Budapest rendvédelmének története a Budapest fővárosi rendőrség történelmét, illetve a megalakulását megelőző időszak, illetőleg a budai, az óbudai és a pesti rendőrség történetét foglalja magában.
Központosítási törekvések Az osztrák központosítási elképzelések jelei már előbukkantak Mária Terézia uralkodásának derekén, de különösen 1765 őszétől, amikor II. József társuralkodóvá vált. Az első állami rendőrség Magyarországon a jozefinizmus rendőrsége volt, alapvetően titkosrendőrségi tevékenységgel. Pest és Buda rendőri szempontból egyaránt központi településnek számított mind a felvilágosult abszolutizmusban, mind a neoabszolutizmus időszakában.
A fővárosi rendőrség államosítása a magyar központosítási törekvések eredményes megvalósításának a szülötte. Az első, ideiglenes államosítási kísérlet az 1848/1849-es szabadságharc idejére esett, Buda, Pest és Óbuda egyesítésével egyidejűleg, azonban a tényleges végrehajtásra már nem volt lehetőség.
Államosítás, vitatott időponttal A fővárosi rendőrség államosítása a magyar rendőrség fejlődésének egyik legjelentősebb jelzőköveként, szervesen illeszkedett a közigazgatás átszervezési – hosszan tartó reform – folyamatába. A végrehajtás időpontja vitatott, mivel az államosítás kimondását nyolc évvel később követte a szervezetről szóló törvényi szabályozás. Az álláspontok többsége az 1873-as esztendőt erősíti.
„A rendőrségnek mostani modern szervezete is oly régi már, hogy megünnepelhetik újjáalkotásának huszonötödik évfordulóját. 1881-ben hozták azt a törvénycikket, amelynek alapján Székesfővárosi Magyar Királyi Államrendőrség lett a budapesti rendőrségből.”Tábori Kornél: A budapesti államrendőrség, Közbiztonság almanachja 1910. évre: 45. old. Tisza Miksa csak érintette a kérdést; „Budapest rohamos fejlődése maga után vonta, hogy az 1872. évi XXXVI. törvénycikk a budapesti rendőrség államosítását mondja ki s az állam ennek alapján a fővárosi rendőrséget 1873. december 15-én vette át saját kezelésébe.”Tisza Miksa: Magyarország rendőrségének története, 22. old. Haladás Nyomda Rt. Pécs, 1925. Megelőzte az 1913-ban Iglón a Magyar Szó gondozásában kiadott szűkebb változat Borbély Zoltán és Kapy Rezső megfogalmazása szerint „Hatvan évvel ezelőtt történt meg a rendőrségnek az 1872. törvényben ígért végleges rendezése. Az 1881. XXI. törvénycikk a Budapest-fővárosi rendőrségről, ugyanis 1881. április 12-én került kihirdetésre az országgyűlés mindkét házában és július 1-jén lépett hatályba. Ezzel a törvénnyel lett igazán államrendőrség az állami kezelésbe vett fővárosi rendőrség.”A 60 éves magyar államrendőrség 1881 – 1941, 19. old. Szerkesztette: Borbély Zoltán - Kapy Rezső, Halász Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat Budapest, 1942. Kopasz Gábor a korábbi időpontot említi fel; „…a székesfővárosi rendőrséget még 1873-ban államosították, miután az 1872: XXXVI. tc. kimondta a budapesti fővárosi rendőrség államosítását.”Kopasz Gábor: A városi rendőrség államosítása és a törvényhatósági jogú városok elsőfokú közigazgatási hatósága. Baranyai helytörténetírás. 339. old. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve. Pécs, 1973. „De legjobban bizonyítja, hogy a budapesti állami rendőrség történeténél nem az 1881-es, hanem az 1873-as dátumot kell figyelembe venni, magának a rendőrségnek a felfogása, amikor, most huszonöt esztendeje, 1898-ban ünnepélyes és nyilvános formák között ülte meg a budapesti állami rendőrség negyedszázados jubileumát. 1898. december 15-én, a tényleges állami kezelésbevétel napjának fordulóján, a rendőrtestület vezető tisztviselői megjelentek Rudnay Béla főkapitány előtt és szép beszédben üdvözölték őt a negyedszázados évforduló alkalmából. Rudnay meleg hangú, tartalmas oratióban válaszolt, megemlékezvén az elődökről, mindazokról, akik az elmúlt 25 év alatt munkájukkal előmozdították a rendőrség fejlődését és az alapokat lerakták. Az akkori jubiláris ünnepségek emlékét hirdetik a főkapitányi fogadóteremben a volt főkapitányok arcképei, melyeket ebből az alkalomból festett meg az akkori rendőrség…”Rendőrségi almanach 1923. 13. old. Szerkesztette: Baksa János, Budapest, 1923.
