A King George V osztályú csatahajók voltak a második világháború során a Brit Királyi Haditengerészet legmodernebb csatahajói. Összesen 5 db ilyen csatahajót rendeltek és építettek meg: HMS King George V, HMS Prince of Wales, HMS Duke of York, HMS Anson és HMS Howe.

Az első világháborút követően öt nagyhatalom írta alá az 1922-es washingtoni szerződést, amely korlátozta az építhető hadihajók számát, azok páncélzatát és fegyverzetét. A szerződést 1930-ban Londonban megerősítették, de 1936. december 31-én lejárt és nem is újították már meg az aláíró nagyhatalmak (Nagy-Britannia, USA, Japán, Franciaország és Olaszország) közötti feszültségek miatt. Ezért a brit Admiralitás elrendelte egy új csatahajóosztály terveinek felvázolását 1936-ban, amelyet V. György brit királyról neveztek el. Az osztály hajói darabonként átlagban 7 393 134 korabeli font sterlingbe kerültek. Az osztályba tartozó első hajó építését 1937-ben kezdték és 1940-ben állt szolgálatba, az utolsó hajó 1942-ben állt szolgálatba, így az osztály minden egysége részt vett a második világháborús hadműveletekben. A Prince of Wales-t 1941-ben a japán légierő elsüllyesztette Brit Malájföld, a mai Malajzia partjainál.

Fejlesztése thumb|Az osztály egyik csatahajója, az HMS Duke of York a második világháborút követően. A fedélzeten felsorakozó legénység látványa jól érzékelteti az egység lenyűgöző méreteit. Az V. György király osztályú hajók tervezése 1928-ban kezdődött. Az 1922-ben aláírt washingtoni szerződés a részes öt nagyhatalom (Nagy-Britannia, az USA, Japán, Franciaország és Olaszország) számára „hajóépítési szünetet” írt elő, vagyis megszabták az építhető hadihajók számát, nagyságát, korlátozták azok fegyverzetét és páncélzatát. Mivel ez a szerződés csak 1930. december 31-ig volt érvényben, ezért a Királyi Haditengerészet már 1928-ban elkezdte felvázolni, hogy milyen hadihajókkal kívánja felváltani az első világháborúból megmaradt, korszerűtlen csatahajókat, illetve a modern, de lassú Nelson osztályt.Brown, D.K. Nelson to Vanguard, p. 25

Azonban a washingtoni szerződést 1930-ban Londonban tartott konferencia során megerősítették és a "hajóépítési szünet" végét kitolták 1937-ig. A tervezési munkálatokat ezért 1935-ig elhalasztották, amikor még mindig a szerződéses korlátok figyelembevételével kezdték felvázolni az új csatahajóosztály paramétereit: legnagyobb vízkiszorítása 35 000 tonna, övpáncélzata 374 mm, fegyverzetének kiválasztásakor pedig 16, 15 és 14 hüvelyk (406, 381, vagy 356 mm) űrméretű ágyúkat terveztek kiválasztani. A tervezési célok között szerepelt a 27 csomós maximális sebesség (50 km/ó) és a 11–14 km-es lőtávolság. A hajóosztály tervezésénél kiemelt figyelmet fordítottak a torpedó elleni védelemre és a lőszerraktárak kiemelt védelmére.Brown, Nelson to Vanguard, pp. 28–29

1935 októberében az Admiralitás döntést hozott arról, hogy 14 hüvelykes (356 mm) űrméretű ágyúkat rendelnek a hajóknak, egyszerűen azért, mert a nagy űrméretű ágyúkra vonatkozó rendeléseket az év végig le kellett adni, viszont azt még nem lehetett tudni, hogy az 1936. december 31-én lejáró szerződést meghosszabbítják-e a nagyhatalmak képviselői. Az 1935 decemberében Londonban kezdődő konferencián az USA hajlandó lett volna beleegyezni a szerződés meghosszabbításába, ha azt Japán is aláírja. Utóbbi azonban 1936 januárjában elhagyta a konferenciát, míg Olaszország (Benito Mussolini vezetésével) megtagadta annak aláírását, úgyhogy végül csak Nagy-Britannia, az USA és Franciaország írta alá.

