Herszon

Herszon (ukránul Херсон () város Ukrajna déli részén, a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper torkolatánál. A Herszoni terület és a Herszoni járás székhelye. Jelentős kereskedelmi központ és közlekedési csomópont. Folyami és tengeri kikötővel rendelkezik.

Története Időszámítás előtti időszak A modern város helye lakott volt már az időszámítás előtti időkben is. Az első ember a réz és bronz korszakban jelent meg a környéken, ahol a Herszon erőd volt. Az egyik központi parkban találtak egy szkíta temetkezési helyet az i. e. 4-3. századból. 1774-ig a régió a Krími Tatár Kánság része volt.

A város alapításától a cári rendszer bukásáig A várost II. Katalin orosz cárnő parancsára a Fekete-tengeri Flotta központi erődjeként Alekszandr Grigorjevics Patyomkin herceg alapította 1778-ban. A várost Iván Abramovics Gannibál tábornok felügyelete alatt építették fel az Alekszanderschanz nevű erőd körül. A Herszon név a Kherszonészosz nevű ókori görög kolónia nevének rövidüléséből származik, amelyet mintegy 2500 évvel ezelőtt a Krím-félsziget délnyugati részén alapítottak. A város egyik első épülete a Szent Katalin-templom volt, ahol később Potyemkint is eltemették. A Herszoni kormányzóság – amely akkoriban egész Dél-Ukrajnára kiterjedt – székhelyévé 1803-ban vált. Fejlődött a hajóépítés, nőtt a mezőgazdasági termékeket feldolgozó cégek száma. A régió gazdasági potenciálja 1861-től jelentősen növekedett. A Dnyeper-folyó medrének kotrása után Herszon fontos tengeri kikötővárossá vált. Az utolsó tarpan vadlovat a közelben fogták be1866-ban. A 20. század elején évente több tízmillió tonna gabonát exportáltak innen Angliába, Németországba, Dániába és más országokba. Jelentős volt az élelmiszeripar, a könnyűipar, a hajógyártás, a mezőgazdasági gépek gyártása, a földművelés és az erdőművelés. A vasúti kapcsolatot 1907-ben építették ki, 1908-ban pedig elkezdte működését az első városi erőmű. A város lakossága 1914-ben meghaladta a 80 ezer főt. A város nem csak közigazgatási, hanem a kulturális központja is lett Dél-Ukrajnának. Mezőgazdasági, tengerészeti, orvosi, kereskedelmi iskolák és tanárképző szeminárium működött a városban, amely rendelkezett színházzal, könyvtárral és két múzeummal is.

Az 1917–1921 közötti időszak A februári polgári demokratikus forradalom híre 1917. március 2-án ért el a városba, ahol létrehozták a Központi Tanácsot. Még ebben az évben megalakult az "Ukrán Ház" nevű politikai szervezet, amely az ukrán államiság kezdetének tekinthető. A Tanácsban az ukrán nemzeti demokraták, a kadétok, a bolsevikok, a mensevikek és mások is részt vettek.

A bolsevik csapatok 1918. január 18-án hét hónapra elfoglalták a várost. A vállalatokat államosították, a régi közigazgatási apparátust feloszlatták és bevezették az ún. forradalmi rendet.

Az osztrák-német csapatok 1918. április 5-én osztrák-német az ukrán Sich Riflemen vezetésével bevették a várost. Hetman (herceg) Pavlo Skoropadsky 8 hónapos uralma következett. Ezt váltja fel a Direktorátus 1919. január 29-én az angol-francia-görög csapatok érkezésével. 1919. március 8-án a bolsevik csapatok G. Grigorjev tábornok vezetésével elfoglalták a várost és a "szovjet munkavállalók és katonák" képviselők kormánya alakult. 1919. augusztus 13-án Herszon ellenőrzése alá került az ún. Dél-Oroszországi önkéntes hadseregnek.

1918. április 16-án elfoglalta a Vörös Hadsereg. A város létrehozta a szovjethatalom rendszerét.

Két világháború közötti időszak 1923. márciusban Herszon központja lett a Herszoni területnek.

1925. júniusban megszűnt a Herszoni terület. A város és a környező terület beolvadt az Odesszai területbe, ekkor a város lakossága volt. Ekkor épült a nagy ipari vállalatok sora: az édesipari gyár (1928), a konzervgyár (1929), az elektromos gépgyár (1932), a pamut feldolgozó (1933) és 1931-ben bővítették új épületekkel a hajógyárat, végül az egyik legnagyobb az állami beruházásként megépült a kőolajfinomító. Jelentősen megnövekedett az áruforgalom a Herszoni kikötőben (1939-ben elérte az ).

