bélyegkép|jobbra|500px|A Palesztinát (fekete) elismerő államok.

Ez a lista azoknak az államoknak vagy szervezeteknek a felsorolása, amelyek elismerték Palesztina függetlenségét. thumb|Műholdfelvétel

thumb|A brit Palesztin Mandátum területe

thumb|Palesztina zászlaja

thumb|Jeruzsálem, Palesztina fővárosa

thumb|1939-es palesztinai font thumb|200x200px|A brit mandátum idején használt pénz

thumb|288x288px|Palesztinai brit útlevél

thumb|Palesztina térképe 1759-ből|200x200px thumb|Palesztina térképe 1851-ből|251x251px thumb|Palesztina térképe 1864-ben|246x246px thumb|Palesztina térképe 1900-ból|265x265px thumb|Palesztina térképe 1915-ből|330x330px thumb|A brit mandátum területe 1920-ból|200x200px thumb|Palesztina térképe 1946-ból|553x553px thumb|Az ENSZ 1947-es felosztási terve|366x366px

A függetlenség kikiáltása és nemzetközi visszhangja Palesztina vagy Palesztin Autonóm Területek jelenleg 157 ország által hivatalosan elismert de jure állam a Közel-Keleten. Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.

Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az első világháború és 1947 között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalom hatására a zsidók szervezett betelepülése (alija). 1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a „korona birtoka”, amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. Izrael államot 1948-ban kiáltották ki.

Rögtön ez után a palesztinok, és a környező arab államok megtámadták Izraelt. Kitört az arab-izraeli háború. A zsidókat megtámadó arab fél vesztett, mivel hadműveleteiket nem hangolták össze, ennek következménye a palesztin exodus, 711 000 lakos hagyta el lakóhelyét, a lakosság 80%-a. Az arab államok a menekülteket befogadták, de állampolgárságot nem biztosítottak részükre. Nekik, gyerekeiknek és unokáiknak az ENSZ azóta is segélyt biztosít. Izrael viszont befogadta az arab államokból elüldözött 853 000 zsidót.

1964-ben megalakult a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).

Izrael az 1956-os szuezi válság idején megtámadta Egyiptomot, elfoglalta a gázai övezetet. Az arab államok támadására válaszul azután 1967-ben a hatnapos háború során Izrael elfoglalta Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet, majd a várost Izrael egységes és oszthatatlan fővárosává nyilvánították, holott modern kori újraalakulásakor Izrael államát Tel-Avivban kiáltották ki.

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kinyilvánította Palesztina függetlenségét Algírban. Hivatkozási alapul az ENSZ BT 181 (II)-es 1947-es döntése szolgál, mely alapján két államnak kell megalakulni a Közel-Kelet e részén.

A függetlenség kikiáltását követően még 1988-ban 81 állam ismerte el Palesztinát független államnak. Viszont mivel államnak területe is van, ez csupán jelképes gesztus maradt. A területi kérdéseket egy sor ENSZ-határozat szerint közvetlen tárgyalásokkal kell rendezni Izraellel az 1993 (oslói megállapodás) óta létező Palesztin Autonómia Hatóságnak. Az elismerők között van a Szovjetunió (annak 1991-es felbomlása után Oroszország jogfolytonosan ismeri el a függetlenséget), valamint a Kínai Népköztársaság is az ENSZ BT állandó tagjai közül.

Az elismerő államok zöme az Arab Liga (annak mára valamennyi tagja elismerte Palesztinát független államnak), az Iszlám Konferencia Szervezete (amelyik szintén erősen függetlenség párti), valamint a még meglevő Varsói Szerződés illetve az el nem kötelezett országok tagországai közé tartoztak.

A NATO akkori tagjai, illetve ez Európai Unió akkori tagországai az Izrael állammal szemben fennálló jó viszony megőrzése érdekében nem ismerték el máig független államnak Palesztinát, bár sok ország – így az ENSZ BT másik három állandó tagja, Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok is – diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával.

