A fekete Orfeusz (eredeti cím franciául: Orphée Noire) egy 1959-ben bemutatott Oscar-díjas játékfilm. Marcel Camus rendezte, akinek ez volt a második filmje. Mind a film, mind a zenéje örökbecsűnek bizonyult.
A forgatókönyv forrása a brazil Vinicius de Moraes 1954-ben színpadra írt Orfeu da Conceição című műve. A darab zenéje a bossa nova egyik ősének számít.A Manhã de Carnaval c. dal örökzölddé vált.
A film a francia új hullám egyik alapműve.
Szüzsé A forgatókönyv az antik mitológiai cselekményt a modern Rio de Janeiró-i karnevál közepébe helyezi.
Egy villamosvezető (Orfeusz) végzetesen beleszeret egy ismeretlen elől Rio de Janieróba menekülő lányba, Eurüdikébe. Egy – a Halál Angyalának jelmezében felbukkanó – lény üldözi, és végül megöli Eurüdikét. A gyönyörűen gitározó Orfeusz még a napot is elő tudja csalni, képes leszállni a pokolba is, és talán életre tudja kelteni a lányt.
Euridiké menekülésének oka a film huszadik percében derül ki. Nagynénjének, Szerafinának a következőt mondja: Euridiké: Egy férfi onnan a farmról vadászik rám. Szerfina: Hát azért, mert olyan csinos vagy. Euridiké: Biztosan meg akar engem ölni. Szerfaina: Ugyan! Csak a bugyidba akar beférkőzni! Euridiké: Nem. Meg akar ölni. Meg is teszi!
A film szereplői amatőrök voltak: Breno Mello neves futballista, Marpessa Dawn táncos és énekesnő (a rendező felesége), a Halált eljátszó Adhemar da Silva kétszeres olimpiai aranyérmes hármasugró. Maga a rendező pedig egy mellékszereplőt alakított.
Szereplők színészmagyar hangjaszerep Breno Mello Sztankay IstvánOrfeusz Marpessa Dawn Vencel VeraEüridiké Léa GarciaAlmási ÉvaSzerefina Waldemar se Souza Chico Botô Lourdes de OliveiraSzegedi ErikaMira Alexandro ConstantinoMádi Szabó GáborHermész Aldhemar Ferreiro da Silva a Halál Jorge dos SantosRohonczy ViktorBenedicto Aurino Cassiano Zeca Maria Alice (kislány a zárójelenetben) Marcel Camus Ernesto Fausto GuerzoniGyenge ÁrpádFausto A szinkront a Music Voice stúdió készítette
A film cselekménye Expozíció A főcím kellemes, halk zenéje váratlanul csap át a táncolók lármájába: karneváli előkészületek izgalmában ég egész Rió. Kisfiúk sárkányt eregetnek. Megjelenik ez egyik főszereplő: Szerafina a sárkányban gyönyörködik. A háttérben megjelenik a hatalmas város.
Komp érkezik A muzsikától átszellemült emberek még a lehajtón is énekelnek és táncolnak (színre lép egy új tánc: a bossa nova. Vak ember halad kifelé, karneváli csecsbecséket árul. Véletlenül megérint egy fiatal lányt. Ő a főszereplő: Eüridiké. Szokatlanul riadtan reagál a lökésre – nem tudjuk még, hogy fél valamitől. A vak ember útbaigazítja. A lányt egyszerű ruhája jellemzi és kiemeli a környezetéből: ruhája csaknem hófehér, ellentétben a karneválra készülők tarka jelmezével.
A film egyetlen óriástotál-beállítását látjuk. A lány magárahagyottságát ábrázolja az elképesztően nagy városban, amint az utcákon végighalad.
Villamos jelenik meg, 49-es járatszám, Babilon névvel ellátva. Megjelenik a másik főszereplő. Ő Orfeusz, a karneváli zsongás rá is hatással van. Vidám, és alig tudja vezetni a villamost az arcába csapódó szerpentinek és konfettik áradatától. Jókedvűen szól rá a lányra: „Gyere, elviszünk!’. Egy utas felsegíti Eüridikét a villamosra.
Váltókon zakatol át a villamos: megérkezett a végállomásra. Hermész az őr. A pénztárhoz küldi Orfeuszt, hogy a fizetését átvegye. Orfeusz lehúzza az áramszedőt, amely hatalmas ívet húz (ez a film végén nyer jelentőséget). Észreveszi a villamoson üldögélő lányt. Elmondja, hogy idáig, a végállomásig kellett utaznia, majd Hermészre bízza őt.
Orfeusz felveszi a fizetését, a pénztáros közben azzal ugratja, hogy új nőt szedett fel. Mire Orfeusz: „Gyerek még”. Érkezik Mira, a film harmadik főszereplője, Orfeusz menyasszonya. Arra számít, hogy Orfeusz a fizetéséből jegygyűrűt vesz neki. Ám a pénz másra kell. Közeleg a karnevál reggele, és ki kell váltania a gitárját a zálogházból. A főszereplő (Breno Mello valójában elsőosztályú labdarúgó) néhány kunsztot mutat be egy labdával, majd a menyasszonyával táncolva távozik.
