Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Pályafutásának kezdeti szakaszában fekete-fehér fotográfiákat készített, az 1990-es évektől színes képeit is kiállítják. Az első Kossuth-díjas fotóművész.
Életpályája Korniss Pál és Czillér Veronika gyermekeként született nagypolgári családban, a már elcsatolt Erdélyben, gyermekkorát ott töltötte. Felmenői gyár- és áruháztulajdonosok, nagykereskedők, építési vállalkozók, földbirtokosok voltak. A család 1949-ben költözött Budapestre, már a magyar fővárosban járt középiskolába, 1955-ben érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Itt az 1956-os forradalom alatt az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt, emiatt kizárták az egyetemről. Ezután segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken, 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezetben, majd 1959-től fényképészként, miután fényképész szakvizsgát tett. 1961-től a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott – kezdetben gyakornokként, később fotóriporterként, majd 1986-tól mint a lap művészeti szerkesztője – 1991-ig. Ezután a Színház című szaklap képszerkesztőjeként folytatta pályafutását. 1999-től szabadfoglalkozású fotográfus, emellett tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Budapesti Metropolitan Egyetemen.
Számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1977 és 1980 között az egyik legjelentősebb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo zsűrijének volt tagja, majd 1983-tól ennek nemzetközi tanácsadó testülete hívta meg tagjai sorába. 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt a budapesti Műcsarnokban. Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (pl. Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, Quito, New York). Képei a Nők Lapján kívül a National Geographic, a GEO Magazine, a Time és a Forbes magazinokban is megjelentek. Dolgozott az Állami Déryné Színháznak, a Pécsi Balettnek, a Bihari János táncegyüttesnek, a Magyar Állami Népi Együttesnek, a Honvéd Táncszínháznak és évekig Amszterdamban, az International Folkloristisch Danstheaternek. Fotóriporteri tevékenységén túl több fotográfiával kapcsolatos televíziós műsort készített (Fotózz velünk! 1965; Telefénykép, 1977; Fotográfia, 1982). 1999-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, a köztestületté válás után annak rendes tagja lett, majd a Fekete György MMA-elnök kapcsán kialakult hangulat miatt lemondott tagságáról. Az MMA 2023-ban a Nemzet Művésze címet viselő új (rendes) tagként ismét felvette soraiba.Közgyűlést tartott a Magyar Művészeti Akadémia, mma.hu, 2023. május 24.
Fotográfiai munkássága bélyegkép|left|190px|Szerelmem, ElektraJobba Gabi és Iglódi István
Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Alkotásaira azok monokróm jellege volt jellemző, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.
Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A Kádár-kori Magyarországon ezek az alkotások különlegességnek számítottak.
1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó ingázómunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás (1988) című albumában adta ki.
Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt, beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódik a hagyomány és a modernitás keveredése. 1999-ben ő lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 2008-ban jelent meg negyvenéves fotográfusi pályafutását összefoglaló Kötődés című albuma. 2012-ben a Várfok Galériában Folytatás címmel nyílt kiállítása, ettől kezdve a galéria képviseli munkásságát. 2017-ben a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Várfok Galéria mutatta be műveit, amelyeket külföldi bemutatkozások követtek, olyan kiállítótereken mint a római Museo di Roma in Trastevere, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum, a bukaresti Román Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a szentpétervári Rosphoto Fotográfiai Múzeum és a moszkvai Klasszikus Fotográfia Galéria, valamint a párizsi Liszt Intézet, Magyar Kulturális Központ és a Galerie Keller közösen megrendezett tárlatán is kiállított.
2020-ban Korniss Péter az egész eddigi életművét átfogó archívumát a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. A gyűjteményt Korniss Péter Archívum néven a múzeum tagintézményeként működő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben helyezték el. A 2023-ban a Várfok Galériában rendezte meg a Hosszú úton – Szék 1967-2022 című kiállítását, amely a Bookart Kiadó azonos címmel megjelentetett fotóalbumával alkot egységet.