Az 1988 utáni 81 államhoz a következő évben még 8 csatlakozott, majd az elismerő államok száma lassú növekedéssel 2010-re elérte a 110-et. 2010. december elsején Brazília elismerte Palesztinát független államnak, ezután három hónapon belül Kolumbia kivételével az összes dél-amerikai állam elismerte a függetlenséget.

Az elismerő ENSZ-tagállam országok közül Csehszlovákia még egy államként 1988-ban ismerte el a függetlenséget. Az állam szétesése után a két utódállamnak, Csehországnak és Szlovákiának külön-külön meg kellett erősíteni a függetlenség elismerésének szándékát.

A föderatív jellegű szocialista államok közül Jugoszlávia és a Szovjetunió is elismerte Palesztinát 1988-ban, de ezen államok szétesése után – Oroszország kivételével, mely jogfolytonosan továbbvihette a Szovjetunió minden korábbi külpolitikai döntését – a tagállamoknak külön-külön el kellett ismerniük Palesztinát, amelyet a három korábbi balti szovjet tagköztársaság, Moldova, Örményország, Szlovénia, Horvátország és Macedónia kivételével meg is tettek.

Az elismerő országok a vitatott státuszú Nyugat-Szahara kivételével valamennyien ENSZ-tagállam országok is egyben. Palesztina, hogy sikeresen független állammá válhasson, nem igyekszik kapcsolatba kerülni a szakadár jellegű, de facto független államokkal.

A 2023-as Izrael elleni eszkaláció, és az izraeli hadsereg azt követő katonai túlkapásai, esetleges emberi jogi sértések következtében sok ország elismerte Palesztina függetlenségét: Barbados, Jamaica, Trinidad és Tobago, a Bahamák, Spanyolország, Norvégia, Írország, Szlovénia, Mexikó, Örményország, illetve a 2025-ös ENSZ-közgyűlés kezdete után Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország, Portugália, Monaco, Luxemburg, Málta, Andorra és San Marino.

Izraeli álláspont Az 1967-es hatnapos háború vége és a század végi oslói megállapodások között egyetlen izraeli kormány sem javasolta egy palesztin állam létrehozását.

Benjámín Netanjáhú miniszterelnök 1996–1999-es kormánya alatt azzal vádolta Rabin és Peresz korábbi két kormányát, hogy közelebb hozták a megvalósításhoz azt, amit ő a palesztin állam „veszélyének” nevezett, és kijelentette, hogy fő politikai célja annak biztosítása, hogy a Palesztin Hatóság ne fejlődjön túl az autonómián.

2025-ben Benjámín Netanjáhú azt mondta, hogy ''„Nem lesz palesztin állam. Ez a föld a miénk.”

Magyar diplomáciai elismertség A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”. Azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik. Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Rámalláhban.

Elismerő országok ENSZ tagállam országok Az ENSZ 193 tagállamából eddig 157 (81,3%) állam ismerte el Palesztinát független államnak.

A 157 elismerő államból 135-tel diplomáciai kapcsolatban is áll Palesztina.