Az 1872:XXXVI. tc. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk olyan karácsonyi ajándékot adott Magyarországnak, ami kiteljesedett csírája lett annak a gyöngyfüzérnek, amelyik a Duna partjai mentén felsorakozva, összekapcsolódva, a világ legszebb fővárosává vált.
Az 1. §. szerint, Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Óbuda mezőváros és Margitsziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesítettnek.
A rendőrségre a 20. és a 21. szakasz vonatkozott. Ezek rendelkezései kimondták a fővárosi rendőrség államosítását, változatlanul hagyva a törvényhatósági szabályalkotási jogot, a helyrendőri ügyekben. Rögzítette, ha a főváros egyesítéséig a rendőrségi törvény nem születik meg, a testület közvetlenül a belügyminiszter hatósága alá kerül.
A törvényalkotás vitája során egyetértés volt abban, hogy a rendőrség működése elégtelen és a kor követelményeinek megfelelő testületet kell szervezni. A végrehajtás egy éve alatt, számos tárgyalás folyt az érintettek között. Az átadást, végül a belügyminiszter 1873. december 8-án kelt sürgető leirata gyorsította meg. A főváros törvényhatósága 2 nap múlva döntött arról, hogy Pest városa után havi 27 000, Buda után havi 4 000, Óbuda után havi 530 forintot térít meg a kincstárnak, figyelemmel az előző évi költségekre. Ünnepélyesen kimondták a városi rendőrségek átadását, ami december 15-én fejeződött be.Vécsey Leo: A 40 éves Budapesti detektívtestület jubiláris albuma, 25. old. Budapest, 1927. Az átvételt Jekelfalussy Lajos miniszteri biztos vezette.
Az állami kezelésbe vett rendőrség vezetőjévé a belügyminiszter Thaisz Eleket nevezte ki.
Az 1881:XXI. tc. A fővárosi rendőrséggel kapcsolatos központosítási törekvés következő hullámát, a szervezési törvény – 1881. évi XXI. törvénycikk – jelentette. A törvény elfogadását megelőző parlamenti vitában megállapították, hogy a rendőrség ideiglenes és átmeneti állapota sürgős rendezést követel. Jobb, ha a fővárosnak törvény által szervezett rendőrsége van – még, ha hiányokkal is –, mint amikor minden szabályozást nélkülöz.
A nagy jelentőséggel bíró törvényt az április 11-ei szentesítést követően, április 12-én hirdették ki az országgyűlés mindkét házában. A 62. §. szerint, hatályba lépett 1881. július 1-jén.
A törvény rendelkezései szerint:Budapesten „fővárosi rendőrség” elnevezés alatt, egységes szervezettel rendőrség állíttatik fel, melyet saját közegei által az állam kezel, - melynek működési köre az 1872. évi XXXVI. törvénycikk alapján megalakult főváros összes bel- és külterületére terjed ki.
A fővárosi rendőrség feladata: működési területén a személy- és vagyon-biztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntetőtörvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kipuhatolni és megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni, általában a figyelő, megelőző és felfedező rendőrség feladatait a jelen törvény keretén belül teljesíteni.
Működésében a fővárosi rendőrség szolgálatra kész pártatlan eréllyel és emberszerető kímélettel köteles eljárni.
A fővárosi rendőrség közvetlenül a belügyminiszter alatt áll.
A fővárosi rendőri működés jogalapját képezik: a.) a törvény; b.) az egyes minisztériumok által kiadott rendeletek; c.) a fővárosi törvényhatóságnak a belügyminiszter által jóváhagyott és általa a rendőrségnek kiadott szabályrendeletei.
A II. fejezet a fővárosi rendőrség szervezetét szabályozza. Ennek alapján gyakran nevezték a törvényt az államosított rendőrség szervezeti törvényének. Előírásai nem egy helyen rendkívüli szigorúságot tartalmazóak.
A fővárosi rendőrség a központi hivatalból (főkapitányság), s a fővárosi közigazgatási kerületeinek figyelembe vételével megfelelő számú rendőri kerületekből (kerületi kapitányságok) s esetleg rendőri kiküldöttségekből (expositura) áll. A főváros területén átfolyó Duna, esetleg külön rendőri kerületet képezhet.
