Sebeő Talán (2004-től Far Severő Sapirico; Budapest, 1958. szeptember 15. –) magyar filozófus, író, esztéta, képzőművész.
Életpályája Négy egyetem kilenc szakán három diplomát (biológia, filozófia, esztétika) szerzett. A Cseresorozat Nemzetközi Filozofikussági Művészetelőreiskola (1982) megalapítója. A Cserének nevezett unideologikus, együttgondolkodásra és lényeglátásra épülő közös aktív együttlevések filosofőre. 1983-tól 1988-ig Csere név alatt különleges, filozófiai-irodalmi-képzőművészeti fanzine-t szerkesztett és adott ki, melyben egyedi grafikai és könyvészeti megoldásokat alkalmazott, és igen széles spektrumon foglalkozott filozófiával, irodalommal és képzőművészettel.
1984-től kezdve évenként művészeti fesztiválokat (Gyorskettő, Kibontakozáskedvelők, Röviden, Láthatatlan művészet, 1988-tól Titanic fesztiválok) szervezett és a CSNFM számos közös cseréjének és performanszainak aktív közreműködője volt. 1986-ban létrehozta a Hejettes Szomlyazókkal közösen a Platón barlangjának nevezett alternatív centrumot egy Kavics utcai (Budapest) légópincében, ahol rendszeresen folytak a gondolatcserének nevezett előadások, fellépések és képzőművészeti tárlatok, művészetelméleti és filozófiai viták. A Platón barlangjának tevékenységét egy évvel később ellehetetlenítették, nem függetlenül attól, hogy Sebeő Talán életét és munkásságát a belügyminisztérium is figyelemmel kísérte. (Lásd ehhez a „Festő” dossziéját.)Célszemély Sebeő Talán, 1987
1988 óta (1997-ig) szervezője a TFMG, vagyis Titanic Filozofikussági Művészetelőreiskola Gondolatcseresorozata éves rendezvényeinek. 1991-ben egy alternatív hirdetési-kommunikációs mozgalomhoz csatlakozott, amelyet Wolfram Helmle, a Hirdetés újság Magyarországra letelepedett német tulajdonosa alapított, és amely a „32-esek” nevet kapta. Sebeő a Hirdetés című újság 32. rovatában, az "Olvasók rovatá"-ban jelentette meg kreatív, költői-ismeretelméleti hirdetéseit, melyre sokan reagáltak. Erről azt nyilatkozta 1993-ban: "Ez a XXI. századnak készül, nemcsak szociológus-történész szakos hallgatóknak, hanem talán időjárőröknek is. Ez az a dolog, ami összeköti majd a XXI. századot a XXII.-kel.".A harminckettesek (Szines Géza beszélgetése Sebeő Talánnal és Kasszandrával) 1992-ben St. Auby Tamás meghívására a Bartók 32 Galériában rendezett nagyobb kiállítást rajzaiból Új népművészet 2050-2192 címmel, és ugyanebben az évben drámaíróként is jelentkezett a „Gondolám, a malom” c. művével, amit Tandori Dezső a Madách utáni összefoglaló magyar drámának aposztrofált. 1994-től működik az általa létrehozott Első Memória Fejlesztési Tréning, amit a Magyar Szabadalmi Hivatal 156915-ös lajstromszámú emblémás védjeggyel látott el. 1996-ban a Cseresorozat mediális kiterjesztéseként és a fesztiválokon rendezett cserék leszármazottjaként Gondolatcsere Rádiót működtetett heti rendszerességgel a Fiksz Rádió keretén belül. 2002-ben virtuális SCI-FILO-HUMOR Tanszéket alapított, mely ugyan nem kötődött egyetemekhez, de fontos szerepet játszottak benne az ELTE tudományfilozófusai (Ropolyi László és Szegedi Péter).
A Cserével párhuzamosan más ideológiaellenes és szupranacionális formációk létrehozásában is meghatározó szerepet játszott, ilyen volt a Ritka Lengyel Autók Klubja (rövidítve: R. I. L. A. K., egy kulturális orientációjú „antiautós” klub) és a Skandinávia Kultúrtársaság Magyarország (Kőhegyi Tamással). Mindkettő összefonódott Sebeő kommunikációs praxisával (költői-tudományos-abszurd hirdetéseivel és kiterjedt levelezésével), amely a határlepusztítás jegyében egyrészt a fiktív identitások alapítására és gondozására, másrészt az alternatív gondolatrendszerek kultiválására irányult.
