Eszter könyvének kiegészítései azok a görög nyelvű szakaszok, amelyek Eszter könyvének hosszabb görög változatában maradtak fenn, de nem szerepelnek a héber maszoréta szövegben. A katolikus és ortodox egyházak ezeket a részeket az Eszter könyvéhez tartozó deuterokanonikus szövegként fogadják el; a zsidó és a legtöbb protestáns bibliai hagyomány viszont nem tekinti őket a héber kánon részének, ezért rendszerint az apokrif iratok vagy deuterokanonikus függelékek között közli őket.Esther, Book of, in: New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., vol. 5, Gale, Detroit, 2003.Carey A. Moore: Esther, Anchor Bible 7B, Doubleday, Garden City, 1971.
A kiegészítések főként Mardokeus álmát, a zsidók kiirtását és megvédését elrendelő királyi leveleket, Mardokeus és Eszter imáját, Eszter király előtti fellépésének bővebb leírását, valamint a történet záró teológiai értelmezését tartalmazzák. Irodalmi és teológiai szerepük az, hogy a héber Eszter könyvében rejtetten jelen levő gondviselési motívumokat nyílt vallási nyelven fejezzék ki: Istenhez szóló imádságot, bűnbánatot, népéért közbenjáró hősnőt és a szabadulás isteni értelmét állítják a történet középpontjába.Adele Berlin: Esther, The JPS Bible Commentary, Jewish Publication Society, Philadelphia, 2001.Jon D. Levenson: Esther: A Commentary, Old Testament Library, Westminster John Knox Press, Louisville, 1997.
Elnevezése és meghatározása
A magyar bibliai és teológiai szóhasználatban a szakaszokat leggyakrabban Eszter könyvének kiegészítései, Eszter görög kiegészítései, deuterokanonikus Eszter-részek vagy Eszter könyvének függelékei néven említik. A „kiegészítés” elnevezés a héber maszoréta szöveghez viszonyított helyzetüket írja le: ezek a részek nem találhatók meg a héber Eszter könyvében, de a görög bibliai hagyományban Eszter történetének szerves részeként szerepelnek.
A modern kritikai kiadásokban a hat nagyobb egységet gyakran A–F betűkkel jelölik. Ez a rendszer segít elkerülni a fejezetszámozási zavarokat, mert a Vulgata és több régebbi latin hagyomány a kiegészítéseket a könyv végére helyezte, míg a görög Septuaginta-sorrend a történet megfelelő pontjain közli őket.
A katolikus bibliafordításokban kétféle megoldás fordul elő. Egyes kiadások a Vulgata hagyományát követve Eszt 10,4–16,24 számozás alatt közlik a görög részeket. Más fordítások a görög sorrend szerint illesztik őket a héber elbeszélésbe, és betűjelzéssel vagy kiegészítő versszámmal különböztetik meg őket. A Szent István Társulat fordítása például a héber fejezetekhez kapcsolódó betűs versjelöléseket használja.
Helyük Eszter könyvének szöveghagyományában
Eszter könyvének több jelentős szövegformája ismert. A héber maszoréta szöveg tíz fejezetből áll, és nem tartalmazza Isten nevét, közvetlen imát vagy a kiegészítésekben olvasható királyi rendeletek teljes szövegét. A görög szöveghagyomány ezzel szemben hosszabb, és több vallásos, retorikai és narratív bővítményt tartalmaz.
A Septuaginta Eszter-szövege nem pusztán a héber szöveg egyszerű fordítása. A görög változatban a kiegészítések a történet teológiai keretét adják: Mardokeus álma előre jelzi a konfliktust, az imák megfogalmazzák a nép végveszélyét és Istenhez fordulását, a záró magyarázat pedig kimondja, hogy a szabadulás Isten műve. A görög szöveg így explicitebb vallási olvasatot ad annak az elbeszélésnek, amely a héber formában inkább a rejtett gondviselés irodalmi eszközével él.Michael V. Fox: Character and Ideology in the Book of Esther, 2nd ed., Eerdmans, Grand Rapids, 2001.
A görög hagyományon belül is több forma létezik. A Septuaginta fő szövegtípusa mellett ismert az úgynevezett Alfa-szöveg, amely rövidebb és több ponton eltérő elbeszélői megoldásokat mutat. A kutatás vitatja, hogy az Alfa-szöveg a Septuaginta átdolgozása, önálló görög hagyomány vagy egy eltérő héber/arámi előzményre visszamenő szövegforma-e. A kiegészítések vizsgálata ezért Eszter könyvének egész szövegtörténetéhez tartozik, nem különálló mellékes kérdés.Karen H. Jobes: The Alpha-Text of Esther: Its Character and Relationship to the Masoretic Text, Scholars Press, Atlanta, 1996.Kristin De Troyer: The End of the Alpha Text of Esther: Translation and Narrative Technique in MT 8:1–17, LXX 8:1–17, and AT 7:14–41, Scholars Press, Atlanta, 2000.
