Az 1643. május 19-én vívott rocroi-i csata a harmincéves háborúval párhuzamosan zajló 1635–1659-es francia–spanyol háború egyik fontos ütközete volt. A flandriai fronton, a francia Rocroi (régies írásmóddal Rocroy, ejtsd „rokruá”) erődített városa mellett zajlott (ma: Ardennes megye). Az ifjú Enghien hercege által vezetett francia királyi hadsereg megsemmisítő vereséget mért Don Francisco de Melo márki spanyol birodalmi hadseregére. A csata hadtörténelmi jelentőségű, mint a gyalogos terciókra („spanyol négyszögekre”) épülő, az 1525-ös paviai csatától a 17. század első feléig igen sikeres, verhetetlennek hitt spanyol harcmodor kudarca. A rocroi-i francia győzelem az európai spanyol katonai szupremácia lehanyatlásának, Franciaország nagyhatalommá emelkedésének újabb fontos állomása.
Előzmények
Az 1635-ben kitört francia–spanyol háború több fronton zajlott: délen a francia haderő Katalónia ellen vonult, északon Flandriában és a Rajna mentén folytak hadműveletek, itt a spanyolokat birodalmi csapatok is támogatták. 1643 tavaszán a németalföldi spanyol haderő parancsnoka, a portugál Francisco de Melo, Assumar grófja, Tor de Laguna márkija, Spanyol-Németalföld királyi helytartója úgy döntött, támadást indít Rocroi francia határerődítmény elfoglalására, hogy ezzel tehermentesítse a katalóniai frontot és megelőzze Franche-Comté tartomány fenyegető francia elözönlését.
A spanyol haderő megindulásával nagyjából egy időben Mazarin bíboros, a francia király főminisztere Henri de Condé herceg 21 éves fiát, Louis de Bourbont, Enghien hercegét nevezte ki a Champagne vidékén állomásozó északi (pikárdiai) francia hadsereg főparancsnokává. Enghien hercege kisebb parancsnoki beosztásokban már több sikeres ütközetet vívott a spanyolok és a birodalmi erők ellen. Kitüntette magát Arras ostrománál, szilárdan kitartott Richelieu bíboros mellett a „Cinq Mars” összeesküvés nehéz óráiban, majd 1642-ben kitüntetéssel harcolt Perpignan ostrománál, mindemellett Richelieu unokahúgának a férje volt.
1643. május 12-én a spanyol csapatok megjelentek a rocroi-i erőd előtt, és hozzáfogtak az ostromot előkészítő munkákhoz (circumvallatio).
Enghien hercege – idősebb tábornokainak óvatos tanácsa ellenére – úgy döntött, hadseregével a szorongatott rocroi-i helyőrség segítségére siet, és csatára kényszeríti az ellenséget, még mielőtt megérkezne annak mintegy 1000 lovasból és 3000 gyalogosból álló utóvéde, amely Johann von Beck császári vezérőrnagy (1588–1648), Luxemburg kormányzójának parancsnoksága alatt közeledett.
A szemben álló erők
Melo gróf jelentős, mintegy haderőt állított össze a támadáshoz. A katonák felszereltsége és kiképzése azonban hiányos volt. A lovasság lovai nem voltak megfelelő minőségűek, mert a több, mint két évtized óta tartó harmincéves háború miatt egész Európában igen drágák voltak a lovak, a spanyol államkassza viszont üres volt.John Lynch: The Hispanic world in crisis and change 1598–1700, Oxford 1992, S.165
A katonák többségét nem készítették fel egy hadjárat viszontagságaira. 1643 februárjában a flandriai spanyol hadseregben elrendelték, hogy a toborzást ki kell terjeszteni kisebb termetű, katonai szolgálatra kevésbé alkalmas férfiakra is, mert a korábbi rendben túl kevés újoncot sikerült sorozni. Hogy ezeket is felfegyverezhessék, ismét bevezették a kisebb méretű és gyengébb átütő erejű arkebúzokat (rövid csövű, egylövetű, elöltöltős szakállas puskákat),Arkebúz: , , . amelyeket már 1636-ban kivontak a hadrendből, hogy a hivatásos katonákat a korszerűbb és jóval hatékonyabb muskétákkal szereljék fel.Geoffrey Parker: Die militärische Revolution - Die Kriegskunst und der Aufstieg des Westens 1500–1800, Frankfurt am Main/ New York 1988, S.86
A francia hadvezérnek, Enghien hercegének is mintegy volt: 18 gyalogos zászlóalja és 32 lovasszázada, ezek között voltak svájci zsoldosok, magyar és horvát lovasok. Egységeinek elég lőfegyvere (muskétája) is volt; ezek száma 600–1000 közé tehető.