Felépítése Meghajtás Az V. György osztály volt az első, amelynek tervezésekor a kazántermeket és a gőzturbinákat felváltva helyezték el a hajó belsejében, biztosítva azt, hogy egy szerencsés ellenséges találat nem tudja mozgásképtelenné tenni a hajót az összes kazán, vagy az összes turbina, megrongálásával.Brown, pp. 164–165 A kazántermeket és a turbinákat párosával helyezték el a hajó védett belső részében. A hajtóművek névleges összteljesítménye kb. 110 000 LE (~82 000 kW) volt 230 percentkénti fordulaton, 400 psi gőznyomás és 371 °C vízhőmérséklet mellett.Journal of Naval Engineering A hajtómű tervezési tartaléka lehetővé tette, hogy csata közben vagy vészhelyzetben 120 000 LE teljesítményt adjon le, míg a Prince of Wales hajtóművei 128 000–134 000 LE közötti teljesítményt adtak le huzamosabb ideig probléma nélkül,G&D, Allied Battleships of WW2, p206 amikor a csatahajó a Bismarck után vadászott. Az osztály kazánjai a kortárs hadihajókhoz viszonyítva is gazdaságosan és hatékonyan működtek, azonban 1942 után az Admiralitás rákényszerült hogy rosszabb minőségű (magasabb viszkozitású és tengervízzel szennyezett) fűtőolajat használjon,Gray and Killner, JNE, Volume 2, Book 4, January 1949, Sea Water Contamination of Boiler Fuel Oil - Part II ami lecsökkentette a hajtóművek teljesítményét és megnövelte a karbantartási igényeiket.JNE, RECENT IMPROVEMENTS IN OIL-BURNING EQUIPMENT, Parts I, II, & III. A fűtőolajban található tengervíz az V. György osztályra jellemző páncélzat hibája: a páncéllemezek mögött található tartályokban tárolták a fűtőolajat, és a használat függvényében tengervízzel töltötték fel azokat. A háború elején rendelkezésre álló, alacsony viszkozitású olaj kevésbé keveredett a tengervízzel és sokkal könnyebb volt ezt a szennyeződést eltávolítani. A háború kitörése után azonban egyrészt nagy veszteségek érték a brit tankhajóállományt, másrészt a repülőgépek elsőbbséget élveztek az alacsony viszkozitású kőolajszármazékok felhasználásában. Másrészt a hadihajók tartályába amúgy is szivárgott be valamennyi tengervíz, amit jóval nehezebb volt eltávolítani a rosszabb minőségű fűtőolajból. 1944-re a fűtőolaj rossz minősége komoly gondokat kezdett okozni és az Admiralitás új fúvókákat volt kénytelen kifejleszteni és beszerelni, amelyeket a Duke of York és az Anson kapott meg.

Páncélzat A csatahajó függőleges páncélzatának vastagsága a vízvonalon, a géptermek mellett elérte a 349 mm-t, a lőszerraktárak mellett pedig a 374 mm-t. Az övéért a fő keresztbordánál függőleges volt, de a keresztirányú válaszfalak közelében némileg elhajlott a függőlegestől, megnövelve ezzel a lőszerraktárak védettségét. Az övvért 7,2 méter mély volt. Ebből 4,6 méteren a vastagsága állandó volt, de az alsó harmada a géptermek mellett fokozatosan 112 mm-re, míg a lőszerraktárak mellett 137 mm-re csökkent. A páncél elvékonyítását a vízvonal alatt a víz levegőhöz mért nagyobb ellenállása igazolta; a vízvonal alatt becsapódó lövedékek kisebb sebességgel érték a hajótestet. A fő páncélövet a fő keresztirányú válaszfalak határolták, melyeket valamivel a hátulsó fő lövegtorony mögött, illetve az elülső fő lövegtorony előtt alakítottak ki. A páncélöv alsó, elvékonyodó harmada azonban némileg túlnyúlt a válaszfalakon. A válaszfalak vastagsága 249 mm és 299 mm között volt.