A kiegészítések felsorolása
A hat fő kiegészítést a modern kiadások általában a következőképpen jelölik:
Jelölés Tartalom Helye a Septuaginta rendjében Régebbi latin/Vulgata szerinti helyzet A Mardokeus álma és a király elleni összeesküvés felfedezése A könyv elején, Eszt 1 előtt Eszt 11,2–12,6 B Hámán rendelete a zsidók kiirtására Eszt 3,13 után Eszt 13,1–7 C Mardokeus és Eszter imája Eszt 4,17 után Eszt 13,8–14,19 D Eszter megjelenése a király előtt Eszt 5,1–2 környezetében Eszt 15,1–19 E A zsidók védelmét biztosító királyi rendelet Eszt 8,12 után Eszt 16,1–24 F Mardokeus álmának magyarázata és a görög fordítás záró megjegyzése A könyv végén Eszt 10,4–11,1
A pontos számozás fordításonként eltérhet. A magyar katolikus kiadásokban előfordul az 1,1a–i; 3,13a–g; 4,17a–z; 5,1a–f; 8,12a–v; 10,3a–l típusú jelölés, míg más kiadások az A–F betűs nemzetközi rendszert alkalmazzák.
Az egyes kiegészítések tartalma
A: Mardokeus álma és az összeesküvés leleplezése
Az első kiegészítés Mardokeus álmával kezdődik. Két nagy sárkány jelenik meg, a népek harcra kelnek, sötétség és zűrzavar támad, majd az igazak népe Istenhez kiált. A kis forrásból nagy folyó lesz, fény támad, és az alázatosak felemelkednek. Az álom képi nyelve az egész Eszter-történetet előre összefoglalja: a két ellenséges alak, a nép veszélye, Eszter váratlan szerepe és a szabadulás mind előképszerűen megjelenik.
Ugyanez a rész tartalmazza a király elleni összeesküvés felfedezését is. Mardokeus két udvari tisztviselő tervét leleplezi, az ügyet kivizsgálják, az összeesküvőket megbüntetik, Mardokeus szolgálatát pedig feljegyzik. A héber könyvben ez az esemény a 2. fejezetben szerepel; a görög kiegészítés előre helyezése erősebb keretet ad Mardokeus szerepének.
B: Hámán rendelete
A második kiegészítés Hámán rendeletének teljes szövegszerű formáját adja. A rendelet királyi levélként jelenik meg, amely a birodalom egységének és rendjének veszélyeztetőiként mutatja be a zsidókat. A szöveg politikai retorikát használ: a kisebbségi közösség sajátos törvényeit és elkülönülő életmódját a birodalmi rend elleni veszélyként állítja be.
Ez a kiegészítés fontos irodalmi szerepet tölt be. Nemcsak elmondja, hogy Hámán el akarja pusztítani a zsidókat, hanem megmutatja a népirtó propaganda nyelvét is: a közösséget idegennek, törvényszegőnek és a királyi békére veszélyesnek minősíti. A szakasz ezért a diaszpóra-lét sebezhetőségét is kifejezi.
C: Mardokeus és Eszter imája
A harmadik kiegészítés a görög Eszter egyik teológiai középpontja. Mardokeus imájában Isten teremtő és uralkodó hatalmát vallja meg. Kijelenti, hogy nem kevélységből tagadta meg a Hámán előtti meghajlást, hanem azért, mert nem akarta embernek adni azt a hódolatot, amelyet Istennek tart fenn. Könyörög a népért, amely pusztulásra ítéltetett.
Eszter imája különösen drámai. A királyné egyedül, veszélyben és belső szorongásban fordul Istenhez. Megvallja, hogy Izrael Istene az egyetlen Úr, felidézi a választott nép vétkeit és veszélyét, majd erőt kér ahhoz, hogy a király előtt helyesen beszéljen. A szöveg Esztert nem pusztán udvari hősnőként, hanem imádkozó közbenjáróként mutatja be.
Ez a rész különösen fontos a katolikus és ortodox recepcióban, mert a héber Eszter könyvéből hiányzó közvetlen imádságos hangot adja hozzá az elbeszéléshez. Ugyanakkor nem idegeníti el a történetet a héber alapszövegtől: a böjt, gyász és népért vállalt kockázat a héber változatban is jelen van, csak kevésbé kifejtett vallási nyelven.
