Dietrich Fischer-Dieskau (Berlin, 1925. május 28. – Berg am Starnberg, 2012. május 18.) ötszörös Grammy-díjas német operaénekes (lírai bariton), karmester. A második háború utáni időszak egyik leghíresebb dalénekese, „a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja”.Ted Libbey. The NPR Listener's Encyclopedia of Classical Music New York: Workman Publishing, 2006
A franciák „Le miracle Fischer-Dieskau” névvel illették, Elisabeth Schwarzkopf szerint „egy született isten, tökéletes hanggal.”Dietrich Fischer-Dieskau: the Baritone of Our Age by Richard Wigmore June 6, 2007 Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Fischer-Dieskau számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott, felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese.Inc. Marquis Who's Who. Who's Who in the World: Marquis Who's Who., 2004 Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.Matthew Boyden. The Rough Guide to Opera 3rd Edition London: Rough Guides Ltd., 2002
Lenyűgöző, századokat átívelő repertoárt rögzített, Alan Blyth brit zenetudós megjegyzése szerint: „Nincs még egy olyan énekes korunkban, de bizonyára máskor sem, aki Dietrich Fischer-Dieskau széleskörű, változatos repertoárjának, elért eredményeinek akár a közelébe is jöhetne. Legyenek azok operák, dalok vagy oratóriumok, németül, olaszul vagy angolul: mind természetes volt számára. Mégis, minden egyes előadását a precizitás, az egyediség jellemezte.” Az említett nyelveken kívül franciául, oroszul, héberül és magyarul is készített felvételeket.
Élete „Családi zenetörténete” a 18. századig nyúlik. Őse volt az a Ludwig Fischer (1745–1825) basszista, aki az első Ozmin volt Mozart Szöktetés a szerájból c. Singspieljében, valamint Carl Heinrich von Dieskau udvari kamarás, akinek Bach a Parasztkantátát írta.
Albert Dietrich Fischer-Dieskau édesapja, iskolaigazgató volt, édesanyja, Dora pedig tanítónő. Már gyermekként elkezdett énekelni, formális énekképzésben 16 éves korától vett részt. A Wehrmachtba való bevonulása idején, 1943-ban Fischer-Dieskau épphogy befejezte gimnáziumi tanulmányait és a berlini konzervatórium első szemeszterét végezte. 1945-ben, Olaszországban hadifogságba esett, két évet töltött egy amerikai irányítás alatt lévő táborban, ahol gyakran énekelte a hazavágyó német katonák kedvenc Liedjeit.
Énekesi karrierje 1947-ben tért haza Németországba, Badenweilerbe, ahol kezdetét vette énekesi karrierje: Brahms Német requiemjét énekelte el minden előzetes gyakorlás nélkül (utolsó pillanatban kellett beugrania egy indiszponált énekes helyére). Első dalestjét Lipcsében tartotta, 1947 őszén, és röviddel ezután igen sikeres koncertet adott a berlini Titania-Palastban.
Karrierje korai szakaszától kezdve együttműködött Elisabeth Schwarzkopf és Irmgard Seefried jól ismert lírai szopránokkal, valamint Walter Legge producerrel, Franz Schubert és Hugo Wolf dalaiból készült albumaik zajos sikert arattak.
Fischer-Dieskau 1948 őszén, a Berlini Városi Opera (nyugat-berlini Kerületi Opera) vezető baritonjaként, Posa márki szerepében mutatkozott be Verdi Don Carlosában, Fricsay Ferenc karmesterrel. E társulat, amelyet 1961 után Német Operaként ismertek, maradt művészi otthona egészen a színpadtól való 1978-as elbúcsúzásáig.
Fischer-Dieskau vendégművészként gyakran lépett fel Bécs és München operaházaiban. 1949 után Európa több országában koncertezett, így Hollandiában, Svájcban vagy Olaszországban. 1951-ben mutatkozott be a Salzburgi Ünnepi Játékokon, majd ugyanabban az évben az Egyesült Királyságban is. 1954 és 1961 között rendszeresen fellépett a Bayreuthi fesztiválon, és 1956 és a 70-es évek eleje között rendszeres vendégművésze volt a salzburgi fesztiválnak is.
Operaénekesként elsősorban Berlinben és a müncheni Bajor Állami Operában lépett fel. Vendégként azonban a bécsi Operában, a Covent Gardenben, Japánban és Hamburgban is énekelt. 1955-ben lépett fel először az Egyesült Államokban, Bach és Brahms műveit énekelte. Első amerikai dalestjén Franz Schubert-dalokat adott elő, ugyanabban az évben április 19-én. Amerikai fellépésein Gerald Moore zongorista kísérte.
