A méhészeti jog a méhészet jogviszonyait szabályozó jogszabályok összességét jelenti, beleértve a magánjogi (szomszédjog, felelősségi kérdések, rajjog) és közjogi (építésjog, élelmiszerjog) vonatkozásokat.
Története Már az 533-as Corpus Iuris Civilis tartalmaz a méhészetre vonatkozó rendelkezéseket: examen, quod ex alveo tuo evolaverit, eo usque tuum esse intellegitur, donec in conspectu tuo est nec difficilis eius persecutio est: alioquin occupantis fit. [Améhraj, amely elhagyja a kaptáradat, mindaddig a te tulajdonodnak minősül, amíg a látómeződben marad, és nem nehéz nyomon követni. Ellenkező esetben annak a tulajdonává válik, aki legközelebb kisajátítja.]
A korai középkorban a méhek és a méz ellopását szigorú büntetésekkel sújtották. A legrégebbi fennmaradt méhészeti törvények az 510-es száli törvényből (Lex Salica) származnak. 643-ban a vizigótok Lex Romana Visigothorum-ban szabályozták a vadméhek befogását, illetve a méhek által okozott károkért való felelősséget.
Az Európai Unióban 1997. június 25-én alkotta meg az Európai Unió Tanácsa a kiindulási alapot a méz termeléséről és forgalmazásáról, az 1221/97 EK rendeletet. A Bizottság 1997. november 20-án megalkotott 2300/97 EK rendelete konkretizálja a fenti rendelet általános szabályait.
Magyarországon
Fordítás
Források Bóka Zsolt: Méhészeti jog a közösségi és a magyar szabályozás tükrében (2004) Méhészeti jogszabály gyűjtemény - ÖMKi
Kategória:Élelmiszeripar