Sebeő Talán „hirdetési” tevékenysége megelőzte és megelőlegezte a netes fórumokat, azok „prehisztorikus” verziója, de far severö sapirico névvel (és más nickname-ek alatt) később a net idején, aktív alakítója lett számos online beszélgetésnek, köztük a törzsasztal. hu-nak is. A Magyarországra települt német Wolfram Helmle a kölni Announcer hirdetési újság hasonlóságára engedélyezte a hirdetési újságjában, a Hirdetésben a később híresé vált 32-es Rovatot, amibe bárki beírhatott, és ennek az irodalmi magasságba emelkedésében Sebeőnek volt a legnagyobb része, ahogy magának a rovatnak is az életbehívásában és elterjesztésében országszerte. A hirdetők 51 "Világtalálkozó" elnevezésű országos találkozót tartottak, ahol a legtöbb ember csak sejthette, a találkozott ember mely álneveken kicsoda: lét-rejöttek a Láthatatlanok. A fórumnak A Rovatnak a 2000-es évek elején való elszegényedés és az internet megjelenése játszottak közre.
Az alábbi „indexes” fórumok létrehozója, illetve inspirálója: Harminckettesek, Lengyelország kultúrhegemón, Unitra – lengyel szerelem, mely utóbbi a hi-fi és a technológia világába vezet, mely szintén nem idegen tőle. Továbbá még ezek a topikok is a nevéhez fűződnek: Szavak -ló végződéssel, Szavak -TÓ végződéssel, harmadik betűje A, Szavak rövid U-ra, Viccek poén nélkül: írd meg a poénját, Filozofikus, filozófiai kétségek, Magyar kérdőszók, Közterület-elnevezések: miről kéne elnevezni? Magyar-magyar magyarázó IV., Trójai háború, Igazságok, Off-topik, stb. Jelenleg ír, nyelveket tanít, és egy új, forradalmi angol-német nyelvtankönyvet adott ki, amely által 1 idő alatt 2 nyelvet lehet tanulni humorban, szellemben, műveltségben és intelligenciában, és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában 65 szabadalommal lett védve.
Munkássága Munkásságára Platón, Friedrich Nietzsche és Martin Heidegger filozófiája gyakorolta a legnagyobb hatást, az ő eszmei alapjaikon dolgozta ki az unideologikus gondolatcsere elméletét, amelyet – többek között – az alábbi minőségekkel és folyamatokkal jellemzett: lényeglátás, folyamatérzékenység, titokranyitottság, világszerűvéválás. E fogalmak központi szerepet játszottak alkotói, szerkesztői, kiadói és szervezői tevékenységében is, melyet a görög dialogikus filozófia mellett a punk kultúra is inspirált. Művészetelméleti munkásságát a Csere elmélete és gyakorlata mentén fejtette ki, így a Csere (mint filozófia) egy hermeneutikai és fenomenológiai alapokon álló művészet- és kommunikációelméletnek is tekinthető.
Művészetelméletében Sugár Jánossal kreálták az ún. "óniát". „Az ónia ens diminitum (kisebbített létező). Kezdetben tárgyként üti fel magát. A következő kritériumoknak kell megfelelnie tudni:
1. legyen az erő (vagyis végtelenül egyszerű, radikális, komoly, türelmes, igényes); 2. legyen láthatatlan a mában (ez a szó Sugár János-i értelemben véve természetesen); 3. legyen lábadozó (der Genesende), vagyis az idő teltével legyen erőbb erő: kezdje meg saját, független életét. Következményei a ki-futás, a felgyorsulás és az új nyelv. Demokratikus, mivel ugyanazt az állapotot adja át túllépésnek; nem hierarchikus. Lentről nézve az érthetetlenség demokráciája. Az ónia később függetleníti magát a tárgyi létezéstől, személybe lép, személlyé lesz, társadalommá, állampótlóvá, másteremtővé. Vigyázat! Életveszélyes! Felszívja a Cserét is. Hasonló a Szophoklésztől ismert kemény dalnokhoz. ” – Sebeő Talán
Amíg az „erő” és a „lábadozó” fogalma Nietzschére, illetve Heideggerre vezethető vissza, addig a „láthatatlan művészet”-ben Erdély Miklós gondolatai (Extrapolációs gyakorlat, Lehetőség-vizsgálat) köszöntenek vissza. A határlepusztítás gyakorlata pedig innen (vagyis az avantgárd művészet felől) nézve nem más, mint az óniához vezető inter- és transzdiszciplináris út, amelyen keresztül egy holisztikus, provokatív gondolkodó portréja ( Sebeő Taláné) is kirajzolódik, aki nagy elődeihez hasonlóan egységben látja a természettudományok, a filozófia és a művészet elméleteit. Ezen egység különféle dimenzióit és csomópontjait foglalta egységbe Sebeő Talán rendhagyó eszme- és nyelvtörténeti szótára, a Magyar-magyar magyarázó I.-IV. is, amely az új, unideologikus és nempragmatikus tudást új nyelven, új nyelveken keresztül közelíti, de szépirodalmi és filozófiai műveit is ez a fajta komplexitás jellemzi. Részt vesz a szomagyarito. hu munkájában is, amelyet a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda hozott létre.
