A poliszindeton (görögül πολυσύνδετον) vagy magyarul kötőszóhalmozás egy stilisztikai eszköz, ismétlésen alapuló mondatalakzat; a kötőszót a költő vagy szónok a szokottnál többször ismételi.
A poliszindeton megtorpanásra, elgondolkodásra készteti az olvasót, zaklatottabbá teszi a szöveget, hangsúlyozza a leírtakat. A prózának ritmust kölcsönöz, a retorikában az érvek csoportosítását teszi lehetővé.
Ernest Hemingway és Montaigne szívesen éltek ezzel az eszközzel.
Példák „Most tél van, és csend, és hó, és halál.”
„Mint a holló, mint a szellő, Mint az árnyék, mint a felhő”...
„És látá Isten, hogy jó volna a világosság és elválasztja a világosságot a sötétségtől. És nevezé a világosságot napnak és a setétséget éjszakának: és lett az estve és a reggel, első nap.”
Árván maradt öccsét parasztnak nevelte, Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte, Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja Az ő hírét-nevét homályba takarja; Mert – de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke, Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.
„És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék.”
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Stilisztika A poliszindeton ellentéte az aszindeton vagyis a kötőszókihagyás. A felsorolás (enumeratio) a nem rokon értelmű szavak azonos mondatrészi szerepével kölcsönöz ritmust a szövegnek.
További információk Vigh Árpád: Retorika és történelem. Gondolat Kiadó: Budapest, 1981.
A poliszindeton Rimbaud költészetében Silva Rhetoricae – The Forest of Rhetoric
Kategória:Retorika