A Mini Transat 6.50 - más néven Transat 650 - egy transzatlanti, kb. 7400 km-es (4000 tengeri mérföldes) nonstop szólóvitorlás verseny, mely Franciaországból indul és az Atlanti-óceán átszelésével a másik kontinensen ér véget. Egyetlen megállója Madeirán vagy a Kanári-szigeteken van. Kisméretű, óceáni körülményekre fejlesztett, speciális hajókkal teljesítik, amelyek pontos méreteit a Miniclasse 6.50 hajóosztály szabályai határozzák meg. A hajók hossza 6,5 m, szélességük 3,0 m, merülésük 2,0 m lehet.
6.50 Osztály A Mini 6.50 hajók nagyon gyors vitorlások, melyek sebessége elérheti a 25 csomót is. Az árbóc hossza a hajótest hosszának kétszerese: vitorlái hatalmas felületen fogják a szelet.
2 hajóosztály van: széria és prototípus. A széria kategória kötött dizájnú minikből áll. A prototípusok (röviden: protók) nincsenek annyira korlátozva szabályokkal, mint a széria hajók dobozszabálya, használhatnak például dönthető keelt és karbont. A prototípus miniosztály átlagosan 7%-kal gyorsabb.
A mini hajóosztály viszonylagos olcsósága egyúttal azt is jelentette, hogy a fejlesztések és az újítások melegágya lett. A one-design versenyekkel ellentétben - ahol a hajók tervezését szigorúan ellenőrzik, és a tervezőnek az a feladata, hogy a versenyszabályokban megtalálja a kibúvókat - a nyitott Mini-osztály támogatja a minél nagyobb mérvű kísérletezéseket és a verseny emberpróbáló természete miatt az új elképzelések igen rövid időn belül élesben is kipróbálhatóak. Következésképp: amit egy minin kitaláltak, azt könnyedén alkalmazni lehet egy 60 láb hosszú hajón is, s ez egyben azt is jelenti, hogy ez az osztály gyakran az egytestű hajók fejlesztésének alapja. Ilyen újdonság volt például a vízballaszt, a billenő keel, az ikerkormány, a Kevlar-vitorlák és a tagolt orrsudár. Michel Desjoyeaux az 1991-es versenyen próbálta ki először a billenő tőkesúlyt. Az ötletet hamarosan a Vendée Globe Open 60-asain és sokmás hajón is nagy sikerrel alkalmazták.
A Mini 6.50 szabályai Maximum hajóhossz: 6,5 m (21′) Maximum szélesség: 3 m (10′) Maximum merülés: 2 m (6’7″) Minimum átlagos szabadoldal magasság: 750 mm (30″) Maximális vízballaszt: 2×200 liter A kokpit padlójának minimális magassága a vízvonal felett: 150 mm (6″) A vitorlák maximális száma 8, beleértve a viharvitorlákat Kötelező navigációs eszközök: tájoló, kézi mélységmérő, szextáns, távcső Kötelező biztonsági felszerelés: mentőtutaj, túlélőcsomag, EPIRB, vészjelző rakéták, túlélőruházat, védőkorlát, biztonsági heveder, mentőmellény, horgony (8 kg/18 font), radarreflektor, ködkürt, kombinált háromszínű navigációs fény az árbóc csúcsán, elsősegélycsomag, viharhorgony, evezőlapát.
Történelem Mini Transat-ként vált ismertté a Classe Mini 6.50 szóló vitorlás versenye, melyet egy szakképzett szkipper és megszállott szólóversenyző hozott létre, a brit Bob Salmon, válaszul az Ostar szólóvitorlás transzatlanti versenyre (1976), melyre a bejutás költségei egyszerűen előteremthetetlenül magasak voltak, nem beszélve a horribilis összegű 40 lábas hajókról. Így Bob Salmon vadonatúj óceán-átszelő versenyének az lett a fő cél kitűzése, hogy egy olyan magas színvonalú vitorlásverseny szülessen meg, mely kigazdálkodható lehessen még az alacsonyabb költségvetésűek számára is, így kizárva az esetleges visszaéléseket; a hajók hossza nem haladhatja meg a 6.50 métert.