D: Eszter a király előtt
A negyedik kiegészítés részletesebben írja le Eszter megjelenését Ahasvérós/Artaxerxész előtt. A görög szövegben Eszter királyi öltözetben lép be, de belsőleg félelem és halálveszély terheli. A király először haragosnak tűnik, Eszter elájul vagy összeesik, majd Isten megváltoztatja a király lelkületét, és a király jóindulattal fogadja.
Ez a szakasz a drámai feszültséget fokozza. A héber könyv tömören közli, hogy Eszter kegyelmet talál a király előtt; a görög kiegészítés viszont érzékelteti a közbenjárás kockázatát és a király szívének megváltozását. A szövegben a gondviselés nem látványos csoda formájában, hanem az uralkodó belső fordulatában jelenik meg.
E: A zsidókat védő rendelet
Az ötödik kiegészítés a második királyi rendelet teljesebb formáját tartalmazza. Ez a levél visszájára fordítja Hámán első ediktumának nyelvét. A király elítéli Hámánt, mint idegen származású és rosszindulatú tanácsadót, aki visszaélt a király bizalmával, és pusztulásba akarta vinni a birodalom hűséges alattvalóit. A rendelet engedélyezi a zsidók önvédelmét.
A kiegészítés retorikai párt alkot Hámán rendeletével. Az első levél a zsidókat birodalmi veszélynek állítja be, a második levél Hámánt mutatja be a rend valódi megrontójaként. Ez a szerkesztés a könyv alapmotívumát erősíti: a gonosz terv saját szerzője ellen fordul, és az igazak veszedelme szabadulásba megy át.
F: Az álom magyarázata és a záró megjegyzés
A hatodik kiegészítés Mardokeus álmának értelmezését adja. A két sárkány Mardokeust és Hámánt jelképezi, a népek zűrzavara a zsidókat fenyegető birodalmi veszélyt, a kis forrásból nagy folyóvá növő kép pedig Esztert, aki királynéként a szabadulás eszköze lett. A záró értelmezés világosan kimondja: Isten megmentette népét, és a fenyegető sorsot visszafordította.
A rész végén álló fordítói vagy közvetítési megjegyzés szerint a szöveget egy bizonyos Lüszimakhosz fordította Jeruzsálemben, majd Egyiptomba került. A megjegyzés pontos történeti értelmezése vitatott, de fontos tanúja annak, hogy a görög Eszter-változatot a hellenisztikus zsidó diaszpóra vallási közösségeihez kapcsolták.
Kánoni megítélése
Zsidó hagyomány
A zsidó kánonban Eszter könyvének héber formája szerepel. A görög kiegészítések nem részei a Tanakh szövegének, és a purimi zsidó liturgiában sem ezek alkotják a felolvasott Megilla alapját. A zsidó hagyomány azonban Eszter könyvét bőven magyarázta, és több arámi targum, midrás és későbbi elbeszélő hagyomány éppen olyan vallási és teológiai részletekkel gazdagította, amelyek funkciójukban részben hasonlíthatók a görög kiegészítésekhez.
Ezért a kiegészítések hiányát a héber kánonból nem célszerű úgy értelmezni, mintha a zsidó hagyomány Eszter történetét vallástalannak tekintette volna. A rabbinikus és liturgikus hagyomány a héber szöveg rejtett gondviselési szerkezetét saját magyarázati eszközeivel értelmezte.
Katolikus és ortodox hagyomány
A katolikus és ortodox egyházak a görög kiegészítéseket kánoni értékű szentírási szövegként fogadják el. A katolikus hagyományban a kiegészítések a deuterokanonikus részek közé tartoznak, de ez nem alacsonyabb rangot jelent, hanem azt, hogy kánoni helyzetük történetileg vitatottabb volt, mint a héber kánonban is szereplő részeké.
Szent Jeromos a Vulgata készítésekor a héber Eszter-szöveget fordította le, majd a görög kiegészítéseket a könyv végére illesztette, és jelezte, hogy ezek nem szerepelnek a héberben. A középkori latin Bibliákban ezért a kiegészítések gyakran Eszt 10,4–16,24 alatt szerepeltek. A Tridenti zsinat a Vulgatában olvasott teljes Eszter könyvét, a kiegészítésekkel együtt, a kánoni könyvek közé sorolta.Denzinger–Hünermann: Enchiridion symbolorum, 1502–1504.
Az ortodox hagyományban Eszter görög formája a Septuaginta ószövetségi örökségéhez tartozik. A keleti keresztény bibliai használatban ezért a kiegészítések nem pusztán későbbi függelékek, hanem a görög Eszter-könyv szerkezetének részei.
Protestantizmus