= Palesztinával diplomáciai kapcsolatot is kialakító államok

Állam Elismerés dátuma Diplomáciai kapcsolat Megjegyzések 1. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 2. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 3. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 4. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 5. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 6. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. A Nemzetközösség tagja. 7. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 8. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 9. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 10. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 11. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. Az Európai Unió tagjelöltje. 12. 1988. 11.15. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Palesztina függetlenségét az egyesülés előtt a Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (Dél-Jemen) is elismerte, majd az 1991-es újraegyesülés után az Jemeni Köztársaság is megerősítette azt. 13. 1988. 11.16. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 14. 1988. 11.16. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. A Nemzetközösség tagja. 15. 1988. 11.16. Igen 16. 1988. 11.16. Igen 22px|OIC Az OIC tagja. 17. 1988. 11.16. Igen 22px|OIC Az OIC tagja.22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 18. 1988. 11.16. Nem Az Afrikai Unió tagja. 19. 1988. 11.16.Igen 20. 1988. 11.16.Igen 22px|OIC Az OIC tagja. A Nemzetközösség tagja. 21. 1988. 11.16.Igen 22px|OIC Az OIC tagja.22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 22. 1988. 11.16.Igen 22px|OIC Az OIC tagja.22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 23. 1988. 11.16.Igen 22px|OIC Az OIC tagja.22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. 24. 1988. 11.16.Igen Szerbia még Jugoszlávia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét 1988-ban. Jugoszlávia szétesése után Szerbia a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság részeként is megerősítette a függetlenség elismerését, majd a Szerbia és Montenegró államszövetség részeseként 2005-ben újra, végül az államszövetség felbomlása után, mint Szerb Köztársaság 2006 végén harmadszor is. Az Európai Unió tagjelöltje. 25. 1988. 11.16.Igen Az Afrikai Unió tagja. A Nemzetközösség tagja. 26. 1988. 11.17.Igen22px|OIC Az OIC tagja. 27. 1988. 11.17.Igen 22px|OIC Az OIC tagja. A Nemzetközösség tagja. 28. 1988. 11.17.Igen 22px|OIC Az OIC tagja.22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 29. 1988. 11.17.Igen Az Afrikai Unió tagja. A Nemzetközösség tagja. 30. 1988. 11.17.Igen 22px|OIC Az OIC tagja.22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 31. 1988. 11.18.Igen Az Európai Unió tagja. A Nemzetközösség tagja. 2011 januárjában Ciprus visszavonta 1988-as elismerését az államtól és nyilvánosságra hozta, hogy nem támogat semmiféle változást az 1967-ben rögzített határokon kívül. 32. (nem egyértelmű) 1988. 11.18.Igen Az Európai Unió tagja. Csehország még Csehszlovákia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét, melyet 1992-es külön államként való megszületése után megerősített. 33. 1988. 11.18.Igen Az Európai Unió tagja. Szlovákia még Csehszlovákia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét, melyet 1992-es külön államként való megszületése után megerősített. 34. 1988. 11.18.Igen 22px|OIC Az OIC tagja.22px|Arab Liga Az Arab Liga tagja. Az Afrikai Unió tagja. 35. 1988. 11.18.Igen Az Afrikai Unió tagja. A Nemzetközösség tagja. 36. 1988. 11.18.Igen A Nemzetközösség tagja. 22px|Arab Liga Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja. 37. 1988. 11.18.Igen 22px|OIC Az OIC tagja. Az Afrikai Unió tagja. A Nemzetközösség tagja. 38. 1988. 11.19.Igen Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. 22px|OIC Az OIC megfigyelő státuszú tagja. Oroszország, mint a Szovjetunió jogutódja „megörökölte” Palesztina elismerését. 39. 1988. 11.18.Igen Az Afrikai Unió tagja. A Nemzetközösség tagja. 40. 1988. 11.18.Igen A Nemzetközösség tagja. 41. 1988. 11.19.Igen Fehéroroszország még mint a Szovjetunió egyik tagköztársasága ismerte el a függetlenséget 1988-ban, amit az ország 1991-es függetlenné válásakor megerősített. 42. 1988. 11.19.Igen Az Afrikai Unió tagja.22px|OIC Az OIC tagja. 43. 1988. 11.19.Igen Az Afrikai Unió tagja. A Nemzetközösség tagja. Namíbia még 1988-ban ismerte el a függetlenséget, amikor az ország ténylegesen még a Dél-afrikai Köztársaság igazgatása alatt állt. A Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a Namíbiai Tanács, amelyik az országot megfigyelőként képviselte az ENSZ-ben azonban elismerte a függetlenséget.