Az első két évadot 1977-ben és 1979-ben szervezték oly szellemben, mely tükrözte az egyszerűség és szerénység alapvető elveit. 1977-ben 23-an indultak a versenyen, rá két évre 32-re nőtt a létszám a hatalmas sikerre és népszerűségre való tekintettel.
1991-ben már 68 indulója volt a Mini Transat-nak és ebben az évben nyert a francia Michael Desjoyeaux, aki jelenleg talán a legjobb szólóvitorlázó. A verseny történetében számos olyan vitorlázó feltűnt, aki később nevet szerzett magának a Vendée Globe vagy ehhez hasonló nívós versenyek során. Ilyenek például Marc Thiercelin, Bernard Stamm vagy akár Isabelle Autissier a Mini 6.50 kimagasló indulói közül.
A szervezők tartották magukat az eredeti elképzeléshez és a Mini Transat mindvégig megmaradt egy megfizethető egykezes vitorlásversenynek, melytől egyenes út vezet a földkerülő óceáni vitorlázás felé. A Mini Transat 6,50 vitorlás verseny legendája 2 évente összegyűjti a vitorlázókat szerte a világról, hogy közösen tegyék tiszteletüket a világ legnemzetközibb egyszemélyes óceáni versenyén, melyen a legelhivatottabb, legelszántabb vitorlázók sorakoznak fel a rajtvonalnál minden páratlan évben.
Kvalifikáció
A Mini Transat 6.50 egykezes vitorlás versenyre való bejutást is természetesen egyfajta kötelező felkészítő kvalifikáció előzi meg, ami által megmutatkozik a vitorlázó tudása és a pszichológiai rátermettsége a szólóvitorlázásra és a magányos navigációra. Egyedül átszelni az Atlanti-óceánt nem könnyű feladat: igazi személyes elkötelezettséget és felelősségteljes döntéseket kíván meg, mert az óceán közepén senkire nem számíthat a magányos vitorlázó. A kvalifikáció tehát arra van kitalálva, hogy felkészülhessen a nagy kalandra az elszánt szkipper. Ehhez 2 éven keresztül különböző versenyeket kell teljesíteni, melynek több szintű, úgynevezett minősítő besorolása van. Ez a felkészítő kvalifikáció mind szóló, mind páros versenyeket magában foglal. A kvalifikáció időszakában több, mint 2000 tengeri mérföldet kell teljesíteni, ami körülbelül 3704 kilométernek felel meg.
A verseny A mindenre felkészítő kvalifikáció teljesítését követően a szkipper elindulhat a következő Mini Transaton, ahol már közel 8000 kilométer teljesítése a cél: külső támogatás, útvonal megállapítás és navigációs segítség nélkül, a legjobb vitorlázókkal együtt elrajtolva Franciaországból akár több, mint egy hónapos nonstop vitorlázással, előre kiszámíthatatlan időjárási viszonyok között.
A Mini Transat 6.50 nem egy egyszerű hosszú sprint az Észak-Atlanti passzátszelekben; hanem eklektikus keveréke a meteorológiai kondícióknak, melyhez számottevő szakértelem szükséges. Nincsen nyeremény, de nem is a győzelem hajtja a szólóvitorlázókat: a Mini Transat teljesítése felér egy személyes győzelemmel. 2 csoportja van a versenyzőknek: akik teljesítették a távot, és akik nem tudták befejezni. Az utóbbiak általában nem adják fel, a következő szériában ismét megpróbálják. A nem-teljesítés számíthat csak veszteségnek, a többi szkipper, aki beér a célvonalba, mind nyertes.