right|thumb|300px|A csata térképvázlata
A francia csatarend Enghien herceg mintegy állított csatasorba.David Higgins: „Battle File: Rocroi, 19 May 1643.” Strategy & Tactics, No. 244 (2007. július). Középre a Champagne-i hadseregből 15 gyalogezredet állított két harcvonalba, d’Espenan márki parancsnoksága alatt. A piemonti, rambure-i, Bourdonne–Biscaras, Molandin (svájci), Persan, de la Marine és a pikárdiai ezredeket maga d’Espenan márki, a bussy–guiche-i, lantern–brèze-i, a von Roll és a wattewille-i (svájci) ezredeket, a vidame-i és veruins–la-Prée ezredeket de la Vallière tábornok vezette. A gyalogos harcvonalak közé Enghien 600-1000 muskétást állított fel. A bal szárnyon 13 zászlóalj állt La Ferté marsall parancsnoksága alatt. A Fusiliers, Guiche, de la Ferté, Beauveau és Clauière ezredeket maga a marsall, az Arcourt, Hendicourt, Marolle és Notaf ezredeket François de L’Hospital gróf, marsall vezette. A jobb szárnyon 15 zászlóalj állt, Jean de Gassion gróf, marsall parancsnoksága alatt. A Suilly, Coeslin, Lenoncourt, Maître-de-Camp, a Royal, a gárdaezred (Gardes), a Győr (Raab) magyar és Csák (horvát) ezredeket maga Gassion marsall vezette. A jobb szárnyon állt a francia lovasság, 5 svadronba tagolva, ezeket maga Enghien hercege irányította (LesChelles, Sillart, Menneville, Roclore és Vamberg svadronok). A tartalékban 3 gyalogos zászlóalj és 4 lovasszázad állt, Pierre de Lestouf de Pradines-nak, Sirot bárójának parancsnoksága alatt (a Charost, Wattewille ezredekből, a Gendarme de la Garde és a Milices Royales ezredekből). A 21 kis kaliberű ágyúból álló francia tüzérséget Henri de Chivre de la Barre márki parancsnokolta, a lövegeket 2 ütegbe sorolva állították fel.
A spanyol csatarend A spanyolok flandriai hadserege Don Francisco de Melo tábornok parancsnoksága alatt vonult fel. A franciákkal nagyjából azonos létszámú hadsereg (mintegy ) 19 gyalogezrednek megfelelő harci egységbe (ún. szekciókba és terciókba) tagozódott. Egyes források spanyol erőt adnak meg, de Beck vezérőrnagy későn érkező, 4500 főnyi tartalék ereje nem vehetett részt a csatában. Ezek között a katonák között is akadtak idegen, flamand, német, olasz, vallon és horvát katonák.
A bal szárnyon a flandriai hadsereg egységei álltak fel, élükön Francisco Fernández de la Cueva tábornokkal, Alburquerque hercegével (1619–1676), aki 13 ezred fölött rendelkezett. Az egyik dandár parancsnoka Juan Perez de Vivero gróf parancsnoksága alatt állt, 7 szekcióval, ezeknek parancsnokai De André báró, Vigilio Orsini (Ursins), Cesare Toralto, Antonio de Ulloa, Antonio de Butron, Juan de Borga és Gaspar de Bonifacio voltak. A másik dandárt Pedro de Villamor tábornok vezette, ez 6 szekcióból állt, De Bramont báró, Juan Mascarenns, Ermes Bentivoglio, Antonio de Rojas, Antonio Barraquin és Francisco Moron parancsnoksága alatt. A derékhadat középen az idős Don Paul Bernard de Fontaine gróf vezette. 18 egységét 2 dandárban állította fel. Az egyik dandárt maga Don Bernard irányította, ebben kilenc terció állt, Saint-Amour gróf (Burgundia), Antonio de Velandia-Guzman (spanyol), Bernardino de Ayala, Villalba grófja (spanyol), Albuquerque herceg (spanyol), Fernando de Quesada, Garciez grófja (spanyol), Jorge de Castellvi (spanyol), Alonso de Strozzi (itáliai), Luis de Vixconti (Visconti, itáliai), Giovanni de Liponti (itáliai) terciói és egy muskétás különítmény. A másik dandár Antonio de Quevado gróf parancsnoksága alatt állt, nyolc tercióból állt, ebből öt vallón (Ligne-i, Ribeaucourt-i, Meghen-i, Bassigny-i, Granges-i) és négy német-római birodalmi (Giulio Frangipani (Frangepán?), Ottavio Guasco, Ambis és Rittberg) terció. A jobb szárnyat Ernst von Isenburg gróf vezette, keze alá hét ezred tartozott. Az egyik dandár (négy regimento) parancsnoka Bucquoy grófja volt, keze alatt három elzászi ezreddel (Jakob de Broncq ezrede, a Donckel ezred és Bucquoy saját ezrede). A másik dandárt Jacinto de Vera gróf vezette, négy ezredéből az egyiket a horvátországi „Neygb Ystuan” (Nagy István?) vezette, a másik három elzászi ezred volt, De Vichet és De Sanary parancsnoksága alatt, és itt állt De Vera gróf saját ezrede is. A spanyol lovasságot Melo gróf a franciákhoz hasonlóan a két szárnyon, a gyalogságtól jobbra és balra, két harcvonalban állította fel, egy-egy vonalat kilenc ill. tíz lovas zászlóalj képezett. A spanyol tartalékhadat De André báró vezette. Négy flandriai századból állt, parancsnokai Antonia Vicentino, Carlo de Colombo és Umego grófja voltak, a negyedik De André báró saját ezrede volt. A spanyol tüzérségét Alvaro de Melo gróf irányította, 18 ágyúját kilenc ütegben rendezte el.
A spanyol csatarend kemény magvát a harmincéves háború során kifejlesztett gyalogos négyszög-formációk, a spanyol terciók adták. Ezeket a jól kiképzett, fegyelmezett és nehéz tűzfegyverekkel is felszerelt egységeket a spanyol hadvezetés igazi elit egységeknek tekintette, szemben a spanyol hadakban szolgáló német, vallón és itáliai ezredekkel. A terciók sűrű sorokban felállított, hosszú pikákkal felfegyverzett páncélos gyalogosokból állt. A pikások fő feladata az volt, hogy a muskétákkal vagy könnyű arkebúzokkal felszerelt gyalogos lövészeket védelmezze az ellenséges lovasság támadásától. A „spanyol-négyszögek” közepén ágyúkat állítottak fel. A harc végső, döntő fázisában a fegyelmezett pikások sorfala vezényszóra szétnyílt, és a szemből rohamozó ellenség a pikások mögül, közvetlen közelről váratlan, pusztító tüzet kapott. Mint számos korábbi sikeres ütközetben, itt is a tartalékban felállított, kombinált fegyverzetű spanyol terciók voltak hivatva arra, hogy a küzdelem kritikus fázisában meglepetésszerű csapást mérjenek, és maguk javára döntsék el az ütközetet.
Az ütközet lefolyása Gyors és vakmerő csapatmozdulat eredményeképpen Enghien hercege a francia csapatokat a spanyol hadsereg állásaihoz néhány kilométernyi közelségbe juttatta. május 17-én a franciáknak sikerült Rocroi várába 150 muskétával felszerelt katonát bejuttatni, ezzel a helyőrséget megerősíteni. Május 18-án a két hadsereg egy Rocroi-tól délnyugatra fekvő, erdőkkel körülvett sík területen felvonult és csatára készült. Aznap délután elkezdődött a kölcsönös tüzérségi előkészítés, egymás kölcsönös lövetése.
Éjszaka a csapatok a harcvonalban éjszakáztak. A spanyol balszárny védelmére Francisco de Melo további muskétásokat állított fel egy sűrű bozótosban, a balszárny mellett.
Másnap, május 19-én hajnalban Enghien támadásával megkezdődött az összecsapás. A francia gyalogság első támadását a centrumban álló spanyol gyalogság visszavetette. A francia lovasság – Enghien herceg utasítása ellenére – támadásba ment, de a gyalogos négyszögek a lovasrohamokat is visszaverték. A jobb szárny lovasságának támadása azonban, Jean de Gassion vezetése alatt kitérítette a spanyol lovasságot a közép felé. A spanyol balszárny fedezetlen maradt. Enghien észrevette a lehetőséget, és támadást indított a spanyol gyalogság bal szárnya ellen. A spanyol lovasság sikeres ellentámadást végzett, amely elől a francia lovasság kénytelen volt kitérni, de Enghien előrevetette a francia tartalékot, amely harcba bocsátkozott az előretörő spanyol lovassággal és lefékezte annak rohamát.