó formájú eszközt ingaként meglengetve döntötték be vagy le a lebontandó épület falait és födémét. Igazán csak téglaépületeknél volt hatásos, újabb építésű, pl. vasbeton épületeknél már nem használható. Ezen kívül a körte irányíthatatlansága is rejtett balesetveszélyt, ezek miatt és a hordozó géptípus háttérbe szorulása miatt az ejtőkörtét ma már ritkán használják, bár daruk is képesek mozgatni.
Változatok Altípusok