A verseny veszélyessé is válhat, az induló szólóvitorlázóknak számolniuk kell a kockázatokkal. A versenyzők egyhuzamban körülbelül 20 percet aludhatnak, ekkora a látótávolság kiszámítható időjárási körülmények között. Ekkor az autopilotra bízzák az irány tartását, de ez sem jelent teljes biztonságot, hiszen ez idő alatt bármi a hajó elé kerülhet, ami megrongálhatja a testet. A 6.50 osztály az inkubátora a professzionális óceáni vitorlázóknak és az első lépcső az nagyobb óceáni osztályokhoz, úgy mint az Open 40-es, 60-as és a földkerülés.
A Minitransat kihívása mellett van még lehetőségük a szkippereknek 6.50-es minijüket versenyre szállítani, év közben különböző rangos szóló- és páros események várják a 650 vitorlázóikat: Mini Fastnet, Mini Barcelona, Select 650 és Open Demi-Cle.
Minitransat 2011 A 2011-es Minitransaton 79 induló szkipperből 59-en teljesítették a transzatlanti távját.
Az első szakasz Le Havre kikötőjéből Funchal szigetére a leggyorsabb versenyzőnek, Sébastien Roguestól 8 napot, 20 órát és 46 percet, míg az szakasz utolsó befutójától 11 nap, 11 óra 37 perc és 24 másodperc non-stop vitorlázást követelt meg. Rouges ez alatt a közel 213 óra vitorlázás alatt az első és egyetlen pihenőponthoz érve 1148 mérföldet tett meg, 5.40 csomó átlagsebességgel haladva.
Az első szakaszhoz végéhez érve 77 induló volt még versenyben.
A 2. szakaszt és azzal a 2011-es Mini Transatot proto kategóriában David Raison (747 - TeamWork Evolution) nyerte meg. Az utolsó pályát 17 nap, 6 óra, 13 perc és 32 másodperc alatt teljesítette 7,53 csomós átlagsebességet hajózva, míg a verseny egészét nézve, David Raison leggyorsabb forradalmian új dizájnú prototípus hajója több, mint 26 napot töltött vízen, 6,80-as átlagsebességgel. David Raison a futurisztikus hajójával (Magnum) forradalmat indított a 2011-es versenyen. Fantasztikus manőverezésével és a palackorrú hajódesignnal Raison letett egy mérföldkövet. Kérdésessé vált, hogy a többi nagy gyártó majd követi-e a TeamWork Evolution által kreált designt a következő Transaton vagy maradnak a klasszikus kialakításnál. Ha nem lesz dizájnbeli változás, megkockáztatják a következő széria bukását, de ha a vadiúj dizájnt választják, az a transzatlanti versenyek egészére hatással lesz.
Gwénolé Gahinet (455 – Asso Watever) pedig a 2011 Minitransat széria kategória nyertese!
Minitransat 2013 51 hajó teljesítette a versenyt, ebből 33 széria és 18 prototípus ért célt Pointe-à-Pitre-ben. 14 különböző nemzet állt a rajtvonalhoz, először indult magyar versenyző, ám Méder Áronnak végül nem sikerült befejeznie a versenyt. Giancarlo Pedote a MiniTransat 2011 győztes David Raison palackorrú Magnum hajójával a 2. helyen ért célba, Benoît Marie prototípus hajója mögött. Szériában Aymeric Belloir aratott győzelmet.
Magyar induló Magyar szólóvitorlázó a sorozat 36 éve alatt még nem teljesítette a távot. Méder Áron széria kategóriában vitorlázik, Kovács Tamás pedig prototípus osztályban.
Források
Minitransat 650 magyar oldala minitransat.hu Classe 650 hivatalos angol nyelvű oldala classemini Mini Transat 6.50 verseny hivatalos angol nyelvű oldala minitransat650.com Nic Compton: Magányos Vitorlások, 2003. Alexandra kiadó.
Kategória:Vitorlázás