Humánökológia

280px

Afrikai törzsi életmód és Tokió éjszakai látképe – példák az ember és a természet viszonyára

A humánökológia a természet és az ember kölcsönös kapcsolatával foglalkozó tudomány. Még nem önálló tudományterület, a természettudomány és a társadalomtudomány határán helyezkedik el. A humánökológia a globális problémák létrejöttének okait vizsgálja, és azt kutatja, hogy az ember mindebben milyen szerepet játszott.

Története Robert Park és Ernest Burgess használták az 1920-as években először a humánökológia kifejezést, ezután kezdték átvenni az egyes tudományterületek, mint például a szociológia, pszichológia, antropológia, közgazdaságtan. Olyan társadalmi jelenségeket kerestek, melyeket természettudományos, ökológiai módszerekkel lehetett leírni.

A humánökológia öt alapkérdést vizsgál: milyen változásokat okozott az ember a Földön? milyen társadalmi következményekkel jár a bioszféra átalakítása? milyen okok húzódnak meg a változások mögött? hogyan mérsékelhetnénk a változásokat? hogyan alkalmazkodhatunk a változásokhoz?

Az ember bioszféra-átalakítási munkája 250px|bélyegkép|jobbra|Erdőtűz A humánökológia vizsgálatai szerint az ember nem fokozatosan, hanem több nagyobb lépcsőfokban érte el azokat a változásokat, melyek később az egész bioszférára hatással voltak.

A tűz használata, megszelídítése Az első komoly változás a tűz megszelídítése volt, 250 ezer évvel ezelőtt. Csak az ember használja fel a tüzet, segítségével lehetővé vált a biomassza energia, vagyis a környezetében található fa elégetése. Így az emberek többlet-energiához jutottak. Ettől kezdve lehetővé vált a növényzet felégetése. Mivel a tűz hatékony eszköz volt a ragadozók távol tartására, így a népesség elkezdett növekedni. Elődeink a hidegebb, sarkkörhöz közeli területeket is be tudták népesíteni, így megkezdődött a terjeszkedés a Földön. A tűz a főzést is elősegítette, sokkal több étel vált fogyaszthatóvá így, ez megint csak a népesség növekedését eredményezte.

A nyelv kialakulása 350px|bélyegkép|jobbra|Az ember bioszféra átalakításának 6 fő lépcsője A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer. A nyelv minden társas tevékenység nélkülözhetetlen feltétele, s meghatározó szerepet játszik az egyének gondolkodásában. A nyelv kialakulásáról nincs elfogadott álláspont, általában 280 ezer és 40 ezer év közé teszik az első nyelv megjelenését. A beszélt nyelv előzményének sok tudós egyfajta gesztusnyelvet tételez fel, a siketek mai jelnyelvének primitív ősét. A kézzel való kommunikációt lehetővé tevő esemény az emberős két lábra állása volt, és elképzelhető, hogy a másik ekkor bekövetkező változás, az eszközhasználat kifinomultabbá válása és a beszéd között is van összefüggés.

Más elképzelések szerint az emberi nyelv kialakulásában az alapvetően „a lusta ember” (homo economicus) egyik legalapvetőbb belső célja nyilvánul meg, nevezetesen az, hogy az ember Zipf egyik törvénye szerint (a legkisebb erőkifejtés törvénye) minden tevékenységében a legkisebb munkával akar „boldogulni”. Eszerint az „első” emberi nyelv a feltehetően a még ma is használt mutogatásból, gesztusokból fejlődött tovább a hangképzés irányába, mert a hangszalag igénybevétele kevesebb energiával jár.

A nyelv a Homo Sapiens Sapiens számára hatékonyabb kommunikációt és fejlettebb gondolkodást jelentett, így a társadalom is komplexebb módon szerveződhetett. Az emberi faj sajátossága, hogy egyedül vált képessé a fogalmi gondolkodásra, vagyis az idő, a múlt és a jövő is megjelent tudatos gondolkodásában. A beszéddel a vadászat is hatékonyabbá vált, egyre nagyobb testű ragadozókat voltak képesek elejteni, így az ember terjeszkedése egyre nagyobb mértéket öltött. Az ember megjelent Ausztráliában és Amerikában is.