1925-ben megnyitott a herszoni repülőtér. Ebben az évben négy klinika, három kórház, 22 óvoda, 59 iskola és 2 egyetem volt a városban.

A repülős iskola, – a város egyik oktatási büszkesége,- képzett ki számos pilóta-hőst a Szovjetuniónak.

Német-szovjet háború A háború alatt csatlakozott városból az önkéntesek soraiba.

1941 augusztusában három gyárat (az olaj, a mezőgazdasági mérnöki, a hajójavító üzemet) evakuáltak 130 ezer emberrel. 1941. augusztus 15. és 18. között a német csapatok és a várost védő 51. gyalogoshadosztály és Duna Flottilla hajósainak rövid csatája után Herszont elfoglalták a németek. A várost a Reichskommissariat Ukrajna német protektorátushoz csatolták.

1944. március 13-án a német megszállás véget ért, bevonult a városba a 49. Gárda lövészhadosztály Vaszilij Margelov ezredes parancsnoksága alatt és 295. gyalogoshadosztály A. P. Dorofejeva ezredes vezetésével. A város és régió visszatért a Szovjetunióba. A német megszállás alatt aktív volt az ukrán nacionalisták szervezete.

A II. világháború utáni időszak 1944. márciusban Herszon ismét visszakapta területi székhelyi rangot az ukrán köztársaságon belül.

Fröccsöntő ipara az 1950-es években alakult. A tovább bővítették a hajógyárat. Felépült a Petrovszkij erőmű. Az olajipari, a gyapotfeldolgozó és a malomipari üzemek létesültek. 1951-ben kész az első két tartályhajó a "Herszon" és a "Félelmetes". 1952-ben összorosz építésű gyapotfeldolgozó gyárat avatták fel, "az első a Cserni – szövés-fonás gyár" néven, 1955 januárjában került a boltokba az első méter itt készült szövet.

Az 1960-as években megjelent a város utcáin trolibusz. 1961 óta rendszeres szárnyashajó közlekedés a Herszon-Odessza útvonalon.

1977 márciusában Herszon megkezdte a közúti híd építését a Dnyeper bal partja és a Krím-félsziget között.

Ukrajna függetlenségi időszaka 1991 után viszonylag stabilan túljutott a gazdasági és szociális válságon. Új vállalkozások jelentek meg köztük az autógyártó SKIF társaság és az Auto-Rus vállalat, amely buszokat gyárt. A hajógyár sok külföldi megrendelést kapott, az olajfinomítóba hatalmas orosz és kazah tőke érkezett.

Külön ki kell hangsúlyozni a történelmi emlékek helyreállítását, beleértve az városalapító Grigorij Patyomkin emlékművét,- amely 1920-ban megsemmisült. 2002-ben megkezdték a Nagyboldogasszony székesegyház helyreállítását. Felújították a római katolikus templomot és felépült az evangélikus templom is.

Orosz–ukrán háború

Az orosz hadsereg 2022 március 3-án elfoglalta Herszont, nem sokkal később pedig a megye területének csaknem egészét. 2022. szeptember 23–27. között Oroszország népszavazást rendelt el a terület Oroszországhoz való csatolásáról, amit a nemzetközi közösség elítélt. 2022. szeptember 29-én Vlagyimir Putyin orosz elnök elismerte a Herszoni terület függetlenségét, majd szeptember 30-án pedig hivatalosan is annektálta a megyét, annak ellenére hogy az orosz hadsereg nem irányította annak egész területét.

A 2022 szeptemberében kezdődött ukrán ellentámadást követően Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter 2022. november 9-én utasította az orosz erőket, hogy vonuljanak ki a városból, majd csoportosuljanak a Dnyeper bal partján. A megszálló erők kivonását követően az ukrán hadsereg november 11-én felszabadította a várost.

Amikor az ukrán erők bevonultak Herszonba, a városban kb 80 000 lakosa volt. A felszabadítást követően a város lakossága tovább csökkent. A Dnyeper bal partjáról az orosz haderő rendszeres tüzérségi- és dróntámadásokat hajtott végre, köztük lakónegyedek ellen is.

Közigazgatás Három kerületből (rajon) áll. Kettő közülük még a város oroszországi gyarmati korában jött létre. Dnyeper Dnipro kerület, névadója a Dnyeper folyó Komszomol kerület, névadója az orosz kommunista ifjúsági szervezet, Komszomol Szuvorov kerület, névadója az orosz Szuvorov tábornok

Népesség Népességváltozás 2025 évre a város lakosainak száma hozzávetőleg 65 000 főre csökkent, ami a 2022 év előtti szám körülbelül 25%-a.