Korai műveiben elsősorban filozófiai és ismeretelméleti kérdések foglalkoztatták Nietzsche, Husserl és Heidegger művei nyomán, de ezekkel párhuzamosan már irodalmi szövegeket is alkotott. Gyerekkora óta ír verseket és novellákat, fontos korai szépirodalmi műve az Attingmola kísérete, amely a Sztrugackij-testvérek nyomán (Egy milliárd évvel a világ vége előtt) az időutazás és az időparadoxonok világába kalauzol. Az idő témája, az idő síkjai, az idő tételezése és értelmezése Sebeő Talán gondolatiságának egyik vezérfonala. Ezzel az időfonállal szorosan összefonódik azonban a tér fonala is, vagyis az, hogy hogyan tud, és miként létezik az ember a rendelkezésére álló téridőben. Így a csere, a határlepusztítás és az ónia mentén kirajzolódó művészet- és kommunikációelmélet egyúttal – filozófiai gyökereivel összhangban – lételmélet is.
A tudományos-fantasztikus irodalom (Arkagyij és Borisz Sztrugackij mellett leginkább Stanisław Lem és Isaac Asimov) később is fontos inspirációt jelentett írói munkásságában, eddigi utolsó fő művében, Yestem (lengyelül: Én vagyok…) című regényében a sci-fi narratíváin keresztül jelennek meg alapvető lét- és ismeretelméleti problémák, de a tudomány és a fantasztikum toposzai hatják át legfontosabb drámai művét is, amely a beszédes „Gondolám, a malom” címet kapta. Ez utóbbi művére a rendkívül tág eszme- és kultúrtörténeti horizont is jellemző, hiszen műfaji megjelölése „rhapszódosz-kórusmű”, párbeszédei pedig nemcsak a görög tragédiákból, de a kora újkori pikareszk regényekből is építkeznek, miközben a telepata, überintellektuális űrszéllovasok és az érző emberi lények háborúját mesélik el egy olyan kerettörténetben, amely a reprezentáció (az elbeszélés és az ábrázolás) problematikájára épül.
Hasonló komplexitás jellemzi az Azekinektudat az erdő szélén (alcíme: A személytelenség birodalma) szövegkönyvét is, amely szintén nemcsak ismeretelméleti, hanem ontológiai kérdésekkel is foglalkozik. A darab főhősei ugyanis fából készült szobrok, akik valójában érző és gondolkodó lények, akiknek sorsa egy különleges, univerzális kultúra-kollázs (természettudományos, bölcseleti, irodalmi és hétköznapi szövegek) előtt jelenik meg, melyet a darab két szereplője (Sebeő Talán és Szécsi Kiesel András) nemhumanoid arcmaszkban tár a nézők elé, erőteljes zenei kísérettel és mozgásművészettel Sugár János avantgárd díszletei előtt (https://www.youtube.com/results?search_query=cseresorozat+azakinektudat).
Eddigi utolsó nagy prózai műve (far severő sapiricóként) a Yestem, az életművet jellemző episztemológiai és ontológiai kérdéseket vizsgálja tovább az új elektronikus világ problémahorizontja előtt, hiszen a különleges kémregény szereplői több síkon (Angyalok/ördögök – emberek – kompjúterfájlok) mozognak, és valahol éppen e síkok lehetséges kapcsolódása és egymásra hatása az episztemológiai „forgatókönyvregény” témája, melynek különleges szereplői dosztojevszkiji „lélekalakok”. A Yestem a „Gondolám, a malom”-hoz hasonlóan kísérlet egy újabb drámafajta megteremtésére. Ahogy a korai fő műben, a „Gondolám”-ban, úgy itt is a lét és tudat különféle síkjai és dimenziói tolódnak egymásba, és ekként mindkét mű felfogható a Csere és a Cseresorozat esszenciális megnyilatkozásaként is, mivel egyesítik és konfrontálják a filozófia, az irodalom és a természettudományok különféle eszméit és gondolati struktúráit.
Főbb művek Hogyan készítsünk Cserét? (1983) Martin Heidegger helyéről (1984) Bevezetés a wagneri és a nietzschei zenefelfogások közti különbségekbe (egyetemi disszertáció, mek. oszk. hu, 1985) Új ABC (1985) Balerina–rádiójáték (1985) CSNFM madridi lerakata, 1985 Azakinektudat az erdő szélén – A személytelenség birodalma (színdarab, Szkéné Színház, 1988) Az ürügy tautológiája – Marcel Duchampról (ELTE BTK Esztétika Tanszék, 1987, archiválva az Artpool Művészetkutató Központban)