A mezőgazdaság megjelenése előtt az emberiség vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. A mezőgazdaság Elő-Ázsiában, a termékeny félhold területén jelent meg nagyjából 10 ezer éve, az állattenyésztés egy-két ezer évvel később jelent meg. Kialakulásuk okai lehettek, hogy csökkent a vadászható állatállomány (a túlvadászat miatt), a termelhető vadnövények sokkal elérhetőbbé váltak és a raktározás, feldolgozás technikái is hatékonyabbá váltak. A mezőgazdaság elterjedése a Földön viszonylag lassú folyamat volt, még napjainkban is találunk vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népeket, például Amazónia területén. A mezőgazdaság megjelenésének legjelentősebb következménye a népesség ugrásszerű növekedése volt.

Milyen következményekkel járt a mezőgazdaság megjelenése? A népességszám ugrásszerűen megnövekedett. A mezőgazdász életmódhoz szükséges volt a letelepedés, a növekvő mennyiségű élelem és a biztonságosabb életmód pedig több utódot eredményezett. A társadalmi egyenlőtlenségek fokozódása és a központosítás növekedése. A vadászó-gyűjtögető emberek egyenlők voltak, mivel nem halmoztak fel "nehezen mozgatható" vagyontárgyakat, így a társadalmi különbségek is elenyészőek voltak. Miután megjelent a raktározható élelemfelesleg, a társadalomban megjelenhettek olyan személyek, akik nem az élelemtermeléssel foglalkoztak, így a többiek tartották el őket. Megjelent a versengés és a vagyontárgyak felhalmozása, ez később háborúkhoz vezetett, mely máig az egyik fő bioszféra-átalakító emberi tevékenység. A központosítás megkezdődött, megjelent a hatalmi elit, mely bizonyos monopóliumokat birtokolt a szervezés, az igazságszolgáltatás és a gazdaság területén. A természetes élőlénytársulások átalakítása is megkezdődött, az erdőirtásokkal, területek feltörésével vagy lecsapolásával, folyók szabályozásával. Növekedett a technikai komplexitás, megjelent a szövés, fazekasság, egyéb kézműves szakmák. A vagyontárgyak felértékelődése és a versengés is a technika fejlődését segítette elő

A civilizációk megjelenése

A civilizáció egy olyan társadalmi-gazdasági alakulat, amely igényeinek megfelelően, szelektíven és módosítva magába olvasztja a korábbi korok eredményeit, tökéletesíti és továbbfejleszti őket. Tágabb értelemben társadalmi, gazdasági, szellemi művelődést, műveltséget jelent, főbb jelenségei az államhoz kapcsolódnak. Technikai értelemben a civilizáció olyan összetett társadalmat jelöl, ahol az emberek városokban élnek és az élelem mezőgazdaságból származik megkülönböztetve őket a törzsi társadalmaktól, ahol az emberek kis településeken vagy nomád csoportokban éltek megélhetésüket gyűjtögetésből, vadászatból vagy kertművelésből biztosítva.

