A Supermarine S.6B brit hidroplánt R.J. Mitchell tervezte a Supermarine cég számára a vízi repülőgépek számára kiírt Schneider-kupa 1931. évi versenyére. Ez a repülőgép folyamatos fejlesztés eredményeképpen született meg, és az utolsó volt az S.4 és S.5 után abban a sorban, amit a Supermarine a Schneider kupa megnyerése érdekében épített.Price 1977, p. 11.
Az S.6 az évek folyamán Mitchell fokozatosan tökéletesítette az általa tervezett versenygépek aerodinamikáját és szerkezeti megoldásait a nagy sebesség elérése érdekébenNichols 1996, p. 9. és ez a gyakorlat nagymértékben járult hozzá később olyan konstrukciók megalkotásához mint a Spitfire vadászrepülőgép.
Előzmények A vízi repülőgépek számára kiírt Schneider-kupán a Supermarine éveken keresztül részt vett repülőgépekkel. Az 1922. évi verseny győztese, a Sea Lion II volt az utolsó konzervatív építésű gép ezek sorában: kétfedelű repülőcsónak.Barker, Ralph. The Schneider Trophy Races. Shrewsbury, UK: Airlife Publishing Ltd., 1981. Világossá vált, hogy a fejlődés a lehető legáramvonalasabb kialakítású önhordó szerkezetű monoplán sárkány a lehető legerősebb motorral. Mitchel következő repülőgépei már ezeket az ezeket az elveket valósítja meg. A Supermarine S.4 volt az első ezek sorában: kétúszós, majdnem teljesen faépítésű alsószárnyas monoplán, aerodinamikailag gondosan kidolgozott formákkal. Egyik érdekes sebességnövelő újításként az olajhűtő és vízhűtő nem az általánosan használt keresztáramú, hanem a törzs és a szárny burkolatát is képező felületi hőcserélő volt. A gép 1925 őszén 365,071 km/h sebességi világrekordot repült a vízi repülőgépek kategóriájában, de a kupán bemelegítő futamai alatt oldalra lecsúszott és megsemmisült stabilitási problémákra visszavezethetően, így a nagy várakozásokkal ellentétben a versenyen már nem indulhatott.Flight 12 November 1925, p. 747. Az 1927. évi Schneider-kupára készített S.5 ugyanezt a koncepciót követte, de levonták a korábbi tapasztalatok tanulságát és alkalmazták a motorfejlesztés legújabb eredményeit is. A törzs teljesen fémszerkezetű lett, a motor teljesítményét pedig 680 lóerőről 900 LE-re emelték. Az új gép, melyből több példányt is építettek, 453,28 km/h átlagsebességgel a velencei verseny győztese lett.Andrews and Morgan 1987, p.186. A világrekord kísérlet alatt azonban az egyik gép összetört. Mitchell legfőbb tanulságnak azt vonta le, hogy a Napier motorok kimerítették teljesítmény tartalékukat és a következő versenyekhez más hajtóművet kell választani.
Finanszírozás thumb|A Supermarine S.6B, S1595 london Science Museum kiállításán A korábbi versenygépeket részben a brit kormány finanszírozta, de annak ellenére, hogy további pénzügyi támogatást ígért a miniszterelnök az 1929-es verseny győzelme után, a New York-i tőzsde összeomlása után alig két hónappal az összeget törölték a költségvetésből azzal a hivatalos indoklással, hogy a korábbi két verseny alkalmával elegendő tapasztalatot szereztek a nagy sebességű repülés terén ahhoz, hogy további közpénzeket ne kelljen erre a célra kiadni.Andrews and Morgan 1987, pp. 194–195. A Royal Aero Club (Királyi Repülőklub), melynek tagjai között a repülőgép és repülőmotor ipar képviselői is szerepeltek, felelt az 1931. évi verseny megrendezéséért. A klub egy bizottságot hozott létre, hogy megvitassa a magánfinanszírozás lehetőségét, de arra az eredményre jutott, hogy ez nemcsak pénzügyileg lehetetlen, hanem a nagy tapasztalatú RAF pilóták hiánya is nagy problémát jelentene. Ez általános csalódást keltett, mert két egymás után követő versenyen elért győzelem után lehetőség lett volna a Schneider-kupa végleges meghódítására. Lord Rothermere lapja, a Daily Mail, mely mindig érdeklődést mutatott az aviatika iránt, felhívást intézett közadakozásra, melyre néhány ezer font érkezett is. Végül Lady Houston nyilvánosan 100 000 fontot adományozott, a kormány is megváltoztatta álláspontját és 1931 januárjában rendelkezésre bocsátott egy összeget. Ekkor már csak kilenc hónap maradt előkészületekre és a versenyen való indulásra. A RAF nagy sebességű repülőcsoportját is újjászervezték, Mitchell és a Rolls-Royce munkába állt.Winchester 2005, p. 238.
