Az Engraulis encrasicolus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a szardellafélék (Engraulidae) családjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása Az Engraulis encrasicolus elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti része; Norvégiától Kelet-Angliáig, délen pedig a Dél-afrikai Köztársaságig. Az Atlanti-óceán és az Északi-tengeren kívül még megtalálható a Balti- (Észtország partjainál), Földközi-, Fekete- és az Azovi-tengerekben is. A Szuezi-csatorna közelében is vannak állományai.
Megjelenése Ez a halfaj általában 13,5 centiméter hosszú, de akár 20 centiméteresre is megnőhet. 4-12,5 centiméteresen felnőttnek számít. A fiatalnak ezüstös sáv fut az oldalán, amely idős korára eltűnik.
Életmódja Nyílt tengeri halfaj, de a brakkvizet is megtűri. Általában 0-400 méteres mélységek között tartózkodik. Nagy rajokban él. Tápláléka főleg plankton. Nyáron északabbra vándorol, télen visszatér megszokott helyére.
Legfeljebb 3 évig él.
Szaporodása Az Engraulis encrasicolus áprilistól novemberig ívik, főleg a melegebb hónapokban; ilyenkor beúszik a torkolatokba és lagúnákba. Az ikrák ellipszis alakúak, és körülbelül 50 méter mélységben lebegnek. Ívás után, 24-65 órára kikelnek az ivadékok.
Felhasználása Az Engraulis encrasicolusnak, ipari mértékű halászata folyik. E halat főleg csaléteknek használják. Az ember frissen, szárítva, füstölve vagy konzervként használja.
Források Engraulis encrasicolus (Linnaeus, 1758) FishBase Whitehead, P.J.P., G.J. Nelson and T. Wongratana, 1988. FAO Species Catalogue. Vol. 7. Clupeoid fishes of the world (Suborder Clupeoidei). An annotated and illustrated catalogue of the herrings, sardines, pilchards, sprats, shads, anchovies and wolf-herrings. FAO Fish. Synop. 125(7/2):305-579. Rome: FAO.
Kategória:Szardellafélék Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai Kategória:Az Északi-tenger halai Kategória:A Balti-tenger halai Kategória:A Földközi-tenger halai Kategória:A Fekete-tenger halai Kategória:Az Azovi-tenger halai