1951-ben készítette Fischer-Dieskau és Gerald Moore az első közös dalfelvételeket az EMI londoni stúdiójában, majd az évek során számtalan alkalommal dolgoztak együtt. Felvételeiket néha elő is adták élő koncertek alkalmával.Concert Programme, 31 Jan 1952. Színpadi együttműködésük egészen 1967-ig tartott, amikor Moore visszavonult a nyilvános fellépésektől, de még 1972-ig készítettek közösen felvételeket, amikor is befejezték grandiózus művüket: hanghordozóra rögzítették Schubert férfihangra alkalmas összes dalát. Gerald Moore 1972-ben teljesen visszavonult és 1987-ben, 87 évesen halt meg.
Fischer-Dieskau 20. századi klasszikus műveket is előszeretettel adott elő, köztük Benjamin Britten (aki Fischer-Dieskaut választotta a War requiem bariton szólóhangjának), Samuel Barber, Winfried Zillig, Gottfried von Einem vagy Aribert Reimann alkotásait. Részt vett Gottfried von Einem An die Nachgeborenen című kantátájának 1975-ös premierjén majd 1993-as felvételén is, amely művet az ENSZ megrendelésére írt a szerző 1973-ban. A felvételt Hamari Júliával és a Bécsi szimfonikusokkal rögzítették, Carlo Maria Giulini vezényelt.
A német zeneirodalom rögzítésén felül Fischer-Dieskau az olasz operákban is alkotott kiváló felvételeket. Verdi Rigolettója (Renata Scottóval) vagy a Don Carlos Posája igen tiszteletre méltó teljesítmények. Más operákban nyújtott alakításai kevésbé hatásosak, hangjából hiányzik a mediterrán vibrálás. Hanghordozón megjelent művei legnagyobb része azonban végiggondolt, intelligens előadás, csakúgy, mint Schwarzkopf vagy Maria Callas művészete, fontos elemük a kottához való hűségük. Fricsay Ferenc karmester egyszer azt nyilatkozta: „Soha nem gondoltam volna, hogy egy olasz baritont találok Berlinben.” Fischer-Dieskau 1978-ban fejezte be az operaéneklést, abban az évben, amikor utolsó operáját, Aribert Reimann Lear című művét felvette, amelyet a zeneszerző az ő javaslatára komponált meg.
Egész karrierjét végigkísérte hibátlan zenetudása és művészi technikája. Greg Sandow, az Opera News írója szerint „Mindent egybevetve technikája lélegzet elállító; akár emlékművet is szentelhetnénk neki.”Greg Sandow. „21 Sides of Fischer-Dieskau” Opera News November 2000 1993 Újév napján – 67 évesen – hagyta ott végleg a színpadot, és a továbbiakban karmesterként, énektanárként (főleg a dalok előadását oktatta), festőművészként és zeneíróként tevékenykedett. Narrátorként is tovább szerepelt, felolvasta például Strauss Hugo von Hofmannsthalhoz intézett leveleit a Rheingau Musik Festivalon, 1994-ben; valamint szerepelt Strauss melodrámájában, az Enoch Ardenben. Tiszteleti tagja a Robert Schumann Társaságnak.
A „világ legnagyobb Lied-dalnokaként” (Time) rendszeresen telt házas koncerteken lépett fel, egészen 1992-es visszavonulásáig. Előadásai precíz felépítése, amelyben a zene és a szöveg harmonikusan épültek egybe, máig érvényes standardot alakítottak ki. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető, hogy napjainkban ismét megnövekedett a német romantikus dalok utáni érdeklődés. A legelismertebb Schubert dalénekesként Fischer-Dieskaunak csak egy vetélytársa akadt Joachim Kaiser kritikus szerint – saját maga, mivel az évtizedek során új meg új mércéket állított fel, új technikákkal kísérletezett, és meglepetésszerű érzelmeket jelenített meg.http://www.bach-cantatas.com/Bio/Fischer-Dieskau-Dietrich.htm
Díjai thumb|jobbra|Unokaöccse, Thomas átveszi a Dietrich Fischer-Dieskaunak ítélt Polar-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól Léonie Sonning Zenei Díj 1975 Ernst von Siemeens Zenei Díj 1980 Polar Zenei Díj 2005
Magánélete Fischer-Dieskau 1949-ben vette feleségül Irmgard Poppen gordonkaművésznőt. Három fiuk született: Mathias (díszlettervező), Martin (karmester), és Manuel (gordonkaművész). Irmgard az ő születését követő komplikációkban halt meg, 1963-ban.
Ezután Fischer-Dieskau házastársa Ruth Leuwerik színésznő volt 1965–1967 között, majd Kristina Pugell, 1968–1975 között. 1977-től Várady Júlia szoprán énekesnő volt a felesége.
Halála 2012. május 18-án hunyt el, 10 nappal 87. születésnapja előtt.
