Ignazio Ciampi (Róma, 1824. július 31. – Róma, 1880. január 21.) olasz költő és irodalomtörténész.
Pályáját ügyvédkedéssel kezdte, majd a római államtanács tagja lett, 1874-ben pedig az ottani egyetemen az újkori történet tanárává nevezték ki. Eredeti versei, néhány színdarabja, és műfordításai mellett (az utóbbiak közül kiválnak Puskin-fordításai), nevezetesek irodalomtörténeti tanulmányai is.
Irodalomtörténeti tanulmányai
La commedia italiana del secolo XVII. (1856) La vita artistica di Carlo Goldoni (1860) Le rappresentazioni sacre del medio evo considerate nella parte comica (1865) La commedia italiana del Cinquecento (1867) Sulla storia delle lettere italiane, conferenza, Roma, Galeati (1877)
Történelmi munkák
La città etrusca (1866) Cronache e Statuti della città di Viterbo, Firenze, M. Cellini (1872) Gli ultimi signori di Urbino, da documenti rari o inediti, in “Nuova Antologia”, novembre (1874) I. Cassiodori nel V. e nel VI. secolo (1876) La fine di Donna Olimpia Pamfili (1877) Innocenzo X. e la sua corte (1878) Pietro della Valle, detto il Pellegrino (1880) Storia moderna dalla scoperta dell'America alle pace di Westfalia. (1881–1883) Opuscoli vari, storici e critici, Imola, Galeani. (1887) (Girolamo Savonarola 1452–1498, Martin Lutero 1483–1546, Lorenzo de’ Medici 1449–1492)
Források
Treccani.it
Kategória:Olasz költők, írók Kategória:Rómaiak Kategória:1824-ben született személyek Kategória:1880-ban elhunyt személyek