Megjelent albumai
Levantei utazás (Csapó Györggyel, 1967) Elindultam világ útján (1975) Múlt idő (1979) Vörös Felhő földjén (1982) Ősi karavánutak földjén (1985) Amszterdam (1987) A vendégmunkás (1988) International Danstheater (1991) Magyarország Európa szívében (1996) Tiszta forrásból (Novák Ferenccel, 1997) Leltár. Erdélyi képek (1998) Balaton (2000) Jászság (2001) Fényes Magyarország (2004) Ki népei vagytok? (2006) Betlehemes (2006) Kötődés 1967–2008 (2008) Tiszta hangok. Bródy János dalai, Korniss Péter fotói, Zubornyák Zoltán naplója; Helikon, Bp., 2010 + CD „Adok néktek aranyvesszőt” (Kallós Zoltánnal, 2011) Egy sor cigány – huszonnégy mai magyar (Závada Pállal, 2011) Folytatás; Várfok Galéria, Bp., 2012 (Várfok füzetek) A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2013 Kallós Zoltán világa; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2016 Folyamatos emlékezet (2017) Hosszútáv; Várfok Galéria, Bp., 2018 (Várfok füzetek) Fotográfiák 1959–2017 (2020) Hosszú úton – Szék 1967–2022 (2023)
Díjai, elismerései bélyeg|250px|Urbán Ádám felvételén „Iskolába indulók.” (1973) című művévelhttps://index.hu/kultur/2012/11/21/na_de_hogy_pozolnak_a_fotosok/ Balázs Béla-díj (1975) ENSZ-pályázat nagydíja (1976) Érdemes művész (1983) MSZOSZ-díj (1990) Csaba von Ferenczy-díj (1994) Magyar Művészetért díj (1995) Budapestért díj (1998) Berzsenyi-díj (1998) Kossuth-díj (1999) Joseph Pulitzer-emlékdíj (2004) Prima díj (2004) Hazám-díj (2005) Magyar Örökség díj (2010) Kölcsey-emlékplakett (2013) A Nemzet Művésze (2014) Czech Press Photo életműdíja (2014) Prima Primissima díj (2018) Kriterion-koszorú (2020) A Magyar Művészeti Akadémia életműdíja (2022) Budapest díszpolgára (2024) Sára–Csoóri-életműdíj (2025) Magyar Szabadságért díj (2026)
Jegyzetek
Források
artportal.hu Életrajz személyes honlapján
További információk Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Erdélyi Örmény Gyökerek Egyesület kiadása, Budapest, 2010 Korniss Péter munkássága. Dokumentumok, 1961–2001; összeáll. Daróczi Kiss Márta, szerk. Kolta Magdolna, fotók Benda Iván, Bánhalmi János; Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2001 (A magyar fotográfia forrásai)
Interjú Korniss Péterrel a Pixinfo.com szakhonlapon Az ember érdekel, meg a kultúra, amelyben él. Beszélgetés Korniss Péterrel, nol.hu, 2012. június 5. Az Ember, akit fényképeztem – Korniss Péter 75 éves, mno.hu, 2012. augusztus 4.
Korniss 80 és jövőre 81, revizoronline.hu, 2017. december 5.
Asztali beszélgetések – Galambos Ádám beszélgetése Korniss Péterrel (2019) Korniss Péter életútja a FotoKlikken
Kategória:Magyar fotográfusok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Balázs Béla-díjasok Kategória:Kolozsváriak Kategória:1937-ben született személyek Kategória:Hazám-díjasok Kategória:Joseph Pulitzer-emlékdíjasok Kategória:Prima díjasok Kategória:A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok Kategória:Magyar Örökség díjas személyek Kategória:A Nemzet Művésze cím tulajdonosai Kategória:Magyar Művészetért díjasok Kategória:Budapestért díjasok Kategória:Prima Primissima díjasok Kategória:Élő személyek Kategória:Kriterion-koszorúsok Kategória:Budapest díszpolgárai