Tervezés és fejlesztés Csak hét hónap maradt a felkészülésre, ami nem volt elegendő idő egy nagyobb teljesítményű repülőgép terveinek elkészítésére, ezért a jobb eredményeket attól várták, hogy a Rolls–Royce R motor teljesítményét növeljék.Green 1967, pp. 745–746. A sárkányon ezért csak kisebb változtatásokat hajtottak végre, néhol megerősítették, hogy a nagyobb tömegű szerkezet eléggé szilárd legyen. Az úszókat mintegy 0,9 m-rel meghosszabbították, a Rolls–Royce pedig a motor teljesítményét 400 LE-vel (298 kW) megnövelve 2300 LE-re (1715 kW) tornázta fel.
thumb|left|Supermarine S.6B, S1596 A verseny Bár a brit csapatnak nem kellett ellenféllel számolnia, a RAF nagy sebességi egysége hat Supermarine Schneider versenygépet vitt Calsot Spitre a southamptoni vizeknél gyakorlatozás és felkészülés céljából. A hat gép: az S.5 N219, mely második lett Velencében 1927-ben, az S.5 N220, az 1927-es velencei győztes, az S.6A N247, mely 1929-ben Calshotban győzött, az S.6A N248, melyet 1929-ben Calshotban diszkvalifikáltak és a két új S.6B, az S1595 és az S1596.Green 1967, pp. 744.
A britek terve az volt, hogy az S1595 jelű gépet indítják egyedül, és csak abban az esetben, ha a sebessége nem volna elegendő nagy, vagy üzemzavar lépne fel, akkor a sokszor próbált S.6A N248 repülné az útvonalat. Ha egyiknek sem sikerülne, a tartalékban tartott N247 ugrana be helyettük. Az S.6B S1596 gépet a verseny után sebességi világrekord kísérletet akartak tenni. A gyakorlatozás közben az N248 megsérült egy rosszul sikerült felszállás közben, ami minden tervet keresztül húzott, így csak a két S.6B és a megmaradt S.6 versenygépet készítették fel az utolsó futamra.
A győztes kört John N. Boothman hadnagy irányítása alatt az S1595 gép repülte 547,19 km/h átlagsebességgel hétszer ismételve a Solent feletti háromszög alakú pályát Wight szigete és a brit partok között. Tizenhét nappal később George Stainforth hadnagy az S1596 szériaszámú S.6B géppel sebességi világrekordot állított fel 655,67 km/h átlaggal.Price 1977, p. 12.
Kiállításon A világrekord teljesítése után mindkét S.6B befejezte pályafutását. A Schneider-kupa győztes S.6B S1595 gépet a londoni Science Museumnak adományozták, ahol ma is látható eredeti állapotában. Az S1596 rövid időre a Tengerészeti repüléskísérleti intézetbe (MAEE) került, de további sorsa ismeretlen,Green 1967, p. 744. bár az 1960-as évekig az S.6A N248 a southamptoni királyi mólón volt közszemlére téve turistalátványosságként de a hibás S1596 jel alatt."Royal Pier, Southampton, Hampshire." The Heritage Trail, 1998-2008. Hozzáférés ideje:: 17 September 2009.
Műszaki adatok + Supermarine S sorozat adatai Típusjel S.4 S.5 S.6 S.6B Személyzet 1 fő 1 fő 1 fő 1 fő Hossz 8,12 m 7,32 m 7,87 m 8,79 m Fesztáv 9,33 m 8,15 m 9,14 m 9,14 m Magasság 3,57 m 3,38 m 3,73 m 3,73 m Szárnyfelület 12,9 m² 10,7 m² 13,5 m² 13,5 m² Üres tömeg 1179 kg 1215 kg 2028 kg 2082 kg Legnagyobb felszálló tömeg 1447 kg 1470 kg 2618 kg 2760 kg Hajtómű típusa Napier Lion VII vízhűtésű W-12 Napier Lion VIIA vízhűtésű Rolls-Royce R Rolls-Royce R Hajtómű teljesítménye 680 LE (507 kW) 900 LE (671 kW) 1900 LE (1417 kW) 2350 LE (1753 kW) Legnagyobb sebessége 385 km/h 514,3 km/h 529 km/h 655,8 km/h (világrekord) Felületi terhelés 112 kg/m² - 205 kg/m² 205 kg/m² Teljesítmény/tömeg 0.35 kW/kg - - 0,635 kW/kg
Hivatkozások Jegyzetek
Irodalom Andrews, C.F. and E.B. Morgan. Supermarine Aircraft since 1914, 2nd edition. London: Putnam, 1987. . Green, William, ed. "Supermarine's Schneider Seaplanes." Flying Review International, Volume 10, No. 11, July 1967. McKinstry, Leo. Spitfire – Portrait of a Legend. London: John Murray, 2007. . Nichols, Mark, ed. Spitfire 70: Invaluable Reference to Britain's Greatest Fighter, Flypast Special. Stamford, Linc, UK: Key Publishing, 1996. Price, Alfred. Spitfire: A Documentary History. New York: Charles Scribner's Sons, 1997. . Robertson, Bruce. Spitfire: Story of a Famous Fighter. London: Harleyford, 1962. . Spick, Mike. Supermarine Spitfire. New York: Gallery Books, 1990. . Winchester, Jim. "Supermarine S.6B". Concept Aircraft: Prototypes, X-Planes and Experimental Aircraft. Kent, UK: Grange Books plc., 2005. .
Külső hivatkozások
A repülőversenyek története (angol) RJ Mitchell: A life in aviation, 1931 Schneider Trophy, Cowes 16mm B&W Newsreel footage of 1931 Schneider Trophy "The Supermarine S.6b", Popular Mechanics, 1931 december, Az S.6B teljes robbantott rajzai Photo walk around by Don Busack of the actual Schneider Trophy winning Supermarine S.6B displayed at the Science Museum, London. "The Supermarine S.6B Monoplane." Flight, 1931. október 2., pp. 981—982.
Kategória:Vízirepülőgépek és repülőcsónakok Kategória:Brit repülőgépek