A fő páncélfedélzet vastagsága a géptermek felett 124 mm, a lőszerraktárak felett 149 mm volt. A hátulsó keresztirányú válaszfal mögött egy 124–112 mm vastag páncélfedélzetet alakítottak ki a csavartengelyek és a kormányműterem biztosítása érdekében. E fedélzet széleit elhajlították a vízszintestől. Ez a rendszert egy 100 mm vastag válaszfalban ért végét a kormányműterem mögött. A hajó orrát egy 124–62 mm vastag páncélfedélzettel erősítették meg.

A fő lövegtornyok 324 mm vastag homlok és 149 mm vastag tetőpáncélzattal rendelkeztek. Az oldalfalak vastagsága elől 224 mm, hátul 174 mm volt. A barbetták vastagsága elérte a 324 mm-t, de a középvonal felé haladva vastagságuk 274 mm-re csökkent.

A parancsnoki híd viszonylag könnyű, 50–112 mm vastag páncélzatot kapott, mely nem tette lehetővé nagy kaliberű lövedékek feltartoztatását.

A másodlagos fegyverzet valamint a tüzérségi állások s azok kommunikációs csatornái könnyű, repeszfogó páncélzatot kaptak csupán; a maximális lemezvastag ezeken a pontokon nem haladta meg az 50 mm-t.

A lőszerraktárak számára 37 mm vastag lokális repeszfogó páncélzatot biztosítottak.

A torpedó elhárításért három hosszanti kamra felelt, melyek közül a középsőt folyadékkel telítették, míg a másik kettőt üresen hagyták. A fő keresztbordánál a harmadik kamrát egy dupla, 19+19 mm vastag függőleges torpedó válaszfal határolta, de a lőszerraktárak mellett e válaszfal vastagságát 22+22 mm-re növelték. Ez a lemezsor nem csak a torpedó elhárításért, hanem a páncélöv alatti ballisztikus védelem biztosításáért is felelt – a Dániai-szorosban vívott ütközet során épen ez a lemezsor állította meg a Bismarck egyik mélyen a vízvonal alatt becsapódó páncéltörő gránátját.

A haditengerészeti szakértők többsége a brit páncél minőségét magasan a külföldi típusok fölé helyezi, mások szerint ezt az elgondolást nem igazolják empirikus adatok; szerintük a háború utáni lőgyakorlatok alapján a brit páncél minősége nem volt egyértelműen sem magasabb sem alacsonyabb a rivális nemzetekéinél.thumb|Az V. György osztályú csatahajók páncélöve jól látható a fedélzet alatt, a vízvonal felett (a képen a HMS Howe ).A Bismarck hivatalos, a Krupp vállalatok által kiadott páncéltörési görbéi alapján végzett számítások szerint a V. György osztály a következő immunitási zónákkal rendelkezett a német csatahajó 380 mm-es, 800 kg tömegű, 820 m/s kezdő sebességgel indított páncéltörő gránátjai ellen:

Motortér)

Alsó átütési határ: 22,8 km

Felső átütési határ: 31,3 km

Távolság az alsó és felső átütési határok között: 8,5 km

Lőszerraktárak)

Alsó átütési határ: 16,9 km

Felső átütési határ: 35,5 km

Távolság az alsó és felső átütési határok között: 18,6 km

Fő lövegtornyok és barbetták)

Alsó átütési határ: 25,8 km

Felső átütési határ: 31,0 km

Távolság az alsó és felső átütési határok között: 5,2 kmthumb|A Bismarck osztályú Tirpitz német csatahajó és a King George V. páncélzatának összehasonlító rajza. A brit típus esetében a nehéz páncélzat a hajótest jóval nagyobb részét védi, valamint a lőszerkamra is egészen mélyen a hajó gyomrába került, még a Tirpitz esetében közvetlenül a fő fedélzeti páncélzat alatt van. A német páncélelrendezés a 19.-20. század fordulójának védett, azaz páncélfedélzetes cirkálóiéra emlékeztet, emiatt több kritika is érte a Bismarck osztályt.http://www.navypedia.org/ships/germany/ger_bb_bismarck.htm

Fegyverzet

thumb|A brit HMS Prince Of Wales csatahajó röviddel elsüllyesztése előtt Szingapúrban.