bélyegkép|jobbra|300px|A kék harcsa
A kék harcsa (Ictalurus furcatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának harcsaalakúak (Siluriformes) rendjéhez, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjához tartozó faj. A harcsaalakúak között Észak-Amerikában a legnagyobbra növő harcsafaj, melynek hosszúsága meghaladhatja a másfél métert.
Előfordulása A Mississippi és mellékfolyóiban a Missouri, az Ohio, a Tennessee, és az Arkansas folyókban őshonos. Előfordulási területe délen Texas egyes részei, Mexikó, Észak-Guatemala és Belize. Nincs jelen Texas északnyugati és Panhandle nevű részén.
Hasonló fajok Nagyon hasonlít hozzá a pettyes harcsa, és emiatt könnyen összetéveszthetőek, ráadásul Észak-Amerikában még az élőhelyük is fedi egymást. Megkülönböztethetőségüket az eltérő színezetük adja, hiszen az elnevezéséből adódóan a kék harcsa színvilága szürkéskék és testén nincsenek foltok. A farok alatti úszójában harminc feletti sugár található. Hasonlít rá még a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa, de a pettyes harcsától és a kék harcsától eltérően, ezeknek a halaknak nem villás a farokúszója, hanem négyzet alakú és méretben is lényegesen kisebbek tőle.
Azonosítása határozóképlettel A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a kék harcsa, a pettyes harcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, és a fekete törpeharcsa határozóképletét tartalmazza.
Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti Ictalurus furcatus Kék harcsa,
I/6 I/30-36 Ictalurus punctatus Pettyes harcsa,
I/6 I/23-26 Silurus glanis Európai harcsa,
I/2-4 I/77-92 Ameiurus nebulosus Törpeharcsa,
I/6(7) I/17-23 Ameiurus melas Fekete törpeharcsa,
I/6(7) I/17-22
Megjelenése Tudományos nevét a görög Ictalarus magyarul macskahal és a latin furcatus magyarul villás szavakból képezték. Utalva ezzel a hal kinézetére és a villás farokúszójára. Teste hosszúkás a nagyméretű fejétől a farokúszójáig vékonyodik. Megjelenése robusztusabb, mint az európai harcsáé, de méreteit tekintve mégis elmarad európai testvére mellett. Mivel ez Észak-Amerika legnagyobb harcsája, ezért horgászlegendák szólnak és mítoszok szövődnek óriási méretű példányairól. A fogási eredmények alapján azonban a kék harcsa másfél méteresnél nem nő nagyobbra és a súlya is jóval alatta marad a száz kilónak. Virginiában a 2011. június 22-én regisztrált fogási rekord 65 kilogrammot nyomott és 1,45 méter hosszú volt. Az alapszíne szürkéskék, de a hasa már fehér. A sötétebb tónus a hátától a hasoldala felé haladva világosabb.
Életmódja Kitűnő ragadozó, de fogyaszt növényi eredetű táplálékot is. Már viszonylag fiatal korától, 10 cm körüli nagyságtól elsősorban halak alkotják az étrendjét. A nagyobb példányok 10-20 kilogrammtól már veszélyt jelentenek a vízimadarakra és a rágcsálókra is.
Szaporodása Az ivarérettséget a körülbelül 60 centiméteres példányai érik el. Szaporodásbiológiája hasonló, mint a pettyes harcsáé.
Horgászata Az amerikai sporthorgászok szívesen fogják, hiszen jelentős zsákmányt ígér és a harcsákhoz híven igazi sporthal. A nagyobb példányok horgászata és fárasztása igazi sportélményt jelent. Az Amerikai Egyesült Államokban már a 10-30 centiméteres példányok is foghatóak.
Jegyzetek
Források
További információk
Internetes leírások a kék harcsáról
Kategória:Törpeharcsafélék Kategória:Halfajok Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok halai