A stasis (ejtsd:sztázis) a retorikában megjelenő nyugalmi állapot, amikor jellemzően jelentős átrendeződés, megnyilvánulás, kibontakozás történik.

Bevezető A retorika egy összetett és hibrid művészet, mely filozófiai háttérrel is rendelkezik. Két folyamatból áll: Noesis (gondolkodás) és Poiesis (alkotás, „termelés”). Mindig van egy állapot, stasis, amikor épp a gondolkodás zajlik, vagy változás következik be, illetve amikor a beszédben, mozdulatokban épp létrejön a „termék”.Edward Schiappa (e.d.) 1994. Landmark Essays on Classical Greek Rhetoric. California: Hermagoras Press (221) A „sztázis” görög megfelelője a stasis, amely a modern nyelvhasználatban is tág fogalom. Webster szótára nyomán az angol „stasis” jelentése: „a standing still”, azaz megállás, állapot, nyugalom. A kifejezés görög eredetű, és hasonlóan a „kinesis” (mozgás) vagy a „crisis” szavakhoz, beépült a modern terminológiába is.Edward Schiappa (e.d.) 1994. Landmark Essays on Classical Greek Rhetoric. California: Hermagoras Press (215)

Quintilianus Marcus Fabius Quintilianus (Kr. u. 35–100 körül) római szónok, aki elsősorban a Flavius-dinasztia, különösen Domitianus császár uralkodása idején működött. Legfontosabb műve az Institutio oratoria (Szónoklattan), amely a legismertebb antik retorikai kézikönyvek egyike. Már ő is megemlíti, hogy az ügyállás (status, constitutio) definícióját és fajtáit illetően nincs teljes egyetértés a rétorok között. Az egyik korai meghatározás a Herenniusnak ajánlott retorikában található: „Az ügyállás (constitutio) az alperes első védekezése, egybekapcsolva a felperes vádjával.”Retorikai lexikon szerk. Adamik Tamás, Pesti Kalligram Kft. 2010. 1245 Ezt a meghatározást Quintilianus a Kr. u. 1. század közepén pontosította: nem maga az első összeütközés a fontos, hanem az, ami abból származik, vagyis a főkérdés fajtája.Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009. 227 Szerinte nem a kérdések, hanem az ügyek első összeütközése adja az ügyállást,Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009. 228 amely a védekezés első hárításából ered, tehát az alperes álláspontjából bontakozik ki.Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009. 230 Minden ügy valamely ügyállás körébe rendeződik.Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009. 226 Arisztotelész tíz kategóriája közül négy különösen kapcsolódik az ügyállásokhoz: - uszia/essentia (létezik-e valami?) - minőség - mennyiség - valamihez való viszonyMarcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009. 231

A latin hagyományban (Cornificius és követői) négy alapvető ügyállást különítettek el: - következtetésen alapuló/coniecturalis – amikor maga a tényállás vitás (ki tette? megtörtént-e?) - meghatározáson alapuló/definitionis – amikor a vita tárgya, hogy minek minősül a cselekmény - minőségen alapuló/qualitatis – amikor a körülmények és az értékelés kérdéses (jogos volt-e, enyhítő vagy súlyosító-e) - áthelyezésen, illetékességen alapuló/translativa – amikor a fórum, eljárás vagy joghatóság a tétRetorikai lexikon szerk. Adamik Tamás, Pesti Kalligram Kft. 2010. 1245-1246

Quintilianus az ügyállásokat két nagy csoportra osztja: - 3 logikai: következtetés, minőség, meghatározás - 1 törvényes (status legales), amelynek alfajai: a szöveg betűje és értelmezése, a törvények közötti ellentmondás, levezetés (szillogizmus), kétértelműség és kifogás (kivételezés)Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009. 239 3 féle főkérdés van: Létezik-e? Mi az? Milyen?Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009. 241

Egy konkrét vitahelyzetben az ügyállások több alfaja is megjelenhet és egymásra rétegződhet. A gyakorlatban ez teszi lehetővé, hogy a felek világosan kijelöljék a bizonyítás súlypontját, és elkerüljék a tárgytól elkalandozó érvelést.