Jelentkeznek az anyakönyvi hivatalnál. Az ügyintézőnek az Orfeusz névről az Eüridiké név jut az eszébe. Mira féltékeny: „Ki az az Eüridiké?”
A zálogházat látjuk. Mindenki az esernyőjét teszi zálogba, hiszen minek is az a karneválon? Orfeusz magához öleli a hangszerét. A felirat rajta: „Orfeusz a mesterem”.
A cselekmény kibontakozása Kunyhó a favellák világában. Szerafinát látjuk, amint jelmezét próbálgatja. A szerelmére várakozik, de Eüridiké lép be. A lány bevallja, hogy fél valakitől, előle menekül. Szerafina természetesen egy elhagyott szeretőnek véli az idegent, de Eüridiké csak annyit tud mondani, hogy meg akarja őt ölni. A faluból a nagyvárosba jött, hogy eltűnjön az idegen elől. Az egyik fiú, Benedetto, talizmánt készít a lánynak.
A favellák népe szegénységében is vidám, igazi latin viselkedésmódokkal: pusziért vásárolnak a fűszeresnél. Két néger lányt látunk, az arisztokratikus viselkedésmód kifigurázásaként. Persze, valamennyien bolondulnak a jóképű, örökvidám Orfeuszért.
Orfeusz lakása – éppolyan kunyhó, mint bármelyik a favellák területén. Kutya, tengeri malac, tyúk a lakásban. Hazaérve azonnal próbálgatni kezdi a gitárját. Örök kísérői, a két kisfiú Benedetto és Zeca hallgatják új szerzeményét. Orfeusz azt ígéri nekik, hogy a karnevál reggelén épp ezzel a dallal ébreszti majd fel a napot (Manhã de Carnaval). A fal túlsó oldalán egy másik lakást látunk: Eüridiké lép be. Megtetszik neki a dal, és táncolni kezd rá. Orfeusz észreveszi. A maga egyszerű módján mesél neki az antik mondáról, Orfeusz és Eüridiké történetéről. Ekkor veszik észre egymást; mindkettejükre nagy hatással van a másik. Amikor Orfeusz megérinti Eüridiké kezét, a lány már nem ellenkezik.
Főpróba. Karneváli zűrzavar. Szokatlanul közeli képen látjuk, hogyan ringatják a csípőjüket a nők, és hogyan rakják a lábukat a táncosok. A sok szűkszekond olyan hatást kelt, mintha tévére komponálták volna a filmet – 1958-ban! A nők feszes hosszú ruhája szokatlan a XXI. század nézője számára.
Eüridiké nézi a táncosokat, Benedetto bemutatja neki a szerepeket. Orfeusz a Nap. Szerafina az Éj királynője, Mira a Nappal királynője. Odasúgja Eüridikének: „Mira Orfeusz menyasszonya”. Eüridiké elszomorodik. Ám a lármás, színes karneváli hangulat őt is magával ragadja, táncolni kezd. Orfeusz meglátja benne a tehetséget, és jelmezt kér számára, hogy táncolhasson.
Benedetto érkezik a hírrel, hogy egy idegen kereste Eüridikét. Elküldik a fiút azzal, hogy Eüridiké eltávozott valahová. De a Halál benéz az ablakon. Félrehúzza az álarcát, de ugyanabban a pillanatban el is fordul, így nem látjuk meg az arcát, nem tudjuk meg, ki is ő valójában. Eüridiké menekül. Orfeusz követi, de a sötétben nem találja. Ekkor összetalálkoznak: Orfeusz rugós tőrt ránt. Eüridiké elájul az ijedtségtől Orfeusz karjaiban. A Halál ekkor még tud várni, ez ő ideje előbb-utóbb eljön. Távozik.
Orfeusz az ájult lánnyal a karján megindul hazafelé, és versben beszél hozzá:
„A karomban viszlek, Eurüdiké. Megvédelek mindig mindenki ellen. Szeretlek. Nem kell félned többé.”
(Ez a szöveg visszatér a film végén).
Szerafinánál épp ott van Chico Boto, a szerelme. Orfeusz oda nem viheti a lányt, így a saját lakásába viszi. Bemutatja neki az állatait. A kutya megtépi a lány kendőjét – rossz dolgok előjele. Orfeusz a saját ágyát kínálja fel a lánynak; ő maga majd a szabad ég alatt alszik. Eüridiké aludni próbál, de nem tud, a talizmánjával játszik. Áthallatszik a szerelmesek zajos lármája, évődése a szomszédból – éles ellentétben Orfeusz lírai szerelemével. Eüridiké magához hívja őt; szerelmük beteljesül. Csak a vágóképekből tudjuk, hogy megtörtént.