Etnikumok Demográfiai adatok 2001-ben: 76,6% ukrán, 20,0% orosz, 3,4% egyéb 1926-os népszámlálás: 36% ukrán, 36% orosz, a 25% zsidó, 3% egyéb.

Gazdaság Jelentős vasúti csomópont. A Dnyeper torkolatánál fontos kikötője a Fekete-tengernek.

Fontosabb iparágak: fémfeldolgozás és gépipar (különösen a hajóépítés és mezőgazdasági gépészet), élelmiszer- és textilipar.

Kultúra Látnivalók bélyegkép|230px|Az Ocsakivi kapu

A Herszoni vár: A Herszon város vára. 1778 1787 között épült. Az egykori vár területén találtak egy szkíta temetkezési helyet az i.e. IV.-III. századból. Jelenlegi maradványai: falakrészek és kapuk. Az erőd a városi parkban van. (Lenin Komszomol Park). Története: Herszon erődöt 1778. szeptember 8-án M. N. Vetosnikova főépítész alapította, az Admiralitás Igazgatóságáról. – Az építési projekt számos jelentős változáson és kiigazításon ment át Hannibal I. A. és Herman I. Haksom mérnökök által. 1784-85-ben teljesen átalakították az eredeti terveket. Az új építésvezető M. I. Korszakov volt. 1788-ra a vár elkészült. 1787 előtt Herszon fel volt osztva 4 részre: l. központi rész- az erőd és közvetlen környéke, 2. katonai külvárosok- keletre az erődtől, 3. az északi külvárosok- északnyugaton, 4. és a görög (kereskedő) város, a nyugati partja mentén, a Konki folyónál. Ez választotta el a karantén szigetet a várostól. Az erőd kialakítása: Földes erődítményként kezdték építését. Vár megnyúlt csillag formájú. A vár körüli árokból öntik a földet dombhalmokba, amelyek a bástyákat kötik össze. Összesen 220 ágyút helyeztek el a falakon. A falon belülre egy összetett közigazgatási és ipari épületkomplexum került. Egy híres építészeti jelkép volt a Palota tér, közepén az erőddel. Palota tértől északra– a Potemkin palota, a keleten– a pénzverde épülete a délen – az Arzenál és nyugaton – Katalin-székesegyház. Herszon vár bástyái és számos épülete félhold alakú volt és fellegvár erősítésű, egyik oldalán a Dnyeper folyóval. A területen található a fegyvertár, 600 puskával, sok különböző fegyvert és lőszert szállítottak ide amikor felszámolták a Szent Erzsébet várat. A kő-laktanyában,- amelyet úgy terveztek, hogy képes legyen 24.000 katona befogadására,- volt található 8 gyalogezred. Szintén itt volt az erőd mérnöki irodája és a belső helyőrségi zászlóalj. A Herszon erődben voltak még üzletek, puskaporos raktár, udvari lakások, katonai foglyok börtöne, tüzérségi műhely, a Szent Katalin székesegyház, fa harangtorony, valamint a Potemkin herceg Palotája. A várban volt néhány kapu, ahonnan Moszkva illetve Szentpétervár felé indultak utak, illetve amelyek összekötik a várat a katonai külvárosokkal és az Ocsakovszkaja kapu ami felvonóhíddal az árok felett vezetett kereskedő város felé. Pár épület még mindig fennmaradt az erődítményből a Katalin-székesegyház, az Arsenal, a puskaporos raktár (újratervezték, most egy modern étterem), és két kapu: az Ocsakovszkaja és a Moszkva. 1953-ban a várat parkosítják Lenin Komszomol néven és fokozatosan szinte minden árkot beborítottak az erőd körül. Adziogol világítótorony: hiperboloid szerkezet által tervezett V. G. Sukov (1911) Zsidó temető – Herszon nagy zsidó közössége, 1650 körül alakult. 1959-től 1990-ig nem volt zsinagóga Herszonban. Azóta mind a zsidó élet nőtt, és fejlődik békében. Mindazonáltal, a zsidó temető rendszeresen szenvedett a vandalizmustól. A sírokat már többször borították szeméttel és a sírköveket megsemmisítették és meggyalázták. 2012. április 6-án a legfontosabb fesztivál a zsidó húsvét alatt történt az a temetői gyújtogatásos vandalizmus melynek következtében a tűz mintegy 700 négyzetméterre terjedt ki és súlyos károkat okozott a sírokban és a sírkövekben.