A Luna–10 (E-6S-206) második generációs szovjet holdautomata, a Luna-program része. A Hold első mesterséges holdja lett.
Küldetés Tervezett feladat: a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.
Jellemzői Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.
1966. március 31-én a bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,52 perces, 51,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai: perigeuma 195 kilométer, apogeuma 212 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Április 1-jén kilométeres földtávolságban pályakorrekciót hajtottak végre a hideggáz-fúvókák segítségével.
Felépítése: szállító-, valamint fékezőegység, vezérlőegység, csillagérzékelő (tájolás), orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, kormányhajtóművek, fékezőegység, üzemanyagtartályok és fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében rádiórendszer (adó-vevő), áramforrások, hőszabályzó, antennák; felületén plazmadetektor, radiométer, szcintillációs gamma-spektrométer, magnetométer. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.
Az április 3-án végrehajtott fékezést követően 20 másodperccel levált az önálló holdszputnyik, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 58 perc volt. A Hold körüli pályára állásával két új fogalom került meghatározásra: periszelénium – a Holdhoz legközelebb eső pontja, az első keringésnél: 350 kilométer, és az aposzelénium – a Holdtól legtávolabb eső pontja, az első keringésnél 1017 kilométer.
Az alapkutatáson túli feladata segíteni a Hold alakjának és tömegének pontosabb meghatározását. Működése során kilenc, a holdfelszín tanulmányozására szolgáló gamma-sugárzási spektrumot, a Hold körüli térség 10 mágneses metszetét, 74 pályamérési adatrendszert és 17 sugárzási, röntgen-fluoreszcenciás mérési sorozatot szolgáltatott. Két hónapon keresztül működött, 460 Hold körüli keringés alatt 219 rádiókapcsolatot létesített. 56 napos élettartamot követően, az akkumulátorok kimerülése miatt az utolsó kapcsolat május 30-án volt.
Tudományos eredményei a Hold (vagy más égitest) első mesterséges műholdja a holdi medencék talaja a bazaltra hasonlít a pályamérések meghatározták, hogy a Hold szabálytalan körte alakú mágneses tere gyakorlatilag nincs a Hold közelében a mikrometeorok sűrűsége 100-szor akkora, mint a bolygóközi térségben
Források
Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó
Külső hivatkozások
Elődje:Koszmosz–111Luna-program 1963–1968Utódja:Luna–11
Luna 023 Kategória:1966 az űrkutatásban