Csodálatos felhők az égen, a karnevál reggele. Hajnalodik. A fiúk meg akarják lesni Orfeuszt, hogyan kelti fel a napot. Óvatosan beteszik a gitárt az ajtón, hogy fel ne ébresszék a lányt. Orfeusz énekel:
„Az élet végtelen bánat a földön, s csak egyetlen napig tart az öröm”…
– és valóban felkel a nap. A szerelmesek örömét a város panorámája és szépsége fejezi ki.
Chico éhes, Szerafina eteti és itatja. Meglátja Eüridikét Orfeusznál, de amit lát, az számára nem meglepő. Karneváli hangulat. A szereplők jobbról-balról érkeznek. Mozgásuk és a tarka színek az esemény mozgalmasságát fejezik ki. Öltözködés közben jelmezt cserélnek. Eüridiké veszi magára Szerafina jelmezét, úgy, hogy a fátylától ne legyen látható az arca. Mira gyanút fog: megtépi az Orfeusz nyakán a kendőt, megsejtette, hogy az Eüridikétől származik.
Nagytotál és közeli képek váltják egymást (sőt, kránolás is), ez is az esemény mozgalmasságát fejezi ki. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy elhiggyük: Mira nem fogott még gyanút. Orfeusz az egyetlen táncos, aki kigombolt ingben táncol, izzadtan, a nők számára erotikus formában. Ugyanekkor a közeli és a távoli jelenetekben jól követhető az alakja (szekond plánban és távoliban egyaránt).
Sziréna és motorosrendőr a tragédia előjeleit sejtetik.
Orfeusz és Eüridikié önfeledten táncolnak. A Halál figyel. Az öltözete miatt őt is a karnevál résztvevőjének gondolják. Szerpentint dobál a lányra, és lassan-lassan összekötözi őt a papírszalagokkal. Eüridiké elejti a talizmánját, amelyet Benedettotól kapott. És, mielőtt fel tudná venni, egy durva láb széjjeltapossa. Orfeuszt a színpadra hívják, hogy a díját átvegye.
Mira ekkor végtelen haragra gerjed, és egy ácskapoccsal megpróbálja megölni Eüridikét. Ám a Halál kicsavarja a kezéből a gyilkos fegyvert. Mert ő akar ölni.
A krízis Hermész meglátja a menekülő lányt, és a villamos végállomásra küldi, gondolván, hogy ott biztonságban van. A Halál üldözi. A filmnek ezek a jelenetei szurokfekete háttérrel láthatóak. Az arcokon a karnevál színes fényei tükröződnek kontrasztként.
Macska-egér játék kezdődik. A lármás zenét apránként zörejek váltják fel, futó lépések zaja. A lány hol a szervizaknába, hol a villamos tetejére menekül, a Halál mindenhová követi őt. Orfeusz érkezik. Hallja a lány lihegését, de nem találja. A villamos főkapcsolóhoz nyúl. Azonban ezzel nemcsak a világítást kapcsolja fel, hanem a villamosra is halálos feszültséget kapcsol. A szikra után a halálos áramütéstől hangtalanul hullik le a lány. Csak a színes fátylát látjuk. Orfeusz a segítségére sietne, de a Halál leüti. Orfeusz eszméletlenül terül el.
Látjuk, amint a Halál a szirénázó mentőautó ajtajába kapaszkodva kíséri a zsákmányát a halottasházba. Orfeuszt a mentők élesztgetik. Hermésztől tudja meg, hogy a lány meghalt. A mentős nem hisz Orfeusz végtelen szerelmében: „ Az első pillanatban mind így beszél”. Hermész tudja az igazat: „Nem. Ők szívből szerették egymást.” „Létezik ilyen?”. „Létezik.”
Orfeusz a baleseti ambulanciára érkezik. A felvonó ajtajába becsípve a kék fátylat veszi észre, amelyet a lány viselt még tánc közben. Őrült tempóban rohan fel az emeletre. De csak sebesülteket lát.
A karnevál végét látjuk, élőképek vonulnak az utcán. Részegeket és kábítósokat zsuppolnak be a rendőrök egy rohamkocsiba, ahogy az már jellegzetes a riói karnevál végén. Egy rendőr felismeri őt, és kéri, hogy táncoljon. De Orfeusznak ilyesmihez nincsen már kedve. Ekkor javasolják neki, hogy az eltűntek osztályán keresse a lányt. Ez irdatlan modern tizenöt emeletes épület. Orfeusz rátalál egy takarítóra. Ő is néger, s mint ilyen, testvérnek tekinti, segíteni akar rajta. Megmutatja neki a többemeletnyi papírhalmazt. Majd látván a férfi bánatát. egy barbár vallási szertartásra vezeti őt. Az épületet egy mitológiai nevű kutya őrzi: Cerberus.