A fővárosi rendőrség élén a főkapitány áll.
A fővárosi rendőrség polgári intézmény, melynek őrségi személyzete azonban belszervezetében szigorú katonai fegyelmi szabályok alatt áll. Működésében e személyzet a feljebbvalóktól nyert utasítások alapján közvetlen eljárásra jogosítva nincs, nemcsak a törvény, rendelet vagy szabályrendelet ellen elkövetett minden sértést, hanem általában tapasztalt szabályellenességet, hiányt vagy fogyatkozást, is, az illetékes hatóság értesítése végett, közvetlen feljebbvalójának azonnal feljelenteni tartozik.
A kiegyezés után, még mindig göröngyös úton haladó, de rohamos fejlődése a magyar fővárosnak (fővárosoknak) igényelte a rendőrség előrelépését is. Az államosítás – a testület minden nehézsége mellett – a modern rendőrség magvát vetette el, ami nagyon hamar szárba szökkent, megalapozva azt az eredményességet, amelyre méltán lehetett büszke a testület minden tagja. Az egyre hatékonyabban működő budapesti rendőrség már az 1880-as évek elején kiállta a nemzetközi összehasonlítás próbáját, bár még erős és jogos igény volt a folyamatos modernizálás, a szervezet, a felszerelés és az állomány tekintetében egyaránt.
Megjelenítés a közönség felé Az államosított fővárosi rendőrségről adott közre írásokat a Rendészeti Közlöny,A Budapesti Fővárosi Rendőrség, Rendészeti Közlöny, 1878/6-7-8. számok és a Rendőri Lapok,Az állami rendőrség huszonöt éve, Rendőri Lapok, 1898/50-51. szám ami az 1907/5. számtól Közbiztonság címmel került kiadásra.
Az első szakkönyv Tisza Miksa tollából származik. A „Magyarország rendőrségének története” című könyv 1913-ban Iglón, majd bővített kiadásban 1925-ben Pécsett jelent meg. Az egykori poprádi, majd szepesváraljai rendőrkapitány 1903-ban kezdte meg a feldolgozó munkához szükséges adatok, információk beszerzését. Esetében a kritika nem kerülte el a megírt művet, az alkalmazott módszereket és érintette tudományos felkészültségét is. Mentsége legyen, hogy szinte minden későbbi szerző hivatkozik rá, még bírálói is.
Dorning Henrik több rendőri beosztásban – budapesti főkapitány-helyettes, országos szaktanulmányi felügyelő –, előadásaibanDorning Henrik: A székesfővárosi m. kir. rendőrség ismertetése, előadás, Pallas Részvénytársaság nyomdája, Budapest, 1914. és írásaiban többször foglalkozott a rendőrség intézményének fejlődésévelDorning Henrik: A rendőrség intézményének fejlődése, Budapest, 1922. is.
1910-től több alkalommal megjelent a „Közbiztonság almanachja”, a Magyar Rendőrtisztviselők Országos Egyesülete hivatalos lapjának, a Közbiztonságnak a gondozásában. E kiadványok hasznos tartalommal bírtak és bírnak, a kor és az utókor érdeklődő közönsége számára egyaránt.
Baksa János m. kir. államrendőrségi főtanácsos „A Rend” című folyóirat felelős szerkesztője, 1923-ban állította össze azt a „Rendőrségi almanach”-ot, amelyben főként a fővárosi állami rendőrség ötvenéves (1873-1923) történetét írták meg. A hat részből álló munka szerzői Baksa János és Vécsey Leo a „Magyarország” rendőri rovatvezetője. A vidéki rendőrség államosításáról Dorning Henrik készített 40 oldalas tanulmányt. A szépirodalmi részben Tábori Kornél és Rákosi Jenő emlékeztek meg régi pesti főkapitányokról.
1926-ban került a közönség elé „A 40 éves budapesti detektívtestület jubiláris albuma”, Vécsey Leo szerkesztésében. A testület történetén túl 25 detektívnovella, és detektívfőnökök által írt érdekességek láttak napvilágot, e visszapillantó kötetben.
Az ötvenéves Rendőri Sajtóirodának állított emléket, a Budapesti Napilapok Rendőri Rovatvezetőinek Szindikátusa „50 éves jubileumi évkönyve”. A sajtóiroda története mellett, e kiadványban is jutott hely a rendőrségi tudósítók novelláinak.Az 50 éves rendőri sajtóiroda története 1880 – 1930. Közlekedési Nyomda, Budapest