Diszkográfia (csak a CD-n [is] megjelent felvételek) Énekesként Teljes operák Mozart: A varázsfuvola – Papageno (Maria Stader, Ernst Haefliger, Rita Streich, Josef Greindl stb.; Nyugat-berlini Rádió [RIAS] Kamarakórusa és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc) (1955) Deutsche Grammophon 4761752 Gioachino Rossini: Tell Vilmos – címszerep (Gianni Jaia, Giuseppe Modesti, Jolanda Mancini, Ivan Sardi stb.; a RAI Milánói Ének- és Zenekara, vezényel: Mario Rossi) (1956) Claque 3001/2/3, Myto 3MCD 001 212, Andromeda ANDCD 5045 és Line Music 6829425 Beethoven: Fidelio – Don Pizzaro (Kieth Engen, Ernst Haefliger, Leonie Rysanek stb., Bajor Áll. Opera Ének- és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc) (1957) Deutsche Grammophon 453 106-2 Mozart: Don Giovanni – címszerep (Walter Kreppel, Sena Jurinac, Ernst Haefliger, Maria Stader, Karl Christian Kohn, Ivan Sardi, Irmgard Seefried; Nyugat-berlini Rádió [RIAS] Kamarakórusa és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc) (1958) Deutsche Grammophon 483 6380 [CD + Pure Audio Blu-ray] Wagner: Tannhäuser – Wolfram von Eschenbach (Hans Hopf, Elisabeth Grümmer, Marianne Schech stb.; Berlini Állami Opera Ének- és Zenekara, vez. Franz Konwitschny) (1960) Electrola [EMI] 0 96550 2 Verdi: Rigoletto – címszerep (Renata Scotto, Carlo Bergonzi, Fiorenza Cossotto stb.; La Scala Ének- és Zenekara, vez. Rafael Kubelík (1963) Deutsche Grammophon 477 5608 Alban Berg: Wozzeck – címszerep (Evelyn Lear, Helmut Melchert, Fritz Wunderlich stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zemekara, vez. Karl Böhm (1964) Deutsche Grammophon Hindemith: Cardillac – Cardillac aranyműves (Leonore Kirschstein, Elisabeth Söderström stb.; Kölni Rádió Ének- és Zenekara, vez. Joseph Keilberth (1965) Deutsche Grammophon 431 741-2 és Opera d'Oro OPD 1427 Alban Berg: Lulu – Dr. Schön (Evelyn Lear, Patricia Johnson stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zenekara, vez. Karl Böhm) (1967) Deutsche Grammophon 435 705-2 Verdi: La Traviata – Georges Germont (Pilar Lorengar, Jaume Aragall i Garriga stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zenekara, vez. Lorin Maazel) (1968) Decca 443 000-2 Richard Strauss: Salome – Johanán (Richard Cassilly, Gwyneth Jones, Mignon Dunn stb.; Hamburgi Áll. Opera Zenekara, vez. Karl Böhm) (1970) Deutsche Grammophon 463 541-2 és Brilliant Classics 9094 Humperdinck: Jancsi és Juliska – Péter (Anna Moffo, Helen Donath, Christa Ludwig, Arleen Augér, Lucia Popp stb.; Tölzi Fiúkórus, Müncheni Rádiózenekar, vez. Kurt Eichhorn) (1971) RCA 74321 25281 2 Richard Strauss: Salome – Johanán (Gerhard Stolze, Leonie Rysanek, Várnay Astrid stb., Bajor Áll. Opera Zenekara, Ferdinand Leitner) (a Müncheni ünnepi játékok 1971. júl. 26-i előadása) Melodram CDM 2.7098 Pfitzner: Palestrina – Borromeo bíboros (Nicolaï Gedda, Bernd Weikl, Karl Ridderbusch stb.; Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Rafael Kubelík) (1973) Deutsche Grammophon 427 417-2 és Brilliant Classics Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Hans Sachs (Peter Lagger, Roland Hermann, Plácido Domingo, Catarina Ligenza, Christa Ludwig, Ivan Sardi stb.; a Deutsche Oper Berlin Ének- és Zenekara, vezényel: Eugen Jochum) (1976) Deutsche Grammophon 415 278-2 és 477 7599 Schumann: Genoveva – Siegfried (Edda Moser, Peter Schreier, Siegfried Lorenz stb.; Lipcsei Gewandhaus Zenekara, vez.: Kurt Masur) (1976) Brilliant Classics 95117 Cimarosa: Titkos házasság – Geronimo (Várady Júlia, Arleen Augér, Hamari Júlia stb.; Angol Kamarazenekar, vez. Daniel Barenboim) (1977) Deutsche Grammophon 437 696-2 és Brilliant Classics 93 962