A megismerési folyamat egyik kulcseleme a stasis (gör. stasis = megállás, állapot, helyzet), amely a kérdések megfogalmazásában és elrendezésében nyújt segítséget. Négy fajtáját különböztették meg: definíciós, feltevéseken alapuló, transzlatív, minőségi. (Lásd még: Inventio) - Feltevésen alapuló ténykérdés (coniecturalis): Tipikus kérdései: „Ön megrongálta azt a tulajdont?”, „X személy ölte meg Y személyt?” - Definíciókérdés (definitionis): Mi a cselekmény helyes jogi meghatározása? Mely fogalmi ismérvek teljesülnek? - Minőséggel kapcsolatos kérdés (qualitatis): Igazoltan ő okozta a kárt? Enyhítő vagy súlyosító körülmények állnak fenn? Mekkora a kár mértéke? - Joghatóság és illetékesség kérdése – translativa: Polgári vagy büntetőeljárásban tárgyalandó? Melyik bíróság jogosult eljárni?

A stasis-elmélet nem csupán a bírósági (forenzikus) beszédekben hasznos, hanem a tanácskozó (deliberatív) és a bemutató (epideiktikus) műfajokban is: segít eldönteni, hogy a vita a tényeken, a fogalmi meghatározáson, az értékelésen vagy az eljárási kérdéseken akad meg, és ehhez igazítja az érvelés szerkezetét.

Arisztotelész

Az ókori gondolkodásban általános a stasis és a kinesis fogalompár alkalmazása: a nyugalom és a mozgás viszonya a természet magyarázatában és a megismerés leírásában is alapvető. Arisztotelész szerint a mozgás (kinesis) aktualizáló jellegű, a megvalósulás folyamata, míg a stasis az az állapot, amelyben a változás megszűnik, vagy amelyhez viszonyítjuk a változást. A körülöttünk lévő világban számos ellentétes átalakulás figyelhető meg: a levegő vízzé sűrűsödik, majd a víz ismét levegővé ritkul; a gyermek felnő; a kőből tégla készül; a fekete fehérré válik és megfordítva. Minden aktualizációhoz tartozik egy meghatározott állapot is, amelyhez képest a változás értelmezhető.

Az ellentétes változásokhoz nem minden esetben társul tényleges stasis; a retorikai gyakorlatban azonban a viták szükségszerűen kijelölnek egy „állapotot” vagy megállási pontot, ahol a nézeteltérés azonosítható. A természeti dolgok a kinesis és stasis párosát önmagukban hordozzák; a „termelő” tudományok és művészetek tárgyai esetében ez az ellentét az alkotó elmében és cselekvéseiben jelenik meg.Edward Schiappa (e.d.) 1994. Landmark Essays on Classical Greek Rhetoric. California: Hermagoras Press (216)

Az ethos, a pathos és a logos technikák az inventio körébe tartoznak, és Arisztotelész volt az első, aki rendszerszerűen tárgyalta őket. Az ethos lényege, hogy az előadó hitelességén keresztül hat: a megjelenés és a beszédmód közvetíti a megbízhatóságot és értelmet, ami a közönség meggyőzésének egyik feltétele. A fogalom értelmezése vitatott: egyesek szerint a beszélő aktuális jelleme, mások szerint a retorikai helyzetben felépített képe érvényesül.Janice M. Lauer: Invention in Rhetoric and Compositio, 152-153

A második összetevő a pathos, amely nem merül ki a megnevettetésben vagy a felindításban. A pathos arra utal, milyen érzéseket vált ki a szónok a közönségből, és mennyire tudatosan kezeli az érzelmi hatásokat. Arisztotelész szerint fontos, hogy a szónok ismerje a különböző érzelmi állapotok okait és következményeit, mert ezek megfelelő használata támogatja a meggyőzést; ellenkező esetben az érvelés akár vissza is üthet.Janice M. Lauer: Invention in Rhetoric and Compositio, 156

A logos felel az üzenet megalapozottságáért. A logos használata példákra, jelekre és érvek láncolatára támaszkodik; olyan adatokra és megfontolásokra, amelyekre a közönség figyelme irányul. Az analitikus logikától eltérően a retorika világában a valószínűség, a feltevések és az értékek kezelése központi jelentőségű.Janice M. Lauer: Invention in Rhetoric and Compositio, 155

Fordítás

Források Retorikai lexikon szerk. Adamik Tamás, Pesti Kalligram Kft. 2010. Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, Pesti Kalligram Kft. 2009 Janice M. Lauer: Invention in Rhetoric and Composition című könyvének pdf formátumú kiadása Edward Schiappa: Landmark essays on classical Greek rhetoric http://historyrhetstudies.wordpress.com/2011/09/25/historical-look-at-%E2%80%9Cstasis%E2%80%9D-and-its-importance/

Jegyzetek

Kategória:Retorika