Városok kialakulása: A civilizációk csak olyan közösségben jöhettek létre, ahol elindult a megtelepedés, az első városok kialakulása. A korai urbanizáció Mezopotámiában kezdődött meg. Legfontosabb környezetre gyakorolt következménye a talajok tápanyagcsökkenése volt. A kis területű falvaknál a tápanyagok a közeli területekről érkeznek és vissza is juttatják azt a talajba. Ezzel szemben a városlakók ellátásához már távolabbról érkezik a tápanyag és a salakanyag a helyi vizekbe jut, így a földek egyre kevesebb tápanyagot tartalmaznak. Társadalmi rétegződés, központosítás növekedése: A társadalmi rétegződés azzal kezdődött, hogy megjelentek az élelmet nem termelő specialisták a mezőgazdaság megjelenése után. Ezek a specialisták csak részmunkaidőben végeztek egyéb tevékenységeket, de a civilizációk megjelenésével megváltozott a helyzet: mivel még több raktározható élelemfelesleg keletkezett, így megjelentek a teljes munkaidős specialisták is. A társadalom kasztokra szakadt szét, a közöttük lévő különbségek egyre fokozódtak. Írás kialakulása: Az első írás i. e. 3000 körül alakulhatott ki, segítségével jobban meg lehetett szervezni az állami tevékenységeket. Az információátadás is könnyebbé vált, az egyes nemzedékek közötti kommunikáció gördülékenyebbé vált a szóbeliséghez képest. Fémek megjelenése: Az első fém a réz volt, melyet 6000–8000 évvel ezelőtt kezdtek el használni. A fémolvasztás és -öntés a közel-keleti civilizációkban jelent meg 5500 éve. A fémek megjelenése igen nagy mértékben hatott a környezetre, mivel a bányászatuk és a belőlük előállított eszközök hatékony környezetátalakítása igen nagy terheket rótt a bioszférára. Fontos még, hogy a kohászathoz igen nagy mértékű energiára van szükség, kezdetben ez vezetett a nagymértékű erdőirtásokhoz. A fémek (főképp a vas) megjelenése nagy hatással volt a mezőgazdaság fejlődésére is, az ekevas és a lópatkó hatékonyabb munkát és nagyobb termelékenységet eredményezett. Ám az ókorban még nem volt nagy jelentősége a fémeknek, szerepük csak az ipari forradalomban vált meghatározóvá. Új mezőgazdasági technológiák elterjedése: A mezőgazdasági termelés egyre intenzívebbé vált, a termékekkel kereskedni kezdtek. Kialakult az öntözés gyakorlata és létrejöttek az első nagy öntözőrendszerek (a Nílus mentén), melyek később a talajok szikesedését okozták. Az eke megjelenése a talajerózió felerősödéséhez vezetett, a talaj produktivitása így csökkent. Új energiaforrások megjelenése: Az első civilizációkban megjelentek a háziállatok és azok izomerejének felhasználása (ezelőtt csak a biomassza energiát használták fel a termelés során). A ló és a szarvasmarha a szállításban töltött be nagy szerepet, nekik köszönhetően növekedett az emberiség mobilitása. A vízenergiát i. e. 100 körül kezdték el használni, a szélmalmok pedig a középkorban jelentek meg, ezek mint tovább növelték a termelékenységet, ezzel együtt az ember bioszféra-átalakítási képességét.

Az európai hódítások Amerika felfedezése (1492) után az európai hódítók leigázták az ottani őslakosokat és létrehozták a meghódított területeken az első telepeket. Európa és a többi kontinens között megindult a kereskedelem, ezt tekinthetjük a globalizáció kezdetének.

A hódítások hatása a bioszféra-átalakítás szempontjából: Vadon élő fajok behurcolása: a hajókon (majd később a repülőgépeken) különböző vadon élő növényfajok és kórokozók behurcolása az új kontinensekre. Ezen fajok elterjednek és kiszorítják az őshonos növényfajokat, később ez lesz a nagy fajkihalások fő oka. Haszon élőlények cseréje: Minden földrészen megnövekedtek a mezőgazdasági hozamok, mely népességnövekedéshez vezetett. Amerikában megjelent a búza, árpa, ló és sertés. Amerikából terjedt át a trópusi területekre a manióka és a édesburgonya (batáta). Európában a kukorica és a burgonya terjedt el, ezek sokkal produktívabbak és szélesebb körben termeszthetőek voltak, mint a korábbi haszonnövények. Világgazdaság kialakulása: Megkezdődött a kontinensek közötti kereskedelem, nyersanyagok áramlottak Európába és késztermékek a gyarmatokra. A kitermelés, a gyártás és a fogyasztás kezdett térben szétválni, a szállítás mértéke pedig növekedni kezdett. Egyre több út épült, ezek szétszabdalták a természetes élőhelyeket. A meghódított területeken a már meglévő ősi kultúrák meggyengültek és eltűntek. Ezzel együtt elvesztek az általuk kialakított fenntartható gyakorlatok is, helyükre az európai fogyasztói kultúra került.

A tudományos-technikai-energetikai forradalom

Humánökológia

Źródło i licencja